Játék két részben

Szereplők:
Schrempf Kristóf kereskedő, túl az ötvenen
Helina felesége
nagyleányuk
kisfiuk
Stocker Hanzi unokatestvér
Radics úr úriszabó
Leitner állatfelvásárló,
Ördögh fogorvos
Dr Nagy jogász
Breuer Manó nyugdíjas
Schneiderics elvtárs párttitkár
Molnár rendőr százados
Szomszédok, rokonok, bámészkodók, vásárlók, eladók, tömeg.

A játék tere egy használtruha-kereskedés a 60-as évek elején. A kisvárosi üzletbe három lépcső vezet fölfelé az utcáról. Dupla ajtó határolja a boltot, egy tömör deszkából összeszögelt, amely kihajtva jelzi, hogy “nyitva vagyunk”, kiforduló oldalába bevert szögeken vevőcsalogató darabok lógnak. A másik, az üveges ajtó befelé nyílik, az üveg mögött madzagon táblák cserélődnek : nyitva, zárva, rögtön jövök. A bejárat fölött cégtábla:

Schrempf Kristóf
Használt Ruha Kereskedés
Bischof

Az üzlet – a játékokban is ki kell derüljön – a szegényes, rongyos berendezés és árukészlet Patyomkin-álarcát hordozza. Kimustrált íróasztal és jobb napokat látott rőföspult választja el az eladó- és a vásárlóteret, hátul polcok a plafonig, megrakva kétes tisztaságú ágyneművel, ingekkel stb. Kétoldalt a falon fekete vasból kovácsolt hosszú akasztók, az alsó sorban női ruhák vállfákon, a fölsőn zakók és öltönyök. Egy polcnyi széttaposott, porosodó cipő, ajtó a raktárhelyiségbe, az ajtó mellett aranyozott keretű körkörösen vakuló tükör. Ülőalkalmatosságul szolgál egy láda, amelyen szükség esetén akár három ember is elfér, két ingatag szék. s egy öblös fotel, amelybe a családból csak a férj ül. A berendezéshez tartozik még egy Wertheim páncélszekrény, amelyhez kulcsa csak a feleségnek van.
A játékok az üzletben, az utcán és a sarokház udvarán játszódnak. Az utca téglajárdás, a rendhez és a közélethez hozzátartozik a porta járdaszakaszának naponkénti söprése, nyáron föllocsolása, ami asszonyi vagy gyermeki feladat. A műút macskaköves, a forgalmat nagyobbrészt lóvontatású fogatok képviselik, zörgő parasztszekerek, gumikerekű fuvarosok, ritkán egy-egy teherautó. A házak földszintesek, a soron van még egy élelmiszerbolt s egy távolabbi házon is cégtábla virít, csak az ÚRISZABÓ felirat olvasható.
Az udvar teljesen zárt, a sarokház egyik oldalról teljesen végigéri, a másik oldalon magas téglakerítés. Az udvar elegyes keveréke a falusi portának és a városi kertnek: hátul ólak, istállók, kutya, baromfi, elöl kert szőlőlugassal, rózsabokrokkal, nagy fedett veranda, kerti bútor, itt zajlanak a család étkezései és estéi jó időben.

Folyamatos játékok:
Kristóf és Helina között egy bizalmatlanságra épülő pénzkezelési rendszer működik. Helinánál van a Wertheim-szekrény kulcsa vagy inkább kulcskészlete, s nagyobb összegek mozgásánál ő végzi a szertartásos nyitást, arra is ügyelve, hogy figyelő tekintetek el ne tanulhassák a módszert, esténként ő számolja meg a bevételt, bevezeti titkosírással a napi összeget egy füzetbe, pácsenepénzt hagy a kasszában, annyit, hogy a másnapi kezdésnél legyen váltópénz, és sose legyen üres a kassza. Kristóf, mivel a rendszer az ő megbízhatatlanságát is kezeli, a kasszából ( íróasztalfiók ) időnként zsebrevág hol egy húszast, hol egy ötvenest, ebből fedezi kártyaszenvedélyét. Időnként természetesen kifogy a váltópénz, vagy nagyobb összegre van szükség, ilyenkor Kristóf tombolva üvölti elő Helinát, mert az egyszemélyes pénzkezelés miatt áll a bolt.
Helinára hárul a gyermeknevelés, háztartás minden gondja, és a rendszertelenül érkező vevők miatt gyakran kell kisegítenie a boltban. Általában akkor van rá a legnagyobb szükség, amikor elmegy bevásárolni, fodrászhoz, szomszédba stb… Kristóf kilép ilyenkor a vevőkkel teli boltból, s háromszor kiáltja: Helina! -aztán rohan vissza, mert félő, hogy lopnak a vásárlók. Foglalkozik a vevőkkel, de minden idegszálával vár, aztán újra kirohan, újabb kiáltozás, amire már egészen közelről válasz is érkezik: Jövök már! Harmadik kirohanásra általában nincs is szükség, Helina hol az utca felől kerül elő bevásárlókosárral, hol a lakásból, konyharuhával a kezében. Ilyenkor hangzik el Kristóf indulatos megjegyzéseinek egyike: A nagyságos asszony ondoláltat! Talán el tetszett szundikálni!

A ház előtt időnként elhajtó fuvaros, amolyan falurossza, ezen a szakaszon ostorral csépeli a lovakat s üvölt: Ne, zsidó! Zsidó, az anyád! Kristóf egyszer-egyszer visszaüvölt: Szervusz kuláktestvér! Mi újság a Hortobágyon?

Kadisa úr Fradi drukker, Kristóf a Pécsi Dózsának szurkol. A forgandó sport-szerencse formálja játékukat. Ha győz a Fradi vagy kikap a Pécs, akkor Kadisa úr bekopog a bolt mélyébe húzódó Kristófhoz. Schrempf úr, volt tegnap meccsen? meséljen már hogyan rúgott ötöt a Honvéd Pécsett? Nem volt? De újságot csak olvasott?! Ha pedig a Fradi szenved vereséget, akkor Kadisa úr igyekszik észrevétlenül elsunnyogni az utca túloldalán, soha nem sikerül neki, Kristóf utánakiabál: Hová siet, Kadisa úr? Talán gyengélkedik a Flóri? A játék lényege, hogy az utca közönsége előtt, hangosan játszódik, az esti kártyapartikon eszükbe sem jut ezzel ugratni egymást.

Eladás
A jó kereskedő a boltban megforduló összes vevővel egyszerre foglalkozik, első pillantással fölméri a vevő szándékának komolyságát, és a zsebéből kicsalogatható összeg nagyságát. Eleinte nagyon eredetinek tűnik, idővel kiderül, hogy begyakorolt kevésszámú elem improvizációs variálása, gyors váltásokkal, s a jelenlévők mindegyikével egyszerre kommunikálva. A következő öt eladás egyszerre zajlik, amíg egyik vásárló zakót próbál vagy cipőt fűz, addig a másik meggyőzése folyik, s ameddig a harmadik előkotorja ruhái mélyéről a pénztárcát, addig a negyedik kerül sorra, ha másképp nem, akkor egy kérdéssel vonódik be a szituációba: Maga becsületes ember! Mondja meg őszintén, ugye, mintha ráöntötték volna!
Állandóan jár a kéz, a szem, a száj, hatalmas színielőadás a komédia minden eszközével. A belépő köszöntése, szándékának kipuhatolása, s bevonása az előadásba a kezdet, ezt követi a vásárlási szándék alakítása, eltérítése, itt leginkább az önértékelési zavarok pszichológiai kiaknázása folyik, s az aktust lezáró alkudozási folyamat már csak komédia, levezetés, gyakori a kiszólás a szerepből, Ist schon tein.
Középkorú parasztházaspár a legénykort közelítő esetlen nagyfiúval. Viselkedésükben, öltözetükben ünnepi komolyság, kissé idétlenül mozognak a városi terepen. Elfogódottan lépnek be a boltba, zavarukban megakadnak az ajtóban, az ember nyúlna a kalapjához, hogy levegye, aztán félbemarad a mozdulat, a falusi boltban se szokta levenni. Az asszony, ahogy illik, két lépéssel az ura mögött áll meg…
KRISTÓF
fölpattan a székből, s mint aki régi ismerősöket köszönt Aggyonisten jó napot! Lépjenek beljebb, ne álljanak meg az ajtóban!
PARASZT
Aggyisten.
KRISTÓF
Parasztgyerek vagyok én is, csak most ilyen úri a szógálatom.
A család csak nézelődik, a bizalmaskodó mondat célt tévesztett. Aztán mi a helyzet a vásárban? Én is ki akartam menni. Akartam venni két tinót, de nincs kire hagyni az üzletet.
PARASZT
Hát, öcsém, ha szólíthatom így…
KRISTÓF
Természetesen, kedves bátyám.
PARASZT
Hát csak azt mondhatom, hogy kevés borjút hoztak föl, szép ára van, mink is egy óra alatt eladtuk a kettőt. De nem is voltak szebb tinók az egész vásárban! Hanem, édes öcsém, magának minek kéne a borjú?
KRISTÓF
Én bikákat hizlalok. Abból él a család… Ez a bolt csak bajnak van. Inkább ráfizetek… Aztán maguk bementek-e már a téeszcsébe?
PARASZT
Valami nagy indulat törne ki belőle, életének sorsdöntő fordulatáról van szó, de egyszerre az is eszébe jut, hogy idegennel beszél, óvatosnak kell lenni politikai kérdésekben, a széles gesztus után sóhajtásszerű a válasz: Most már elkerülhetetlen.
FELESÉGE
Azért is adjuk el a jószágot.
PARASZT
Némajátékkal: Hallgass, asszony!
KRISTÓF
Hadd találjam ki, mit akarnak venni! A nyakamat merném rá tenni, hogy a legényfiúnak akarnak egy stramm öltönyt.
LEGÉNY
Hogy kitalálta!
KRISTÓF
Jól megnőtt ez a gyerek! Már nagyobb bestemp, mint az apja! Mégsem mehet a lányok után szakadt rongyokban!
FELESÉG
Az még korai volna...
KRISTÓF
Dehogy korai. Megdönti ez már a lányokat! Igaz, gyerök?
LEGÉNY
Hááát…
KRISTÓF
Én olyan öltönyt hozok mindjárt elő a raktárból, hogy a lányok bepisálnak, ha meglátnak benne.

Cigánycsapat sorjázik be, nők tarka ruhában, öregasszony pipával a szájában, fiatalabb csecsemővel, gyerekek, cigányemberek. Egyszerre nagyon tele a bolt.
Kristóf kilép a raktárba, s halljuk a kiáltozást, majd visszarohan két öltönnyel a karján.
Szervusz barátom. Köszönti az egyik cigányembert . Vót-e fogás az éjjel? Rákacsint cigánymenyecskére.
CIGÁNYMENYECSKE
Vót ám! Az én emberem olyan ember…
FÉRJE
Fogd be a lepcses szádat, mer beverem.
Megérkezik Helina, magával hozta a hétéves Kristófkát, megáll az ajtó mellett, s figyeli a higanymozgású cigányokat, akik szétszéledtek az üzletben. A játék lényege, hogy a cigányok alig titkoltan lopni szeretnének, Helinának az a dolga, hogy ezt megakadályozza, s láthatóan nem először megpróbálja kisfiát is belevonni a tevékenységbe. Magyarázza neki, hogy mire kell ügyelni, s átküldi a bolt másik végébe, hogy onnan tartsa szemmel a vásárlókat.
KRISTÓF
Két öltönyt is hoztam, mind a kettő a gyerek mérete. Meg kell próbálni… Valódi angol szövet mind a kettő. Nézzék meg, ez nem konfekció, ezt nem a ruhagyárban szabták, ezt úri szabó készítette. Fogják meg! Tapintsák meg! Volt már ilyen a kezükben? Na ugye! És nézzék meg világoson! Én nem csapom be magukat, nálam első osztályú a minőség, én nem csak beszélek, ez tiszta gyapjú, nem az a műrostos szar… Idenézzenek! Az egyik öltönyt durva mozdulatokkal lerántja a vállfáról, s mint a rongyot föltekeri egyik karjára, a látszat olyan, mintha egyetlen csomóba gyűrte volna a ruhaneműt, kivörösödik az erőlködésben, hogy összegyűrje. Aztán gyors mozdulattal kipörgeti a csomót, s magasra emeli egyik kezében a zakót, másikban a nadrágot. Látnak egyetlen gyűrődést valahol? Valódi angol gyapjúszövet! Valódi bóvli a tinef cégtől. Na, bújj bele, fiam! Ügyesen ráadja a fiúra, elébe kerül, gombolja, paskolja, s közben be nem áll a szája. Kicsi a zakó, ő veszi észre először. Mintha ráöntötték volna. Milyen emberes! Először azt hittem, nagy lesz neki, de most látom, pont jó. Jól megnőttél gyerek! Az, hogy egy kicsit nagy, az nem baj, úgyis nő még ez a gyerek. Nézd meg te is magadat! Löki a tükör elé. Nem fogsz ráismerni magadra! Fordul egy pillanatra a cigányok felé. Nektek mi kéne?
CIGÁNYASSZONY
A purdéknak kéne ruha, elszaggatnak mindent.
KRISTÓF
Helina mutasd nekik a gyerekholmit!
HELINA
Mekkorák a gyerekek? Nagy kartondobozt rak a pultra, abból válogatnak gyerekholmit.
KRISTÓF
Szeme sarkából meglátta, hogy az öltönypróbálók rövidellik a zakó ujját. Kinyújtatják a fiúval a karját, s a valóban kicsi zakó ujja könyékig csúszik fel. Nem addig van az asszonyság! Ha én is így csinálok, kinyújtja a karját, a hátán is görbít, az ő zakója ujja is könyékig fölcsúszik akkor nekem is idáig ér . Ha ebben a pozícióban hosszabb a zakó ujja, akkor lógatva térdig ér. Hát hol él maga?! Azt hiszi, az úriszabók nem tudják a mesterségüket? Vagy azt hiszi, hogy én nem értek hozzá. Sértetten rángatja le a fiúról a zakót, az még pompázna kicsit benne. Még hogy rövid az ujja! Még hogy kicsi a gyereknek! Én nem értek hozzá! Harmincöt év, az semmi! Ott benn a raktárban van háromszázötven öltöny, akármilyen méretű ember jön be, én csak ránézek, és egy percen belül hozok egy olyan öltönyt, ami passzol rá. Nekem ez a mesterségem! A cigányasszonyhoz fordul, kiemel egy ingecskét a tarka halomból. Ezt nézd meg, Arany! Ez az én kisfiamé volt. Csak kinőtte.
Igaz, kisfiam? A tanácstalanul álldogáló parasztokat kis figyelemre méltatja, odalöki a másik öltöny zakóját. Próbáld meg ezt! Herminához, úgy, hogy a parasztok is hallják. Nem komoly vevők. Bejöttek a vásárba. Még szórakoznak egy kicsit, aztán hazamennek. Érted, Helina, azt mondja nekem, hogy rövid az ujja. Ha én így csinálok, akkor nekem is rövid. Hát mi vagyok én?! Bohóc?! Olyan ruhában járok, ami kicsi nekem.
HELINA
Bleib ruih! Foglalkozz a vevőkkel! Mutasd meg Aranynak azt a ruhát, amit most hoztál Pestről!
KRISTÓF
Ülj le, Arany, mert most olyant mutatok neked, hogy attól leülsz! Ilyet még nem láttál! Míg kutat a női ruhák között, betér egy munkáskülsejű házaspár. Jónapot kívánok, mit parancsolnak, mivel szolgálhatok?
NŐ
Jónapot. A férjemnek szeretnénk gumicsizmát.
KRISTÓF
Hányas a lába?
NŐ
Negyvenhármas.
KRISTÓF
Azonnal hozom. Aranyhoz Ide nézz! Színes csiricsáré estélyi ruhát emel le, Arany kezébe nyomja, eltűnik a raktárban, majd ölnyi gumicsizmával tér vissza. Éppen jókor jöttek, most kaptam egy szállítmány gumicsizmát. Német gyártmány. Soha lábon még nem volt. És nem az a minőség, ami az államiban van. Dupla vulkanizálás, megerősített talp, vászonbélés… Próbálja csak meg! A munkásember felesége vezényletével próbálgatja a csizmákat. Arany a sokrétegű cigányruha fölé fölrángatta a csillogó, flitteres szűk ruhát. Kristóf körbejárja, cuppant, belecsíp. Na, ez aztán kimutatja a formádat! Közben beleütközik az öltönyt próbáló parasztcsaládba, hangja sértetten hűvös, udvariasan érdeklődő. Ez megfelelő? Ilyenre gondoltak?
FELESÉG
Nem is tudom. Talán…
PARASZT
Hallgass, asszony!
FELESÉG
Csak befejezi Talán a másik jobb volt….
KRISTÓF
Csinálj csak így, fiam! Előrenyújtja a karját, a fiú utánozza a mozdulatot.
PARASZT
Nekem meg ez tetszik jobban!
KRISTÓF
Mint aki megbocsát. Talán nyilatkozzon az is, aki hordani fogja. Ugye, fiam, neked is van valami beleszólásod a dologba? Mert ha ezt nézzük, akkor ez egy komoly alkalmi öltöny, amiben elmehetsz templomba, temetésre… Ebben megadod a módját az alkalomnak, látszik, hogy nem akármibe öltöztél. Ha meg vasárnap el akarsz menni a kocsmába vagy a bálba, akkor meg a másik való oda, egy elegáns, ünneplő, mégis fesztelen úriemberes viselet. Azt kell eldöntened, hogy melyikre van inkább szükséged… Én nem akarlak rábeszélni egyikre sem… Nehéz is a döntés. Ebben a korban tetszeni akar az ember a lányoknak, nem járhat tehénszaros nadrágban… Temetés meg lakodalom meg bál mindig jöhet, oda is rendesen kell elmenni. Beszéld meg nyugodtan a szüleiddel. Én nem akarlak rábeszélni egyikre sem. Én nem akarok rosszat neked…
ARANY
Ide nézzen, Kristó bácsi! Pörög, illeg a tükör előtt a pesti dáma által levetett alkalmi kisestélyiben.
KRISTÓF
Vedd csak le, Arany. Nem veszi ezt meg neked az urad. Ismerem, nagyon féltékeny fajta.
ARANY FÉRJE
Na ne legyen úgy, Kristó bácsi! Hogy adja?
KRISTÓF
Drága ez nektek! Kell a purdéknak is ruha… Négyszáz forint! Ugye, most nem kapsz levegőt! A gumicsizmát próbáló párhoz Látom sikerült megtalálni a megfelelőt. Ugye, milyen kényelmes?
NŐ
Csak azt nem tudjuk, ne vegyünk-e egy számmal nagyobbat, hogy télen beleférjen a kapca.
KRISTÓF
Ha meghallják az árát, rögtön két párat fognak venni. Olyan olcsón adom, hogy még a hülyének is megéri. Ötven forint párja!
ARANY
Rángatja közben a zakója ujját. Kristó bácsi! Ebben a pillanatban adok kétszázat a ruháért. Itt vakuljak meg, ha van több pénzem!
KRISTÓF
Vedd csak le, Arany, amikor beléptél ide a boltba, már akkor tudtam, hogy nincsen pénzed. Négyszáz, és egy fillérrel sem kevesebb. A varrónő ennyiért nem varr meg egy ilyen ruhát! Csupa kézi munka! Nőhöz Döntöttek?
NŐ
Ezt a két párat elvisszük.
KRISTÓF
Kassza, száz marad. Máris csomagolom! A csizmákat egymásba dugja, szakszerű mozdulatokkal papírba göngyöli, spárgával átköti, s a férfi karját megemelve annak hóna alá csapja a csomagot. Viselje egészséggel! Legyen máskor is szerencsénk! Máris toppan parasztékhoz, akiket az előző tiráda csak még jobban megosztott, fojtott hangon vitatkoznak. Ismét új arcát mutatja nekik, ő a világért nem szólna bele az ügyeikbe, de láthatják, más, egyéb dolga is van, éppen ekkor lép be egy fiatalember. Jampec: csőnadrág, valószínűtlenül hegyes orrú cipő, tarka ing, hátranyalt Elvis-frizura.
JAMPEC
Jónapot kívánok. Azt hiszem, nem jó helyre jöttem. Nekem azt mondták, hogy itt lehet bőrdzsekit kapni… De semmi ilyesmit nem látok.
KRISTÓF
A legjobb helyen jár, fiatalember. A múlt héten kaptam húsz darabot, de úgy vitték, mint a cukrot. Nem tudom, ez a maga korosztálya meg van érte bolondulva. A pesti kisiparos, aki gyártja, éjjel-nappal dolgozik, mégsem tud eleget csinálni. A jövő hétre ígért egy szállítmányt, ha akkor be tudna nézni…
JAMPEC
Szóval, most nincs.
KRISTÓF
Egyetlen darab van raktáron, de az félre van téve. Egy ilyen szűknadrágos fiatalember könyörgött, hogy most nincs annyi pénze, csak pár napig tegyem félre, és eljön érte. Helina, mit is mondott a Somogyi gyerek, mikor jön a dzsekiért?
HELINA
Szerintem már el kellett volna vinnie. Csak te vagy olyan jó hülye, hogy félreteszel mindent! Nekem se teszik félre a mészárszékben a húst.
ARANY
Kristó bácsi, kétszázötven! Ez az utolsó pénzem! És akkor nem tudom, hogy mit fog enni a család.
KRISTÓF
Arany, Arany! Mondtam, hogy négyszáz, és egy fillérrel se kevesebb. Így is ráfizetek. Nekem többe van!
JAMPEC
Nem nézhetném meg azt a félretett dzsekit? Csak kíváncsi vagyok, hogy olyan-e, amilyent szeretnék… Hogy érdemes e jönnöm a jövő héten.
KRISTÓF
Mutatni mutathatom. Fordul a raktárba, hozza a dzsekit.
JAMPEC
Fölcsillan a szeme. Fölpróbálhatom? Esetleg…
KRISTÓF
Azt lehet, az nem kerül semmibe!
ARANY
Kristó bácsi, egy kicsit engedjél te is! Ne legyél olyan! Veled nem lehet alkudni?! Megmutatod a szép ruhát, aztán nem engedsz belőle! Mennyit engedsz, Kristó bácsi?
KRISTÓF
Legyen háromszázötven. De csak azért, hogy lásd, engedtem valamit. Most te jössz!
ARANY
Félrehúzódik, alsószoknyájából pénzt vesz elő, számol, még nem ért véget részéről az alku.
PARASZT FELESÉGE
Mondja mennyibe kerül az öltöny?
KRISTÓF
Attól függ, melyik…
FELESÉG
Hát mind a kettő! Tudni kell az árát, hogy választani tudjon az ember. Mert az se mindegy!
KRISTÓF
Természetesen. Nyúl a zakók zsebébe a céduláért, nézegeti, forgatja őket, mintha valamit nem értene, fejben számol. Újra megnézi a cédulákat, újra szoroz.
JAMPEC
A tükörben nézegeti magát, nagyon meg van elégedve a látvánnyal. Bocsánat, mennyi az ára ennek a dzsekinek?
KRISTÓF
Mellékesen, a parasztékkal van elfoglalva. Ezerkettőszáz.
JAMPEC
A könnyebb ellenállás irányába, Helinához szól. Én ezt a dzsekit megvenném.
HELINA
Kristóf, én ezt a dzsekit eladom a fiatalembernek.
KRISTÓF
Én tettem félre a Somogyi gyereknek.
HELINA
Én meg eladom. Nem vagyok jótékonysági egylet!
KRISTÓF
Akkor majd te beszélsz a Somogyi fiúval!
HELINA
Én beszélek! A jampec már le sem veszi a kabátot, fizet, s gyorsan kimenekül a készülő családi háborúból.
KRISTÓF
Parasztékhoz Kilencszáz! Azok megrökönyödnek. Hatalmas az összeg egyetlen használt öltönyért, ennyiért újat vehetnének. Hatásszünet. Majd mint aki nagyon jó viccet hallott, hahotázik. Jól megijesztettem magukat! A két öltöny árát egybemondtam. A kettő kilencszáz! Alkalmi vétel. Külön-külön ötszáz lenne darabja, de én látom, hogy nem tudnak dönteni a kettő között, lássák kivel van dolguk, a kettőt odaadom kilencszázért…

Kintről fokozatosan erősödő hangszórózene, mozgalmi dal szól a városi hangosan beszélőből, közben az alkudozás folyamata némajátékká alakul rohangálással, túljátszott gesztusokkal.

(Folytatjuk)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ