ROSA LIKSOM

Évától tudom, mondja, hogy fogózzam meg, hogy Rosa Liksom Észak-Koreába akar utazni. Nem azért, hogy leleplezze ő maga is a rezsimet, hanem – korábban elmeséli, hogy hiányzik neki a… nem a Szovjetunió, hanem mégis: az a társadalom, amelyikben a pénznek nem volt olyan szerepe. Nem sok pénz volt, nem sokat kellett bajlódni vele, nem kellett sokat dolgozni, hogy sokat vásároljanak belőle, felesleges dolgokat. Mint ahogy most Finnországban történik.
Azért Finnországban, mert Liksom Észak-Finnországban él, a finn Lappföldön, anyanyelve, ha jól értettem a miänkieli, egy finn nyelvjárás, közel Murmanskhoz, ami meghatározta tudatának alakulását: Murmanskba utazott és nem Párizsba, oroszol tanult és nem angolul. Legutóbbi könyve egy transszibériai utazást ír le, megkapta érte a Finlandia-díjat, ami nagyjából azt jelenti, hogy most már mindent kiadnak tõle, akár az észak-koreai útiélményeit is ki fogják.
Nem olvastam a 6-os kupét, most mutatják be, lehet, hogy el fogom, pontosan ezért: mit ért meg egy nyugati abból, ami 1986-ban Szibériában volt. Ha igaz, leírja, hogyan verték véresre két ulan batori kísérőjét, akiknek más bûnük nem volt, mnt hogy õ felvette velük a kapcsolatot a mongol fõvárosban.
Meglátjuk.
Hogy a pénz nem volt fontos a szovjet berendezkedésű országokban, azt én személyes sértésnek veszem, s azt kívánom, hogy abból a pénzből, amit a Finlandia-díjjal kap, ne egy utazást tegyen Észak-Koreába, hanem tervezzen egy kétéves vakációt, hadd tapasztalja meg, milyen jól lehet pénz nélkül éhezni a kommunista paradicsomban.
Hogy magyarul mi van meg Rosa Liksomtól (felvett név: a Rosa, az Rosa Luxemburgtól, a Liksom pedig svéd szó, nagyjából Izé-t jelent), nem tudom, egyvalamire emlékszem: Tomkiss Tamás jelentette meg egyik novelláját az Irodalom Visszavágban. Kedves Tamás! Rosa Liksom, aki fiatalon rebellis volt, most megállapodott családanya, izé, középosztály, liksom aszerint is öltözködik. A szovjet időkről hülyeségeket mond, meglátjuk, mi Észak-Koreáról a véleménye…