37 / HÖLGY

Nőstényt jelentett
A hölgy mostani karrierje a négy évtizedes hiátus után (amikor csak elvtárs- és kartársnők voltak, esetleg egyszerűen nők) bontakozott ki: a jogait visszanyert ’úrhölgy’, ’hölgyem’, ’hölgyeim és uraim’ megszólítás – és az illemhelyek disztingválására újra alkalmazott ’Hölgyek’ – ’Urak’ kiírás – mellett olyan vadhajtásokkal, mint a rendőri szóvivők kedvenc fordulata : ’a bűnöző/ szexmunkás/ zsebtolvaj/hajléktalan hölgy’… Azaz: a korábban csupán ’tiszteletteljes említésként alkalmazott’ (ezt egy szótárból kölcsönöztem) szavunk profanizálódott és mindennapivá vált. Ősi finnugor örökségünk, nőstényt jelentett, általában kecses kis prémes állatokét, mint mondjuk a menyét. A nyelvújításig így is használtuk: hölgymenyét volt a hermelin magyar neve. A menyét már korábban önállósult fiatal nő, később a meny-asszony megnevezésére (belőle lett a menyegző is). Az összetétel másik tagját bősz nyelvújítóink önállósították úrinő, dáma jelentésben. A hermelin (és a csodálatos téli fehér bundájából készült királyi-főpapi-nagyúri hermelinpalást előkelő körökben volt ismertebb inkább (ilyen palástot imitál a mostani Mikulások, Gyed Morozo, Papá Noelek és Santa Clausok püspöki jelmeze is). Magát a hermelin szót – az ősi hölgymenyét mellé – mi valószínűleg a németektől vettük át (mint az olaszok is: ermellino), de felismerhető benne a „tudományos” latin elnevezés is (Erminea mustela). Ez rejtőzhet a spanyol armiño-ban is (bár ez inkább a késő-középkori, ugyancsak hölgymenyétet jelentő „armenius mus” – ’örmény patkány’ hispanizálása). Az angol stoat vagy wild otter meg az orosz (és egyéb szláv) gornosztaj máshonnan jött… A heraldikában a hermelin az egyik „alapszín” (borítás, mező) – a hermelinpalást stilizált ábrázolása a címerpajzsokon; inkább csak tőlünk nyugatabbra, mert a magyar nemesi címereken nem szerepel. Az állattani szakértők szerint híres festményén Leonardo a hölgyet nem hermelinnel ábrázolta – a művészeti szakértők szerint viszont ez semmit sem von le a festmény esztétikai érdemeiből…
A menyasszony kapcsán elterjedt népi nézet (magam is így tanultam elemi iskolásként), hogy a vőlegénynek, a vevő legénynek (a népetimológia inkább lövő legénynek mondja) a drága hermelin- azaz: menyét-szőrmékkel kellett kivásárolnia leendő párját, akinek azért lett a neve menyasszony. Elfogadhatóbb a megalapozott nyelvészeti szófejtés, miszerint valójában szóismétlés-jellegű összekapcsolásról van szó: a hölgymenyét (majd belőle a rövidebb meny) már igen korán jelentett fiatal nőt is, az asszony meg általában nőt, azaz a kettő együtt nő-nő. Így már értem a logikát a tautológikusnak tűnő (tréfás) ’női hölgy’ kifejezésben.

(Folytatjuk)

(Forrás: nyelvmájszter)

Következik: 38 / MERCEDES