” Illúzióm, reményem sose volt,
Mennybéli útra nem pakoltam össze.
A tenger sok hazugság sok tanítónk
A magadani partoknál kiköpte
A lúzert szántam én, de ugyanezt
A maszkot hordtam én is nemsokára
Tüskével nem bökött meg Budapest,
S nem tépte szívem száz darabra Prága”
Viszockíj

” Valójában Basmakov főnöke nem volt könnyű eset: rettenetes szamizdatokat cipelt be a munkahelyükre, nyíltan elmesélte, mit mondott a BBC Brezsnyev marazmusáról, a száműzött Szaharov akadémikus újabb éhségsztrájkjáról, amely úgy tűnk, abban merült ki, hogy a kényszerű gorkiji visszautasította kolbászjegyeit. Basmakov egyszer magyarázkodni akart, hogy a kerületi bizottságnál normális, tisztességes emberek dolgoznak, nem pedig holmi vámpírok, habár természetesen olyanok is akadnak. A munkatársa gúnyosan elmosolyodott és elmesélt egy viccet Brezsnyevről, aki meg akarván ismerni az egyszerű orosz nép életét, álruhába öltözött, levágatta szemöldökét, elment a Jeliszejevszkíj élelmiszerárúházba és kaviárt rendelt. Elé tettek egy kis üveg Zamorszkaja tökpürét. ” Ezt valaki egyszer már megette”- jegyezte meg elgondolkodva Brezsnyev. Mindeközben nagyszerűen tudta utánozni a főtitkár hangját, akinek a Szovjetúnióban mindenki engedelmeskedett, kivéve az alsó állkapcsát.”

Goretity József, a kötet fordítója elmondta, a 634 oldalas könyv egy férfiról szól, aki a sokadik kísérletet teszi arra, hogy elhagyja a feleségét. „A regény hőse, Oleg Trudovics Basmakov a negyvenes évei közepén járva elhatározza, hogy megszökik hazulról. Miközben titokban a holmiját csomagolja, a kezébe akadó tárgyak felidézik egész életét: munkahelyi sikereit és kudarcait, magánélete kacskaringóit, szerelmeit, barátságait, és nem utolsósorban három évtized orosz valóságának társadalmi, politikai változásait” – olvasható a könyv fülszövegében.
Mint a fordító felidézte, a szerző korábban azt nyilatkozta, hogy családregényt akar írni, ám aztán elismerte, hogy végül „realista társadalomrajz” született. „E kettő Poljakovnál szorosan összefügg, hiszen a szerző a családra mint a társadalom legkisebb egységére, a társadalom modelljére tekint” – mondta Goretity József, hozzátéve, hogy a peresztrojka, az orosz vadkapitalizmus kialakulásának időszakában játszódó történet tulajdonképpen egy család széteséséről szól.
A fordító arról is beszélt, hogy Jurij Poljakov az egyik legnépszerűbb orosz szerzőnek számít, sikerét elsősorban fergeteges humorának köszönheti. Felidézte, hogy az író első magyarul megjelent regénye, a Gödöje tejben, amely a posztszovjet értelmiség morális válságáról szólt, elsősorban szatirikusságával ragadta meg az olvasókat. „Fergeteges szójátékai vannak, elképesztő ötletei. Olyan mintha mikroszkóp lenne a szeme helyén, amely azonban ferde lencsével rendelkezik” – magyarázta a fordító.

(Jurij Poljakov: Szökni szeretnék; Helikon Kiadó)