35 / ÁRNYÉKSZÉK

Nemzetközi duplanulla
Az „eufém” szavak és kifejezések eredeti jelentését sokszor (jótékony) homály fedi, és néha rövid idő alatt kimennek a divatból. Az „árnyékszék” ma már kevéssé használatos (a szó, nem az intézmény): nagyon sok fiatal nem is tudja, mit jelenthet, és akárhogy kombinál is az árnyékkal meg a székkel, a vécé sehogy sem jön ki belőle. De nézzük előbb, mi a fentebb emlegetett eufémizmus (előre megmondom: sokat fogok róla fecsegni). Magyarul: szépítő kifejezés – valamely fogalom bántó, sértő, szókimondó jellegét enyhíti; néha körülírással vagy metaforával. Az eu a klasszikus görögben (és számos görög szó elején) jót, néha szépet jelent – nem az Európai Unió rövidítését (az most – a mostani – görögöknél amúgy sem kedvelt fogalom). Hogy egy igazán morbid témát érintsek: eu-s az eutanázia, a kegyes halál is – a halál orvosi segítséggel való siettetésére alkalmazzák (ez egyfajta „ellenőrzött”, kínoktól megszabadító öngyilkosság a gyógyíthatatlan betegségek végső szakaszában). Thanatosz a görög mitológiában a halál megtestesítője (Freud szerint a két emberi alapösztön egyike, az – elsődlegesen nemi – életet megszemélyesítő Erosz mellett). Mondhatnék még sok-sok eu-s kifejezést; néhány az ismertebbek közül: eucharistia, eufória, eugenika, eukaliptusz, eutrófia; de még a ’jó helyre született’-et jelentő, előkelő származásra utaló Eugén név is, melyet hol Ödönre, hol Jenőre magyarítottunk (az ebből fakadó problémák kötelezően ismertek A kőszívű ember fiaiból); talán egyszer egy szócikkben kitérek rájuk.
És a háremre vigyázó herélt eunuch is görög szó, de más gyökökből összerakva, hiszen e státuszban azért nem sok jó akadhat (az euné hálóhelyet jelöl, az ukhosz pedig őrt)…. A fémi (phemi) a beszédet jelölő ige első személyű alakja – tehát az eufémia nagyjából szép beszédet, szépen beszélést jelent; olyan beszédfordulatot, mellyel a beszélő barátságos, elfogadott vagy enyhe kifejezéssel helyettesít egy nyers, pejoratív, sértő vagy durva megfogalmazást. Az eufémizmus ellentétei a kakofémizmus (durva, vulgáris vagy obszcén beszéd, gyalázkodás – a kakosz ugyanis rosszat jelent, mint kakofóniában, amit a rossz hangzásra, hangzavarra mondtak); valamint a blaszfémia (a rágalmazás – elsősorban a szent dolgoké: istenkáromlás, szentségtörés, kegyeletsértés; angolul: evil-speaking – kb. ördögi beszéd; a régi görögben az előtag, a blabosz ártalmat, kárt jelentett). Míg a blaszfémia általában vallási környezetben használatos, az eufémia elsősorban a társadalmi tabuk területén – no meg a politikában jut főszerephez. A társadalom nem szívesen nevezi nevén a „gusztustalan” anyagcsere-folyamatokat, a nemiséget, a halált, a mocskos politikai trükköket – persze, kortól, helytől, néha nemtől és műveltségtől függ, mi elfogadható még és mi bántó már. Az istenfáját egy durva blaszfém kiszólás szépítése, az istókuccse meg a tabu istennév kikerülése. Körülírják vagy néha görög-latin-angol szakszóval jelölik a betegségeket és az ezzel kapcsolatos egyéb kifejezéseket (tumor, daganatos betegség, mozgáskorlátozott, siket és nagyothalló, látáshibás, aranyér, túltápláltság, anorexia ) – de mindenki tudja, mire vonatkozik a szépítő megfogalmazás (a „nyald ki” felszólítást sem érti elsődlegesen senki a pörköltes lábas kitunkolására). A meghal helyett inkább mondják: megboldogul, elszenderedik, jobblétre szenderül, eltávozik, elhuny, kileheli a lelkét, visszaadja lelkét Teremtőjének, exitál stb. Az öreg, vén, agg helyett megjelent az idős, koros, éltes kifejezés, majd legújabban a szépkorú. Kimeríthetetlen a nemiség körébe tartozó eufém kifejezések csoportja – a (magyar nyelvű) Bibliában a férfi mindig megismeri a nőt, később ágyba viszi, vele hál/vele alszik, ölelkezik, szeretkezik. Lásd még a (vietnami) háborúellenes hippik mai is megszívlelhető angol nyelvű jelmondatát: make love not war/ szeretkezz, ne háborúzz. Ilyen szépítés a nász, a csók, az ölelés, de a családtervezés is. (Fiúvécék falán persze nem ennyire finom kifejezések találhatók…) A közbeszéd is kerüli a durvább kifejezést a szexmunkásra – inkább a hasonló hangzású kurucot mondja helyette, még ha Lajtán-túli labanc is… Más foglalkozásokat sem neveznek néven (gyepmester, boncmester). A (politikai) korrektség okán tanácstalanok vagyunk a szóhasználatban a másságot illetően (meleg, homokos, homofób, pedó, leszbi, buzi, köcsög) – egykori agrárminiszterünket leszámítva, aki a parlamentben is nyugodtan és harsányan buzeránsozott. Az angolok már régen kitalálták az általánosító jellegű „négybetűs szó” kifejezést az obszcenitás enyhítésére, néha magyarul is elmegy. A – demagóg – politikusok eufemizáló találékonysága is határtalan, különösen a píszí (pc, political correctness – politikai korrektség) föltalálása óta. Köteteket lehetne megtölteni a körülírásokkal: afroamerikai, a demokrácia konszolidálása, az elfoglalt (felszabadított) területek pacifikálása, a végső megoldás, a holokauszt, a megszorítás, a költségvetés kiigazítása – olvassunk bele bármelyik újságba, hallgassunk bele a „közszolgálati” televíziókba, rádiókba… A gusztustalannak minősített testi funkciók (széklet, vizelet, hányás és hasonlók) eufém megnevezései is ismertek (szellentés, pössentés, rókázás, taccs kidobása, egészségügyi papír). Egyes (általában obszcén szavak, kifejezések kiváltására alkalmazott) közkeletű rövidítések is eufemizmusnak foghatók föl ( mint az LFS , a KBF vagy a vazze). A hölgy hálószobája ajtaján kopogtató illedelmes angol „Are you decent?” kérdése sem az úrihölgy decensségére (illedelmes, tapintatos, tisztességes) vonatkozik – csupán ezt jelenti: megfelelően fel van-e öltözve, azaz nem zavarja-e ha most belépek… Szókeresés közben leltem rá arra, hogy a nagyon régi magyarban a húgy csillagot, főként csillagképet jelentett – régi kódexekben a ’hugyoknak folyása’ az égitestek mozgását takarta; a korai Biblia-fordításainkban is megjelent; sokáig volt Kaszahúgy a Kaszáscsillag, vagyis az Orion népies neve egyes tájakon, ahogy a Nagy Medvéé azaz Göncölé a Szekérhúgy – mígnem a finomlelkű nyelvújítóink kiirtották. A sör utáni megkönnyebbülés vulgáris kifejezése, valamint az égen ragyogó csillag egyaránt ősi – finnugor – nyelvi örökség, de más-más tőből keletkeztek. Csokorba szedhetők a testi szükségletek abszolválására szolgáló intézmények (helyiségek) eufém jelölései és megnevezései is.
Kiemelhető a nemzetközi duplanulla (00), de ide sorolhatók a különféle piktogramok (feliratot helyettesítő ábrák) is; ha túl stilizáltak, férfi (nő) legyen a talpán, aki egyből kitalálja, hová nyisson be… De eufém megoldás maga a vécé is (az eufém angol vizes fülke, a water closet, a WC ’magyaros’ írásmóddal); és, a sort folytatva: félreeső hely; illemhely; mosdó/Waschraum, wash-room; toalett/toilett (eredetileg franciául: ,öltöző); az angol restroom (pihenőhelyiség?) és powder-room; a franciás piszoár (férfivizelde); a mellékhelyiség; a klotyó/kló; a budi (a „pottyantós” alfajra; a latrina (nyílt, tábori illemhely); a „hölgyek-urak” kiírás; a trón(terem), és a hozzá közel álló – a szócikk-címben is szereplő – árnyékszék. Az erdélyi Háromszék, Csíkszék és a többi székely szék; az egykor tojássárgáját jelölő azonos alakú szó; a székhely, székház, iskolaszék, mészárszék, székváros, székes(fő)város, összetételekben azonban a szék nem illemhelyet jelöl, bár a „hol székel az uralkodó?” manapság már eléggé félreérthető…

Következik: 36 / MÁK

(Forrás: nyelvmájszter)