a téli erdő legendája
Edward Stachurának

„az a köd a köd”
félelmes volt erőszakos
bemerészkedett
a téli erdő minden zugába
útközben megállt a lendülő szerszám is
már-már úgy tűnt
szűnik a szekercelárma

„az a füst a füst”
áramlott gomolygott
nagy gyűlölt bűze volt
embermagasságban
kényszerű ivászatok estjén
a hoplankának becézett kocsmában

„az a magány a magány”
remete-kedély
sors netán?
vagy csak egyszerű
menekülés?
az elszakadás időleges vágya?
vak fertőzöttségben
a lehetetlen megtisztulás ára?

„az a robot a robot”
penitencia
magadraszabott
bitangolás vad hófúvásban
settenkedés fától-fáig
mert az írtás körül
mindenre elszánt orvvadászok –
„almafa ágacska
fent Varsóban
mindent teérted csinálok”

(ló)magam sirató

árok szélén egy lóköröm,
patának mondják jobb helyen –
bennem meg kétség és öröm:
a döglött lovat nem lelem

talán elhagyta, s három lábán
bicegve, még bírta tovább –
a sánta ördög jobbsorsánál
ő sem adhatta alább

de vajúdva így, meddig lehet?
talán zöld rétre, legelőre?
egy tényre már mérget vehet:
tanulmány-rajz nem lesz belôle

a kín, biztos szügyig gyötörte,
s furcsa-kecsesen lépkedett,
nem tudhatta: már el van döntve –
bűzös dögtér, pázsit helyett
………………………………

(tanulság)
ki nem áll biztosan a lábán,
lehet különben hős-jelölt,
egykönnyen leírja a sátán –
(tegnap is, hetykén rámköszönt)

(Szabad szombat-antológia * RMSZ, Szabad szombat, 2000 /19 sz.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ