39 / SZEM

Mata Hari és a szem
Szeretjük, becézzük, óvjuk a szemet. Nyelvünkben is. Gondoljunk csak a vele kapcsolatos szólásokra: A szem a lélek tükre. Több szem többet lát. Szemesnek áll a világ. Vagy a bibliai eredetű példázatokra: más szemében meglátja a szálkát is, magáéban a gerendát sem; könnyebb a tevének átmenni a tű fokán (számos nyelvben: a tű „szemén” – angolul: the eye of the needle – ez volt Ken Follet híres háborús krimijének eredeti címe, magyarra így fordították: Tű a szénakazalban). Nemcsak a magyar közmondás tartja a lélek tükrének a látás szervét, maga Jézus is így nyilatkozik Máté evangéliumában: „A test lámpása a szem. Ha azért a te szemed tiszta, a te egész tested világos lesz”. A szem egyébként a héberben és az arabban egy – formájában is szemet idéző – betű neve: az ájin jelenleg hangérték nélküli (nem ejtjük, csak írjuk, mint az alefet). Ismert még a történelemből a szem maláj-indonéz megfelelője: a mata – művésznevében használta egy holland bártáncosnő, Mata Hari – Hajnalszem (az első világháború során egy ködös hajnalon – rövid és zavaros kémpályafutás után – a franciák kivégezték). Folytatom szólásaink, szófordulataink felidézését: Hová tetted a szemed? Fusson ki a szemem. Szemmel ver. Szemefénye. Szemrevaló. Legelteti a szemét. Elállt szeme-szája. Kiszúrja a szemét. Kilopja a szemét. Ne kerülj a szemem elé! Szégyenszemre. Szeme világa. (És: világ világa – lux mundi – az első magyar versből…) Karikás a szeme. Félszemű (a király a vakok közt). Négyszemközt. Szembesítés. Szeme közé néz. Szemtől szembe. Farkasszemet néztek. Szemeztek. Szemenszedett hazugság. Szemlélet. Szemfelszedés (emlékszik még erre – és a selyem- meg nylonharisnyákra – valaki…?). Kisül a szeme. Kopog a szeme. Szemmérték. Macskaszem. Pávaszem. Sasszem. Sólyomszem. Pár szem krumpli. Mákszemnyi. Szemernyi igazság sincs benne. Szemész. Szemcsés.

Mindegyik külön magyarázatot érdemelne – de felteszem: talán nincs rá égető szükség. Látószervünk megnevezése ősi nyelvi örökségünk, az uráli korból, szinte minden rokon-nyelvünkben fölismerhető. A mi nyelvünkben „elszabadult” a tő – rengeteg olyan képződményt eredményezve, melyekben már nehéz fölismerni az eredeti értelmet. Mondjuk: nem a látó a szemes, mint ahogyan nem a szemtelen a vak. A szemfényvesztés sem megvakulást jelent, hanem csalást meg bűvészkedést. A nyelvekben sokszor hiába keressük a logikát: nincs… Az „amatőr” nyelvészkedőket a föltételezett logika hiánya mellett fülük viszi legtöbbször tévútra: hiába van bene a „szem” mondjuk a szemeszterben, semmi közük egymáshoz, hiszen a (tanulmányi) félévet jelölő szó a latin semestris (hat havi) folytatása. Bármily furcsa is: etimológiailag egy „szex”-szel rokon (hiszen eredetileg sex menstruus volt a hat havi) – de ez a szex nem az a szex…

A szem tartozékai (ide sorol egyebek között a szemöldök, a szemhéj, a szempilla, szembogár) közül kiemelem az utolsókat: a pillának sincs köze a pupillához, bármennyire logikusnak tűnik is, hiszen a pilla – szemhéj (le sem hunyta pilláját) illetve szemhéj-szőr (szempillafesték) értelemben is belső keletkezésű, hangutánzó-hangfestő szavunk, a libbenésre-lebbenésre (ld. pillantás, pillangó) utal. A pupilla, a szembogarat jelölő orvosi szakszó, a latin pupila-ból; amely a maga részéről a pupa – kisbaba vagy játék baba – kicsinyítése; talán onnan eredt, hogy ha valaki meglátja magát a másik szembogarában, olyan picinynek tűnik, mint egy kis baba. A görögök is hasonlóképpen hitték, ezért ők is kisbabának nevezték a szembogarat – a koré eredetileg: lány, kislány, kisbaba. A görög szó a plasztikai sebészetben használatos: az isocoria a két szembogár azonos mérete; ennek hiányában alkalmazzák a coreoplasztikát, a pupilla sebészeti megváltoztatását. Az angol pupil (diák, tanítvány, gyermek) is a latin szó fejleménye. A régi görögben az ophtalmosz mellet volt másik szó is a szemre (okhosz). Más nyelvekben is előfordul, hogy nem csak egy szóval jelölik a látás szervét (például az oroszban a glaz mellett ott van az oko is; páros testrész lévén mindkettőt többes számban használják, az utóbbit énekeljük az „ócsi csornije” – ’fekete szemek’ kezdetű közismert orosz románcban). A szemmel kapcsolatos kifejezések fő töve azonban a latin oculus szó. A kicsinyítőképzős (*okhosz+culus) alapszóból származtak az újlatin megfelelőkön túl olyan ’magyar’ szavak is, mint az okuláció (a szemzés; az oculus átvitt értelme, a rügy-szem nyomán), vagy az ókumlál (a késői latin oculare – megvilágítani igéből), de az oculista, a látszerész is (aki az ókulárékat, a látásjavító eszközöket készíti). Az ókuláré mellett a szemüveg másik neve, a pápaszem is mára népiessé szelídült; arra utal, hogy egykor csak igen magas rangúaknak adatott meg a látásjavítás üveges módszere (a szó maga feltehetően a furcsa szerkezetet az elsők között használó, a XV-XVI. század fordulóján élt, bűnbocsátó céduláiról is elhíresült X. Leó pápa emlékét őrzi).

A magyar szem-szóbokorba tartoznak olyan szavaink is, mint a szemölcs, tyúkszem (újabb keletű orvosi szó, a latin oculus pullinus tükörfordítása, mint sok más nyelvben is), talán a sömör is; a szemerkél, a szemernyi, de még a személy is. Érdekes módon, az oroszban is egy testrésszel – az arccal: licó – fejezik ki a „személyt”; ahogyan a legtöbb nyelvben ugyanerre a latin persona valamelyik változatát használják (eredetileg ez is „arcot” jelentett: színészi álarcot). Persze, minden nyelvben alkalmaznak más testrészeket is egyes személyek megjelölésére, ez azonban az obszcenitás irányába vinné el szófejtési gyakorlatunkat…

(Folytatjuk)

Következik: 40 / REGGELI

(Forrás: nyelvmájszter)