40 / REGGELI

Az éhkopp ellenszere?
A reggeli az egyetlen igazi magyar étkezés – legalábbis nyelvileg. Ősi szógyökérből fejlődött ki, míg az ebéd, az uzsonna és a vacsora – mind szláv átvétel. A reggel – a hajnalhasadás és a délelőtt közötti korai napszak – a fölébredéshez és a munkakezdéshez kapcsolódott kezdettől; a révülettel is kapcsolatos (regölés), mára elavult reg jelölte ezt a napszakot (ahogyan az éj az estétől hajnalig tartót) – mindkettőből ugyanolyan raggal lett időhatározó, majd főnév: reggel, éjjel. Ezen korai – a kényszerű éjszakai böjtölés utáni – energia-bevitel neve lett a reggeli – a hasonló képzésű újabb keletű tízórain túl a többi étkezést magyarul már nem a magyar napszakokról neveztük el. Inkább átvettük a szlávok – szintén napszakokhoz köthető – étkezésneveit: ebéd (szláv obéd) – ez volt a főétkezés, egykor volt nálunk délebéd és estebéd is; uzsonna (szláv úzsin); vacsora (szláv vecser; számos mély és magas hangrendű „páros” szláv átvételünk van, a vacsora-vecsernye mellett ilyen például a család-cseléd is). Egyes délszláv nyelvekben előfordul az uzsonnára a ’mala juzsina’ (eredetileg kis ebéd v. vacsora) – a spanyolban hasonlóan fejezik ki a tízórait, néha a reggelit is (pequeno almuerzo – kis ebéd). Az ebédre használt spanyol almuerzo szó arabos hangzása ellenére latin eredetű (admordium – falatozást, étkezést jelent: Latin-Amerikában is inkább a comida – étkezés – szót használják az ebédre). A déli étkezés nem minden országban „divat”, ezért sokhelyütt nincs is rá külön, pontos kifejezés. Az angol lunch vagy a francia déjeuner, a német Mittagessen vagy Mittagbrot sokkal jelentéktelenebb étkezés, mint a magyar vagy a szláv ebéd, illetve, mint a – szinte mindenütt főétkezésnek számító – vacsora. A bendő megtöltésére az estebéd szolgál elsődlegesen, akkor lakik igazán jól az ember. Az ősi lak- tő további származékai is erre utalnak: laktató, lakodalom, lakoma, lakmározik. Az ugyancsak ősi e-tőből jöttek az evéssel kapcsolatos legfontosabb szavaink: eszik, étel, evés, étkezik, étkezde, étlen, ehetetlen. A bizonytalan eredetű táp-tőből lett a táplálék, táplálkozik, táplál, táp, tápérték, táppénz. Ősi uráli örökségünk a fal – fölfal, falat, falatozó, falánk, falás. Egykor talán rituális lakoma volt a mára koccintássá szelídült áldomás.(Anonymusnál még: ’fecerunt magnum aldumas” – vagyis: nagy áldomást csaptak őseink.) Sokkal profánabb evés-ivás-mulatozás a tivornya, amely viszont a latin taverna (kocsma) szóból ered. Még a (nagy) zabálás, a mértéktelen evés is szláv gyökerű: a zabbal kapcsolatos, valószínűleg a ló falánkságára utal (ezt a gabonát mifelénk az emberek nem ették, legfeljebb hegyezték, azt is csak Kukutyinban). Az evéssel kapcsolatba hozható számtalan szó közül még néhány érdekességet kiemelek. Az éh (éhség, éhes, éhező, éhenkórász) régebben önállóan is megállt (Ady: Éhe kenyérnek, éhe a Szónak…). Az éhezéssel rokon koplalás töve a koppan-nal rokon (innen az éhkopp). Az éhomra szóban felfedezhető az egykori – mára eltűnt – jonh, junh szavunk, mely szívet, lelket, belső részeket, gyomrot jelentett; ma már inkább az éhgyomorra kifejezést használjuk (első versünkben, az Ó-magyar Mária-siralomban még élő szó: …en iunhumnok bel bua … én szívemnek belső búja).
A latinban a ientaculum volt a reggeli étkezés neve, ebből lett egy ige is: ientare; de e szavak, mint maga a reggeli sem, nem terjedtek el szélesebb körben. A szótőből képzett ieiunus (aki még nem evett, aki az éhom állapotában leledzik) lett az alapja a böjtöt jelölő ieiunium-nak, melyből a francia jéun és a spanyol ayuno keletkezett. Ahogyan a francia és a spanyol reggel böjtöt tör (a latin disjunarból lett a déjeuner és a desayunar), az angol is az éjjeli böjtöt (fast) töri meg az első étkezésével (breakfast), és valami hasonlót tesz a német is a korareggeli (Frühmorgen) kenyérdarabbal (Stück) – a Frühstück szép elmagyarosodása a fölöstök… Az önként vállalt éhezésre használt szavunk, a böjt – ismeretlen eredetű. Az oroszok „reggeli” szava a másnappal, holnappal kapcsolatos (zavtrak). Ennyi gasztronómia után nem maradhatok éhkoppon – megyek, összecsapok valami villásreggelit… De ezt már nem szófejtem, mert magyar ember evés közben nem beszél…

(Folytatjuk)

Következik: SZÓBŰVÖLŐ

(Forrás: nyelvmájszter)