A göbölpusztai juhász balladája
Örömmel jelenthetem: hazánk újabb, sosem évülő tettel írta be magát, ezúttal a bűnüldözés történetének aranykönyvébe. Ritka dolog, hogy újfajta bűncselekmény szülessen, de a találékony, ötletes magyar elme, a magyar tehetség előtt semmi sem lehetetlen: pár napja sikerült egy egészen újfajta csibészséggel gazdagítanunk a kriminalisztikát és egyúttal az egész emberiséget is. A tett neve: trágyalopás.
Már az is sokatmondó, hogy a cselekményt az Alcsútdobozhoz tartozó Göbölpusztán követték el – ez a kicsiny, ám rendezett település oly sokat adott már a Hazának… és a Haza egy szép napon minden bizonnyal meg is hálálja majd az összes jótéteményt, amit kapott. A magyarságnak ez az ősi fészke természetesen nem is termelhetett ki magából kriminalisztikai szempontból sem egyebet, mint hungarikumot – ugyanis a világ egyetlen más pontján sem volna elképzelhető, hogy birkatrágyát lopjanak, nagy tételben, harminc tonnás teherkocsival.
Fényes nappal, a tulajdonos jelenlétében.
Sőt, a polgármester utasítására.
Vannak helyek, ahol a trágya drága kincs, és nem csak a mezőgazdasági felhasználása miatt, hanem azért is mert tüzelnek vele – ilyen például Mongólia és az összes arab vagy közép-ázsiai ország, akiktől annyit tanulunk mostanában, szépet, jót, hasznosat – ám egyelőre a tüzelésnél még nem tartunk. Ezt most beszántották az édes magyar anyaföldbe. De hogyan is történt az eset?
Váradi András világéletében szorgos juhászember volt. Nem csak a nyáját terelgette, furulyáját fújta, de azt is összeszedte, gyűjtögette, amit a nyáj elpottyantott – igaz, az őt meg is illette. Eddig. Aztán, ami összegyűlt, forgatta, komposztálta, jó lesz az a földnek, igen jó. De eladni sem utolsó dolog. Már négy éve gyűlt a komposzt, már 125 tonna volt, ért is jó félmillió magyar forintokat, amikor a minap azt látja, hogy az alcsúti polgármester, Mészáros Lőrinc tulajdonában álló Búzakalász 66 Kft. munkásai rakják ám az ő keservesen gyűjtögetett, verejtékkel forgatott birkahumuszát a teherautóra! Mikor megkérdezte tőlük, hogy ezt miért cselekszik, azt a választ kapta, hogy azért, mert elfogyott a marhatrágyájuk. Az, hogy nem a sajátjukat viszik, kicsit sem zavarta őket, még fordultak is egy párszor, míg el nem hordták az összeset.
Váradi gazda akkurátus ember lévén a rendőrségre szaladt, ahol is megtudta: nem lesz eljárás. Nem is lehet. Ugyanis nem tudja bebizonyítani, hogy az ő trágyáját lopták el. Lehetett az akár a másé is. Hát, tény, hogy az ember általában nem írja fel minden birkabogyóra a nevét és az adószámát, de a lopás mindazonáltal mégiscsak hivatalból üldözendő cselekmény volna. Ha nem Mészáros Lőrinc emberei tették volna – de ő bizony korlátlan úr az egész csúti szandzsákban, neki már csak a Magasságos Padisah parancsol. Ha neki birkatrágyára szottyan kedve, elveszi és kiélvezi. Örülhet a juhászember, hogy nem a lánya tetszett meg. Azt is elvitethette volna Mészáros aga.
Most ül Váradi András, a semmi közepén, félmilliós kárával, amit el sem ismernek, hiszen csak az egész falu látta, hallotta, sőt szagolta is, tehát nincsenek tanúi, ül és nem érti, miféle törvény uralkodik Alcsúton. Csúti törvény, betyártörvény. Még ugyan, ha sokat ugrál, az is megeshetik, hogy becsukják. A rács mögött meg énekelheti majd:
„Megöltek egy legényt
Hatvan forintjáért
Bécsukták a juhászt
Birkatrágyájáért”…
Szele Tamás
(Forrás: gépnarancs.hu)
Pusztai Péter rajza
2012. december 2. 18:12
Döbbenetes!!!
2012. december 4. 03:30
Mészáros azt hitte,hogy az új renddel vissza állt az ősigazság miszerint:
„Kárnak s szarnak nincs gazdája”
A felvilágosító munkával van a baj, Göbölpusztán óriás plakátokon kell hirdetni,hogy nem a „régi jó idők” jöttek vissza, hanem új időknek új szele fújja:
Ma csak a kárnak nincs gazdája!!!!
Váradi András ne adja fel.Lesz még szőlő s birka szar.