Ma délelőtt, a székelyudvarhelyi kórházban elhunyt Páll Lajos költő, festő és keramikus. A magyar kultúra jeles alkotóját gyászolja benne. Temetésére hétfőn, november 12-én délután 13 órakor kerül sor Korondon, a Kalonda alji temetőben. Emlékére álljon itt két verse, amelyekben ő éppen másokat gyászol…

Páll Lajos 2 verse

Sugorán

Itt ők vannak tömött sorokban
(ismeretlen költő)

Elárvult,
Ne ámulj,
Deres csillag a gyom.
Szederinda akaszkodik,
S nem az irgalom,
Irómba műkövön
Ezüstös csiganyom,
Rangokra bólintok
Nagy hallgatagon.
Mogyoró, gyertyánfa,
Vércseppes berkenye,
Szellővel apolgat
Valaki tenyere.
Hallgasd, hogy mért zizeg
Az omló hózene,
Jobb nem emlékezni
Semmire, semmire.

*
Sugora – Korond egyik temetője. Eredetileg Súgó orra.

 Makó alatt
Hervay Gizella emlékére

Makó alatt a Maroson
lovak úsznak,
tőrbe estek foglyai a
magas partnak.
Sodor az ár, egy irány van,
Mégis, akik velük úsznak,
letagadják mindahányan.

Makó alatt a Maroson
van egy bárka,
rajta vigad nyárfaanyó
kilenc lánya.
Kilenc lánya, kilenc levél,
mint a pernyét elröpíti,
akit innen fölkap a szél.

1. Gergely:
   2012. november 10. 12:26

   Szellõvel apolgat… nagyon szép…