1. Tangó

Azt álmodtam, hogy egy vidám lotyó
Ráköltözött az életemre
Beköltözött a szobáimba
Olcsó parfümje kisöpörte
A vénasszonyszagot a levegőből
Éles sikkanása a csöndet –
ezt a fülbe tömhető
nyúlós rágógumit

Selymes fekete kiskutyát
hozott magával, hancúrozott
le-fel a lépcsőn
elcipelte a papucsokat –
gyermek-kutya volt
nagy tappancsokkal, mozgékony fülekkel

Jókedvű mikroorganizmusok
serénykedtek minden sarokban
dob-ritmusok, fashion-foszlányok
cuccok, rúzsok, körömlakk-pára
s valami ernyedt olvadékonyság
kikezdte végleges jégpáncélom
kérgét, hogy még a hűtőláda
jege is cseperészni kezdett

Mit lehet tenni ez esetben?

töprengtem mézízű ajakkal
fura álmomban elcsigázva
e lények jövés-menésétűl,

majd csengettek:
a kis cemende
ajtót nyitott vendégeinek
kávét főzött és pezsgőt bontott

zajos buli volt hajnalig
mikor kialvatlan szemekkel
benéztem a nyíló ajtón
álom-lakóm épp tangót táncolt
a jól leitatott Halállal

2. A fal

Az erdőben alszom. Álmodok:
szárazvillám hogy ellobog
s hogy körbeállnak hajnalig
vadmacskaléptű angyalok

Csupán a házfal – gyermeteg
téglarakás, mely eltemet –
Testem s az erdő teste közt
vakolatvárat emelek

Ettől az álmom mészfehér
zizeg mihelyt a falhoz ér
s én szívdobogva ébredek
a hold az ablakon befér

Ágyam mellett az álom áll
vadmacskaléptű szép halál
karjában átvisz a falon
az erdő földjén lombhalom –

halántékomra hold szitál

3. „Macarena”

Majd azt álmodtam, hogy megmostam
egy férfi lábát, akit szerettem
mosóporos víz volt a tálban
valaki jött s ő rám kacsintott
hogy hagyjam abba, s ekképpen lettünk
idegenekből cinkosok.
Apró székely ruhás fiúcska
jött lefelé a csigalépcsőn
az ódon várban ahol mindez
lezajlott. Felborzoltam
erősszálú, göndör haját és
kisimítottam homlokából –
A mosdóvizet kiöntöttem
ó magdaléna, margaréta
és margarin és makaréna
hess!

4. Mész, agyag

öreg költőnő, mélázó fenyő
belőle mézgát sajtolni aligha
verset sajtolni éppen olyan mintha
kihült lávából harmatozna ő

Csak erőlködik, nézi a falat,
megkeseredik ínyén a falat
huzatos barlang, száján ki-be jár
az áporodott lélek – a halál

Elaggott bolygó, útjáról letér
Csillagpályáján megszűnik a tér
Ideje semmi – oly határtalan
a három lépés, ami hátravan:

Át kell lépni a szerelem fölött
Egy halom kis- és nagybetû fölött
taposott papucsból aprócska gödörbe –
sárga agyaggal, mésszel öntözött.

5. Zöld

zöld, mégis zöld
a vers, a rím, a föld
zöld, egyre zöld
a kert, a víz, a hold
az ég, a nap, a hó
a hő, a jég, a tó
a vers, a rím, a szó
a nyár, a tél, a dél
a felleg és a fény

remény, remény, remény

(Szabad szombat antológia * RMSZ, Szabad szombat melléklet, 2000/28)

1. Marianna:
   2012. december 4. 16:48

   Élmény volt olvasni! Főleg a ‘Tangó’ ragadott magával.

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ