Most már, az ohioi eredmények ismeretében biztosan elmondhatjuk: Barack Obama győzött, így kétségtelen, hogy ő marad az Egyesült Államok elnöke. Fontos ez Amerikának és fontos nekünk is: nem mindegy, hogy a világ legerősebb hatalmát demokratikus vagy konzervatívabb világnézetű ember irányítja. De mit szólt ehhez kihívója, a republikánus Mitt Romney?
Jóllehet, minden eddiginél elvadultabb választási kampány folyt az idén, és egyik oldal sem riadt vissza a mocskos és mocskosabb módszerek alkalmazásától, még így is patyolattiszta menyasszonyi ruhának nevezhetnénk akár csak egy magyar önkormányzat választáshoz képest is. Igaz, az elmúlt hetekben hamis állítások miatt több sajtómunkás is kompromittálódott, ők valószínűleg más megélhetés után kell majd nézzenek a közeljövőben, de senki nem mázolt horogkeresztet a Fehér Ház kerítésére, és nem akarták ledönteni a Lincoln-emlékművet sem. Amerikában ezt nem szokás, sőt, elképzelhetetlen.
Sportszerűen játszanak.
Az meg nálunk van kizárva.
A befutónak hitt Romney vereséget szenvedett, nem is kicsit, van akkora, hogy nem is érdemes újraszámlálni a szavazatokat. Mit tesz ilyenkor egy konzervatív amerikai úr? Beszédet mondott. Gratulált a győztesnek, és közölte: mostantól el kell felejteni a pártpolitikai ellentéteket, nincs republikánus, nincs demokrata négy évig, dolgozni kell, együtt dolgozni Amerikáért. Békében, szorgalmasan.
Úriemberhez méltóan tudomásul vette a vereségét.
Texas ennek következtében nem fog leválni az Államok testéről és Alaszka sem csatlakozik újból Oroszországhoz.
Nem alakulnak kis polgári körök a Ku-Klux-Klan égisze alatt Romneyt támogatandó az éji homályban és a CNN atlantai központját sem fogják ismeretlen vandálok megostromolni, bevenni és kirabolni benne az édesség- és üdítő-automatákat.
Nem kezdődik majd minden második mondat az élet minden területén azzal, hogy Barack Obama mondjon le, és nem fogják Romney képét a csillagos-sávos lobogóra hímezni a kokárdát viselő honleányok július negyedikén. Sőt, Romney nyugodtan közlekedhet ezentúl is, mint magánember, nem fenyegeti az a veszély, hogy orvul kezet csókolnak neki.
A déli iskolákban nem változtatják meg a történelemoktatást és nem fogják azt tanítani, hogy igazából győztek ők Appomattoxnál, csak a gonosz északiak elcsalták a diadalt és lefizették a történetírókat.
Richmondban nem állítanak szobrot a sosemvolt Rhett Butler ezredesnek vagy Scarlett O’Harának, és a republikánusok nem kezdenek titkos tárgyalásokba Iránnal vagy a Hezbollah vezetőségével.
Szó sem lehet róla.
Amerika ugyanis normális ország.
Épelméjű, tisztességes polgárokkal, akik tudnak nyerni is, szerényen és veszíteni is, sportszerűen. És tudják: nem az elnökválasztásról szól az életük. Tudnak dolgozni, szeretni, szórakozni, republikánusok és demokraták, együtt. Egyenlően.
God bless America.
Isten áldja meg Amerikát, megérdemli.
Megáldhatna már minket, magyarokat is egy kicsit, ha mással nem, egy kevés ép ésszel.

Szele Tamás

(Forrás: gépnarancs.hu)