41/ BOROSTYÁN

Az a gyanús, ami nem gyanús
Borostyán – szép magyar csengése van; de hát mindig az a gyanús, ami nem gyanús – ezért utánanéztem. Bernstein volt, mikor megismertük; nem a Leonard, és nem is valami felvett névről van szó: ez az eredeti (echte) német szóösszetétel. Első fele égettet, lángolót – második fele követ jelent: az északi tenger partján talált furcsa sárgás-barnás tüzű „köveket” nevezték el így, mikor még nem tudták, hogy valójában évmilliókkal korábban létezett erdők megkövesedett gyantájáról van szó. A görögök jól ismerték, elektronnak hívták; ebből lett minden nyelven az elektromosság (miután kíváncsi tudósok rájöttek, hogy a sárgás kőgyanta dörzsölésre érdekes – vonzó – tulajdonságokat vesz fel). A mássalhangzó-torlódásos német névből magyarosodott a borostyán (ahogyan a lengyel bursztyn is: őket – lévén szlávok – a torlódás nem zavarta). Az azonos alakú népszerű futónövényhez csupán annyi köze van, hogy azt is idegen (a déli szláv brstyan) szóból magyarítottuk, a mássalhangzó-torlódást feloldva; s mivel ez az ősibb, hangzásával segíthetett a Bernstein magyarra formázásában… A növénynév egyik korai változata a boroszlán, melybe a szóközi -t- helyére ugyanúgy került az –l-, ahogyan a „jugó” autómárkaként megismert, lobogót jelölő ’zasztava’ szó előbb zasztó majd zászló lett… A László viszont más úton alakult: a Vladiszlav-Ladiszló sor folytatása lett. Mindezt csak intő példának hoztam: az azonos vagy hasonló hangzás nem bizonyít nyelvi rokonságot. Ugyanígy hathattak a kő nevére olyan korábban létező szavaink, mint az agostyán (később aggastyán – a kolduló Ágoston-rendi barátok emléke) vagy a borotválatlanságot jelző borosta (ez eredetileg a sörtét, kefét jelentő német szóból – burste-bürste – alakult át; a borostyánhoz hasonlóan oldva a kiejthetetlenné torlódott mássalhangzókat). A német ’prusz’ népnév is porosz lett; kicsit hajazik az oroszra is, bár semmi köze hozzá. Ahogyan a poroszlóhoz sem (kivéve, ha mondjuk a trakehneni ménesben kitenyésztett porosz lóról van szó…): a törvényszolgát jelentő délszláv ’prisztav’ szó magyar unokatestvére. A német és szláv torlódásokat általában hasonlóképpen szelídítettük magyarrá, vegyük csak a borotvát, ezt a borosta eltávolítására szakosodott éles kést – a legtöbb szláv nyelvben máig britva (a magas hangrendű tő először magyarul is ilyen hangrendet eredményezett: beretva, ez komorodott el később mély hangrendűvé). De ilyen például a borona is, amely a déli szlávoknál egykor kerítést is jelölő brana örököse; talán ez lehetett a töve a gyepűterületen létesült Baranyának (a névadó Baranyavár ősi szláv település volt); a még régebbi forma még torlódottabb: brvna – gerendát jelentett egykor is, most is. Mind a szántás egyengetésére, mind a kerítés- és várépítésre gerendákat használtak valamikor. (Itt most leállok, mert sose lesz vége kalandozásomnak: a gerenda is szláv jövevényszó…) Van a borostyánkőnek latin neve is: sucinum v. succinum – ez azonban nemigen terjedt el. A Bernstein mellett olyan népi és szakmai elnevezések ragadtak meg a szótárakban, mint angolul (a talán arab felmenőktől származó) amber, oroszul a (litván eredetű) jantar, a balkáni kehlimbar (pl. román chihlimbar – de van brustur is), tudományosan a (gyantás görög borok címkéjéről ismert) resinit. Ebből a jantarra sokan emlékezhetnek: aki csak a Szovjetúnióban járt turistaként, vett magának a hihetetlenül olcsó balti borostyán-csecsebecsékből (melyekben néha ősállatkák zárványai látszottak). Valamikor annyi jantar ’termett’ a tengerparton, hogy az orosz cárok egész termet rendeztek be vele: a híres-nevezetes Borostyánszobában a padló kivételével minden – még a fal is – borostyánból készült. 1941-ben a Leningrád ellen felvonuló német hadsereg mindenestől elvitte (példát mutatva ezzel a Vörös Hadseregnek, amely ugyanezt tette az elfoglalt orszgokban). Az elrabolt kincs azóta sem került elő, de a mostani uralkodó, Putyin helyreállíttatta eredeti pompájában…
A drága gyantakő fő lelőhelye a Balti tenger, de előfordul a Karib-tenger néhány szigetén is, sőt, a szárazföldön: Ukrajnában (Nyíregyháza és Csernovci között félúton) is találtak borostyánt. Az egykori Borostyán-út (hírnevében vetekszik a Selyem-úttal) észak-déli irányban hazánk területét is átszelte az ókorban; nyomai Scarbantia és Savaria (Sopron és Szombathely) körenyékén máig fellelhetők.

(Folytatjuk)

Következik: 42 / ÉVSZAKOK

(Forrás: nyelvmájszter)