44 / ATLÉTA

Egy ige áll a bölcsőnél
Ma az atléta a sportoló egyik szinonimája – régen egyházi küzdőtereken is főszerephez jutott. Bár (Szent) István királyunk mindent és mindenkit elsöprő kultusza „kollégáit”, a többi magyar szentet is méltatlanul háttérbe szorította, tudni illene, hogy (Szent) László király is hazánk védőszentje, patrónusa, méghozzá Athleta Patriae – a haza harcos katonája. Ebben az összefüggésben az atléta nem sportembert jelent – a Megváltó hű követőinek egyik megnevezése volt az athleta Christi, ahogyan létezik athleta Dei (Domini), athleta fidei is, és van miles Dei, miles Christi is. Az Úr, a Megváltó, az iugaz hit katonái, bajnokai (angolul: Champion of Christ) ezek az atléták.

Kiérdemelte e dicsérő jelzőt a pápától a törökverő Hunyadi János is, sőt még a nem katolikus albán (Kasztrióta) Szkander bég és a román Stefan cel Mare is (verus christianae fidei athleta). VI. Ince pápa egyik levelében lovagkirályunkat, Nagy Lajost nevezte athleta Domini-nak és miles fidei Christianae-nak (az Úr bajnokának, a keresztény hit katonájának). Assziszi Szent Ferenc példája nyomán a barokk kor hőseszménye lett Krisztus bajnoka; a katonaszenteket (és néha „civileket” is, mint Kozma és Damján), katonahősöket is illetik e névvel. A hit bajnoka (athleta fidei) a pápák állandó jelzője. Egy XVII. századi egyházi himnusz magát a katolikus egyházat nevezi Krisztus nemes bajnokának (Athleta Christi nobilis). Számos uralkodó címe „a hit védelmezője” (például a mindenkori brit uralkodóé is). De nézzük az atléta ismertebb értelmét, a sportolóit (beleértve a róluk elnevezett atlétatrikót is).

Természetesen, a sportkedvelő görögöktől származik, náluk az athlón a küzdősportokat jelentette összefoglalóan (mindmáig élnek a sportnyelvben a pentatlon, heptatlon, dekatlon megnevezések a „tusákra” – aki a tíztusában szereplő sportágakat hibátlanul fölsorolja, az már szellemi atléta vagy észkombájn). Az athlétész volt a versenyző; a küzdést, versengést, harcot kifejező igéből, az atlein-ől jött minden. A latinba ez az athleta ment át, kicsit szélesebb értelemben – majd innen a többi európai nyelvbe is beépült. Az atlétika mára nem a küzdősportok összefoglaló neve, hanem futásokból, ugrásokból és dobásokból áll össze (a „tusákban” természetesen küzdenek is picit). Az atlétikát űzők atletizálnak (az igét a németektől vettük kölcsön, kicsit latinosítva az athletisieren-t). Érdekes, hogy a sport – a szabályok szerint, versenyszerűen folytatott testgyakorlás – megnevezését (nem csak mi, magyarok, hanem szinte minden más nyelv is) nem görögből vagy latinból vettük, hanem a sportsman angoloktól. Ők meg a franciáktól – akiknél egykor még szórakozást, kedvtelésnek élést jelentett a desporter (amiből a latinos tövet jobban őrző spanyol deporte lett). A sport eleinte úriemberek hobbija volt, a megélhetési (profi) sport jóval később alakult ki… Különben a görögöknél is volt egy szó, amely a szabad időben űzött tevékenységet, a szórakozást jelentette – ez volt a szkholé, melyből a latin schola (és a magyar iskola) is származott. Rabszolgatartó társadalomban szabad ideje csak a szabad embernek volt: nekik nem kellett dolgozniuk, élhettek kedvteléseiknek így akinek a hobbija a tanulás volt, az iskolában foglalkozhatott ezzel is (noha, mint emlékszünk: non scholae sed vitae discimus – az életnek tanulunk, nem az iskolának).

(Folytatjuk)

Következik: 45 / ENCIKLOPÉDIA

(Forrás:nyelvmájszter)