SZÓBŰVÖLŐ

(egy kis morfondír)
Szófejtő kalandozásom első menetének vége felé hadd áruljam el „műhelymunkám” egyes titkait. Melyek tulajdonképpen nincsenek, csak a nyelv iránti felfokozott és olthatatlan érdeklődésem van… Az ötletet részben külföldről vettem – mindennapos olvasója vagyok például az angol Word of the Day és a spanyol Palabra del día szófejtő sorozatnak. Ha találok egy érdekes – magyar – szót, utánanézek az eredetének, esetleg megkeresem a különféle szótárakban és az interneten: mit írnak etimológiájáról, melyek a fontosabb származékai, vannak-e azonos vagy rokon-értelmű értelmű egyéb szavak, hasonlók vagy ugyanolyan hangzásúak; körülnézek idegen nyelvekben – és közben erről-arról újabb és újabb vonatkozások, kapcsolatok, lehetséges kultúrtörténeti kötődések jutnak eszembe. Rengeteg hasznos szó-tár van – legtöbbet talán Tótfalusi István könyveit és az internetes spanyol illetve angol etimológiákat használtam. Nagyon jó játék – azért művelik olyan sokan; szerencsére kimeríthetetlen és megúnhatatlan. Egyben kitűnő agytorna – minden „nyelvelőnek” szívből ajánlom. Sokszor alig győzöm magam leállítani, hogy ne lépjem túl a magamnak szabott terjedelemhatárt (szavanként maximum másfél flekk) – és ne lépjek tévútra sem. Vegyük – kiragadott – példának a borostyán-t. Furcsa hangzású szép szavunk, értelmei a mai nemzedékek számára rejtve maradnak. Eleve szöget üthet a „kutató” fejébe: hogy használhatjuk ugyanazt a szót egy kőre meg egy levélre. És a hangzásban rájuk hajazó régi „agostyán”-nak van-e hozzájuk valami köze? Vagy a borostának? A poroszlónak..? A zászlónak..! Hát nézzük a folyamatot türelemmel!

(Folytatjuk)

Következik: 41 / BOROSTYÁN

(Forrás: nyelvmájszter)