Interjú Damó István grafikus-könyvillusztrátorral

Damó István: A megnyugvás ösvényein

– Úgy tudom, kiállításod lesz Brassóban, ezek szerint régi álmod teljesül: szülővárosodban mutatod meg munkáid, mit állítasz ki? „Gyűjteményes” jellege lesz a tárlatnak?

– Brassóban már volt egy nagy gyűjteményes kiállításom a Városi Múzeum földszinti három termében. 2004-ben volt mindez. A mostani nem gyűjteményes kiállítás, kamara jellegű lesz, egyéni tárlat. A reformárus egyház keretén belül működő Reménység Háza szervezi. Az intézmény nemcsak a brassói, hanem a környékbeli magyarság kulturális központja lett. Házi Bakó Eszter rátermett és elkötelezett szervezője az intézménynek. Minden év novemberében megrendezik a Bartalis János versmondó versenyt. Az eseményhez kapcsolódik a kiállításom is.

A brassói művészetkedvelők által még nem ismert alkotásokat fogok bemutatni. Számszerűen 20 ceruzarajzot. A kiállítás címe: Mese a lét adta játékról A címet egyik író barátom verséből kölcsönöztem. Munkáimnak van némi köze a címhez, de inkább a cím játékossága és a lét szó jelenléte ragadott meg. Rajzaim, festményeim, könyvtárgyaim, a létünkkel kapcsolatos viszontagságokat dolgozzák föl. Pontosabban a helyváltoztatás, az elköltözés okozta előnyök és a vele járó hátrányok generálta magatartásformák érdekelnek.

– Nemrég nyílt a csíkszeredai tárlatod, mivel jelentkeztél ott?

– Mivel Csíkszeredában legutóbb 1981-ben állítottam ki, szinte mindegy volt, hogy mit viszek magammal, hiszen 30 annyi év alatt rengeteg munkám született. Arra törekedtem, hogy formailag és technikailag egységes anyagot állítsak össze. Így az utóbbi 10-15 év munkáimból válogattam. De van egy érdekes színfoltja a kiállításomnak: az olajrúddal rajzolt, festett képek mellet, művészkönyveimből, könyvtárgyaimból is bemutatok egy válogatást. A két „idegennek” látszó, egymástól nagyon különböző műfaj jól kiegészíti egymást. Főleg tematikájában, de színvilágában is.

Gergely Tamás interjújának teljes szövege az eirodalom.ro honlapon itt olvasható