NEMISÉG A TÁBORBAN
Harden könyve alapján

A 14-es táborban, amelyikről B. Harden korábban említett regénye szól, a szexuális kapcsolat tiltott, sőt: főbenjáró bűn. Ugyanakkor azzal jutalmaznak: a munkában élen járó férfit és nőt hagynak négy vagy öt napig együtt tölteni az éjszakát. Figyelem: nem maguk választanak párt, úgyhogy lehetnek a kapcsolatok rövid életűek.
Shin a táborban született, de szülei még a ”szabad világ”-ban, a kinti táborban (egész Észak-Koreát felfoghatjuk úgy, mint egy nagy tábor) házasodtak össze. Felnőtt korában, de még mindig a táborban, vagyis szökése előtt felrója nekik, hogy akarták, hogy beleszülessen abba az embertelen világba. Ha jól emlékszem, apjának mondja, azután vagy akkor, amikor anyját felakasztják. Anyja menekülni akart, ugye, nagyobbik fiával, amiért az egész családot kínozva vallatják. Apja elismeri a fia igazát, de tehetetlen (”az úgy alakult”), bűntudatának különben több ízben több ízben jelét adja. Például egy alkalommal málélisztet küld a fiának. Nevetségesen keveset, inkább szimbólum-értéke van az ajándéknak, és jellemző, hogy bármennyire fontos az étel az életében, bármennyire éhezik, Shin az ajándékot nem veszi át a mesterétől, aki a közvetítő apa és fiú között.
Nemi kapcsolat mégis létezik bizonyos helyeken és esetekben. Például a varrodában egy-egy mester az irodáját felmosni beküld fiatal nőket, ami viszont azt jelenti, hogy le kell feküdjenek vele, tulajdonképpen nemi erőszakról van szó. Egyesek maguk vállalják, mert az munkakönnyítésel jár, esetleg anyagi javakkal, de nem mindenik. Ráadásul, ha állapotosak maradnak, azonnal eltűnnek az osztályról, hova, soha meg nem tudják, esetleg éppen a halálba.
Mi ma a helyzet, nem tudom, ám arra emlékszem, hogy a nyolcvanas évek Romániájában is előfordult ilyesmi. Nem ennyire drasztikus, de hogy a munkájukat, fizetésüket féltő fiatal nőket ”üzemi háremhölgyek”-ként használták ki munkavezetők, azt mesélték. Saját tulajdonukként, mert a rendszer megengedte. Nem nyíltan, viszont oda fajult a kommunista etika.