Kertész Imre leteszi a tollat
Majdnem azt írtam, hogy „a lantot”, de az utolsó pillanatban visszafogtam magamat: ez a lant valahogy nem illik Nobel-díjasunkhoz. Nem az ő stílusa.
A ténnyel magával, amit a Der Spiegelnek vallott meg, nincs miért vitába szállni. Ez Kertész szuverén döntése. Beteg, egyre jobban kínozza a Parkinson kór, de mindenek előtt úgy érzi: kiírta magát. Amit akart, azt már papírra vetette. A mű elkészült, az alkotó pihen.
Nagy vigasza, hogy tető alá került a Berlini Művészeti Akadémián az a Kertész-archívum, mely munkássága dokumentumainak javát őrzi, s amelyet csütörtökön avatnak.
Az MTI híre szerint a Sorstalanság, A kudarc, a Kaddis a meg nem született gyermekért és a K. dosszié című kötetek, valamint számos esszé és beszéd kéziratát, továbbá az író 1961 óta vezetett naplóit, illetve 1988 óta keletkezett levelezését. Az anyag egy része még 2001-ben került a Berlini Művészeti Akadémiához, ezt időközben mikrofilmre vették és digitalizálták. Az anyag egy jóval nagyobb részét pedig 2011-ben vette át az intézmény. A naplókból a tervek szerint a Rowohlt kiadónál jelenik meg kötet.
Szomorú, kissé kiábrándító egy ilyen pillanat, amikor egy író kijelenti: részéről nincsen tovább. Kicsit olyan, mint a halál. Pedig az író tovább él: a műveiben. Az ember lép csupán ki addigi szerepéből és szemléli azt a piramist, amit a tollával épített évtizedeken át.
Cseke Gábor
Pusztai Péter rajza
2012. november 14. 05:10
Akkor ismertem meg a nevét mikor megkapta a Nobel díjat, hatalmas lelkesedéssel megvettem minden megkapható művét.Olvastam,csalódtam, s mit még eddig soha nem tettem a könyveket a papírgyűjtőnek ajándékoztam.Túl későn.Nem lett volna szabad elolvasnom őket.
Ritkán vertek át életemben ilyen rondául.
Nagy lelkű vagyok.
Legyen hosszú neki a vén hülye kór!
2012. november 14. 05:49
Ez eddig teljességgel rendben is van, bár kissé durva. Képzeld azt, hogy Rólad írják ugyanezt, Nobel után… Én elhiszem, hogy ez volt a benyomásod, ez attól is függ, hogy előzetesen mit vártál. Gondolom, nem azt kaptad. De hát az író önmagát adja, nem Mikulás, hogy azt hozza, ami a szíved csücske! Még ha Nobel is. A papírgyűjtőnek ajándékozás is inkább Téged, mint a szerzőt minősíti…
2012. november 14. 07:04
a marosvásárhelyi Látó 2000 januári számába, két évvel Kertész kitüntetése előtt a következőt nyilatkoztam:
Ha jól számoltam, 94-en kaptak összesen. Egy bengál, egy arab. Kínai egy se. Az európai államok száma állandóan nő, evvel a konkurrencia is.
Mire jó, ha a provinciális svéd akadémia megállapítja, hogy ki a legnagyobb író a világon? Ki kapná a díjakat, ha Pesten vagy Bukarestben döntenék el?
Hercegh Ferencért harcoltak Magyarországon a tekintetes urak egykoron, nem Móricz Zsigmondért.
Persze a hétmillió svéd korona nem kutya.
Aztán meg az ország fele sírna, hogy mért (!) kapta? Magyarázd meg a svéd uraknak és hölgyeknek Weöres Sándort és ázsiai anyanyelvünk annyi szépségét.
Weöres Sándor akkor már halott volt, de diplomatikusan – gyáván – élő írót nem mertem említeni. (Bár baráti társaságomban Orbán Ottó neve felbukkant.) Mit írtam volna, ha a Látó megkérdezett volna mi a véleményem Kertész Nobeldíjáról.
Valószínűleg kompetencia hiányában vagy, hogy a tendenciózusság (koszmopolíta* zsidó összeesküvés) vádját kerüljem nem válaszoltam volna. Különben a svéd muzulmán
folyóiratban a Nobel-díj kapcsán írtam Kertész Imréről.
Orbán Kinga 2002 november nyolcadikán a csíkszeredai Hargita Népében megjelent cikkében megemlíti, hogy Kertészt Németország terjesztette fel a díjra. Kertészt, aki nem él elevenen a magyar köztudatban. Kiemeli Bodor Ádám Sinistra körzetét. Bodor Pesten él magyar környezetben, nem Berlinben, mint Kertész. Itt most kárörvendezően gonoszul mondom, hogy Rosenberg Ervin Kertész svéd fordítója rohangált a stockholmi kiadókhoz, hogy bizzák meg a Sinistra körzete fordításával.
Orbán Kinga felsorol néhány magyar írót. aki jobb mint Kertész, bár majd meglátjuk, hogy Nádas és Esterházy Nobel-díjára hogyan fog reagálni.
2012. november 14. 07:48
Gyárfás csak annyit írt, hogy nem szereti a Kertész könyveit.
2012. november 14. 08:01
Akkor itt egy új Perforál téma – vagy nem? S akkor mindenki elmondja majd, mit szeret-nem szeret.
2012. november 14. 08:03
Gyárfás sokkal többet írt. Ne mondd, hogy nem hallod a beszéd mögötti beszédet?
2012. november 14. 08:08
Ha lesz új Perforál téma: Vannak írók akiket azárt nem szeretek, mert az olvasóik nncsenek az ínyemre.
2012. november 14. 12:19
Nem akartam startból kritikával díszíteni a betegséget hangsúlyozó, ismertető szöveget. Ezzel a Nobel díjjal én magam sem értettem egyet, furcsa értékrendek alakultak ki mára a nagyvilágban, furcsa bélyegek, megbélyegzések, istenítések, félredobások. Mindezt kénytelen elfogadni mindenki, aki írásra adja a fejét.
2012. november 14. 15:59
A perforállal az a helyzet, hogy míg öt évvel ezelõtt nem is jutott eszembe, hogy cenzúrázzam magam, addig mára oda jutottunk, hogy nem merünk nyíltan beszélni. Mert könnyû nekem Svédországból például Andrassew Ivánt a Püspök úr könyvérõl kérdezni, és õ már igen határozottan színt vallott a Népszavában megjelenõ cikkeivel, akad viszont biztosan olyan még a Káfé szerzõi között is, aki nem szívesen szellõzteti politikai hovatartozását.
2012. november 14. 16:25
Tamás, ha mindent megpolitizálunk, akkor tényleg oda jutunk, hogy nincs miről vitázni. Mert ami fehér az egyiknek, az fekete a másiknak. És fordítva. Evidens. Ami problémát itt felvetettünk, az csak megpróbált elmenni a politikum irányába, de valójában semmi köze sincs hozzá. Irodalomról van szó. Persze, hogy nem zárható ki a politikum sem az életből, mert mindenhova bedugja a maga önző kezét, de ez esetben mégis csak az volt a probléma: egyetlen magyar Nobel-díjas írója van M-. o-nak (ha elismerik, ha nem) és az bejelentette, hogy kampec. Ez egy helyzet. Előfordulhat bárkivel. Én a Perfforált úgy képzeltemn el: a kérdés nem Kertész lenne, mert ez lecsengett téma, hanem arra kérnénk választ: mi venne rá munkatársunkat (xy)t, hogy felhagyjon az írással. Milyen belső és külső motiváció? Tegyék magukat a helyzetbe… Még gondolkozz…
2012. november 14. 16:30
Tamás, lévén ez irodalom- és művészetmagvú oldal, nem lépek előtérbe politikai nézeteimmel. Van itt viszont nem egy ismerősöm, aki jól ismeri néha sajnos radikálisan kritikus, önveszélyes (hogy ne mondjam, szellőztessem: vulgáris) hangvételű hozzáállásomat a mindenkori, de főleg a jelenkori politikához, amely meggyőződésem szerint, modern és divatos kifejezéssel, tiszta átverés minden szinten. Annak, aki erről többet akar hallani tőlem, inkább az e-mailt ajánlanám, de alaposabban átgondolva inkább semmit. Maradjon ez egy jóízű, keserédes és erős, lélekemelő Káfé.
2012. november 14. 17:51
Csak annyit, s azt is halkan, hogy semmi jó perforálnak elrontója nem akarok lenni, valamint meggyõzõdésem, hogy Nobeldíjasokat is lehet nem szeretni. Úgyhogy jöhet „a” kérdés, Gabi, és folytatódhatnak a hozzászólások. Óvatosságom pedig eddigi tapasztalataim alapján alakult ki, hiszen éppen egy Perforálnál akadtunk meg, s hogy nem mindent mondunk el szívesen, azt bizonyítja K.Gy. válasza is, szerintem.
2012. november 15. 03:58
Tamás, ha alaposabb lélekelemzést végeznél, velem kapcsolatosan vészesen megdöbbentő lenne az eredmény. Ismétlem: politikában nincs bennem még csak egy szemernyi protokoll-látszat sem, nemhogy óvatosság. Nincs államelnök, rendőrség, nincsenek biztonsági szervek, nincs semmi. Én vagyok talán sokezer rám szegzett fegyver ellen saját felelősségemre, mert csak így tudom nyugodtan elfogadni önmagamat. (olvasd el, amit küldtem, az csak egy kis kóstoló.)
2012. november 15. 04:09
Uraim itt valami végzetes tévedés van.kertész Imre írásban és szóban többször kijelentette,hogy nem magyar nem tud és nem is akar ezzel a nyomorult közösséggel egy identitásban élni.A Nobel díjat ki olvasni tud annak ordít,hogy azért kapta,hogy fő művét több százezren esetleg fordításban millióan olvassák el és legyen mindenki számára végre tiszta, a lágerekben a németek nagyon korrekten viselkedtek a rabokkal a lengyel,ukrán,magyar stb.kápók követtét el a borzalmakat
Mocskos politikai döntés volt.Nem a magyar irodalom és nem magyar író kapta a díjat.Kikérem magamnak Erdélyi emberként,hogy Kányádival a mi szent emberünkkel egy sorban és egy értékrendben emlegessék.
2012. november 15. 05:15
http://www.youtube.com/watch?v=5v5XFe9bC7o
tessék rákattintani vagy betenni a keresőbe
2012. november 15. 05:52
E ponthoz érve tekintsük befejezettnek a vitát, amely így a saját kardjába dőlt.
2012. november 15. 06:36
Tisztelt Cseke Gábor! Ne haragudjon rám.
Hogy ki a legjobb magyar író azt nem a magyarok döntik el. A nemzetüket nem kedvelő írókat a memzetkőzi kritika sokra tart, csak a perspektíva nélküli hordószónokok tartanak jogot ellentmondást nem tűrő itélkezésre.
Nem vagyok irodalmár ezért Kertésszel hasonló példáimat biztos többen kritizálni fogják, de mint kiindulópont érdekes lehet.
Cioran Párizsban annyira utálta nemzetét, hogy nem volt hajlandó románul írni vagy beszélni. Eugène Ionescot is zavarta romániai emlékei.
Thomas Bernhard megtiltotta hazájában művei publikálását. Úgy utálta nemzetét.
Beckett nyelvet cserélt és Joyce-el együtt megvetette az ír gondolkodást.
A franciák elől Afrikába menekült Rimbaud. Strindberg utálta a svédeket, a nőket, a zsidókat. Strindberget imádják a svédek, a nők és a zsidók.
2012. november 15. 07:58
Au, ööö, jaj, fasza, igen, hm, stb.
Isteni, Jézusom, Tíz parancsolat.
Nóbel díjat minden magyarnak!
De nekem is!
2012. november 15. 09:16
Kedves Gábor! A hozzászólások elsősorban Kertész Imréről szólnak, te viszont más témát javasoltál: „mi venné rá munkatársunkat (xy)t, hogy felhagyjon az írással. Milyen belső és külső motiváció?” Akkor most hogyan tovább? A téma kitűnő, csak az a baj, hogy amint látom, miért, miért nem, de eddig még senkit sem érdekelt.
2012. november 15. 09:23
Ki nyolckor kel, Nobelt nem nyer.
Tessék sorba állni! :v
2012. november 15. 10:30
Az ezutáni hozzászólásokat, a vitát lezárva, kimoderáljuk.