Esti játék

Színhely a nagy fedett veranda, szúnyoghálós ajtókeretek nyílnak a szobákba, falilámpa világosítja a fokozatosan elsötétedő udvart. Virágcserepekben kaktuszok és muskátlik. Az esti vendégjárás mindennapos program, az asztalon bor, a házgazda sűrűn és szívesen tölt mindenkinek. A folyamatosan zajló kártyaparti csak mellékes tevékenység, arra szolgál, hogy átlendítse a társaságot a kényszerű társalgási szüneteken. Kísérhetik a szokásos szövegek: “Ki oszt? Aki kérdezi! Piros negyvenszáz…! Negyvenem van! Kontra! Rekontra! stb…”, de az érdekesebb témák fölröppenésekor mindenki önfeledten szórakozik, részt vesz az ugratásokban. A társaságnak nincs abszolút középpontja, mindenki szívesen mesél, közben a család tagjai otthon vannak, Helina meglocsolja a virágokat, söpri a járdát, babot válogat a másnapi ebédhez, a kisfiú olvas a lámpa alatt, csak akkor emeli föl a fejét, amikor egy kis komédia van kialakulóban.
KRISTÓF
Azt meséld el, amikor Radics urat meghívtad szüretelni!
LEITNER
Hát az egy állati sztori! Egy sánta úriszabót komolyan meghívni a szüretre mint segítséget! Már ezen majd megpukkadtak az ismerősök! Teljes komolysággal fordultam hozzá, hogy ugyan tudom, egy tisztességes iparosembernek milyen kevés a ráérő ideje, de egy vasárnapját igazán föláldozhatná a barátság oltárán, s arra is céloztam, hogy távoli rokonság kapcsolja össze családjainkat. Ekkor Radics úr, hogy ne legyen elhamarkodott a válasza, egy kis gondolkodási időt kért. A társaság tagjai már itt kijártak a szomszéd szobába röhögni.
Tovább kapacitáltam, mondtam neki, ha elfogadná a meghívást, akkor előbb a becsületszavára meg kell ígérnie, hogy nem fogja molesztálni a hölgyeket, lévén, hogy ő lesz az egyetlen legényember a társaságban, és ezzel a határtalan előnnyel egy úriember nem él vissza. Ezt rögtön megígérte, persze csak abban az esetben, ha elfogadná a meghívást…
Csodaszép idő volt azon a vasárnapon, az első komédiát rögtön az jelentette, hogy mihez kezdjünk Radics úrral. A szőlőt az asszonyok szedték, a férfiak puttonyoztak. Utóbbiról lebeszéltem Radics urat, mondván, hogy már minden puttony foglalt. De mégse szedheti az asszonyok között a szőlőt! Amikor kitaláltam, hogy Radics úr lesz az italfelelős. Ő fogja körbehordani a bort meg a poharakat, és az lesz a dolga, hogy kínálgassa a sereget.
DR NAGY
Kecskére káposztát!
LEITNER
Pontosan! Egy kupica pálinka bemelegítéssel kezdtük a napot, a felelősségteljes beosztásnak megfelelően Radics úr fogta a palackot, töltött mindenkinek, aztán visszavitte az üveget a pincelyukba. Már jóval a szüret beindulása után tűnt fel, amikor először kiabáltak, hogy “száraz a szőlő”: Hová lett Radics úr? Eltűnt! Egy órát állt miatta a szüret! Komolyan beijedtünk, hogy betöltekezett, és eltűnt valami szakadékban. Akkor elkezdtük visszapörgetni az eseményeket: ki látta, hol és mikor utoljára? A reggeli áldomás óta nem látta senki. És ott aludt békés delírium tremensben a pincelépcsőn. Nem teketóriázott sokat, egyszerűen beérte az első lehetőséggel. Kirángattuk egy fa alá, ott békésen aludt ebédig. Délben ébredezett, és rettenetesen szégyellte magát… Nem volt még teljesen józan… Fejfájásra panaszkodott. Megitattunk vele háromszor két deci vöröset orvosság gyanánt. Ettől újra elaludt. Másnapig aludt, még arra sem ébredt föl, hogy hazahoztuk szekéren és ágyba dugtuk . Hanem másnap! Jön a Radics! Utánozza jellegzetes testtartását, gesztusait. Mondja, Leitner úr, nagyon berúgtam tegnap? Az nem kifejezés, Radics úr! Mégis, csináltam valamit, amire emlékeznem kellene? Nem emlékszik semmire, Radics úr? Nem. – vallotta be töredelmesen. Botrányos volt a viselkedése Radics úr, mondtam, csak annyit mondhatok. Itt lesápadt. Leitner úr, mondjon el mindent! Nekem tudnom kell! Egy tehénfarkat kötött a derekára, és azt hangoztatta, hogy én vagyok a falu bikája…. És, kérdezett közbe Radics úr még rosszabbat sejtve. Hogy is mondjam, Radics úr, kísérletet tett arra, hogy eljátssza a falu bikájának alapvető szerepkörét, de ebben részegsége megakadályozta. Uramisten, rémült meg. És maguk mit csináltak? Mi egy lánccal a fához kötöttük, mint a megvadult bikákat szokás, ami az adott helyzetben megnyugtatta magát. És történt még valami?! Semmi különös, csak a társaságban jelenlévő dr. Németh gondolta úgy, hogy egy injekcióval tudna segíteni magán, de a falu bikája csak flegmán odafordult: Kicsoda maga? – Dr Németh Lajos kórházi főorvos. – Na menjen innen, mert fölrúgom, mint a tehénszart! Jesszusom! – sikított itt Radics úr. Remélem, Karcsikám, hogy vagyunk annyira jó barátok, hogy nem meséled el senkinek! Megnyugtattam, én ugyan nem, csak a Schrempf Kristófnak.
DR NAGY
Mintha bemondanák a rádióban.
Fuvarosszekér megy el az alkonyatban a kerítés mögött, a fuvaros zsidókat gyalázó szavakkal biztatja lovait.
DR NAGY
Ez a primitív alak azt hiszi, hogy zsidó vagy?
KRISTÓF
Nem hiszem.
ÖRDÖGH
Kristóf, te hogyan úsztad mag a kitelepítést?
KRISTÓF
Melyiket, amikor a svábokat vitték, vagy amikor a kulákokat?
ÖRDÖGH
Mindkettőt, természetesen! Hátha tanulunk valamit!
KRISTÓF
Tőlem aztán keveset! Mindkettőt pénzzel. Megkerestem a megfelelő embert – és fizettem. Pénzkérdés minden. Egy kisebb vagyon volt mindkettő, de mi másra való a pénz, mint hogy másokat megvegyünk rajta.
DR NAGY
Nem túl biztató történelemszemlélet: az alul levők egyfolytában arra kuporgatnak, hogy megvegyék a hatalmon lévők jóindulatát.
KRISTÓF
Úgyse hagynak békén! Mi másra való a pénz!? Az elsőt már megbántam. Németországban újrakezdhettem volna. Mostanában kezdenek visszalátogatni az akkor kitelepítettek, és a tehetetlen senkikből is vállalkozók, milliomosok lettek. Én is vittem volna valamire… Akkor volt egyéves a lányom, magyarul szólalt meg, győztek a kisgazdák a választáson… Beléptem baráti jótanácsra kommunista pártba, időnként teleraktam két bőröndöt hiánycikkekkel, és fölmentem Pestre feketézni. Ebből éltünk, és nagyon jól! Aztán kezdett elsötétülni. Először kivágtak a pártból, mint osztályidegent, pedig nálam rendesebben senki nem fizette a tagdíjat. Aztán éjszakánként fölzavarták a családot, házkutatás, aranyat kerestek…Megkerestem a legfőbb helyi partizánt, ő még Titóval harcolt a háborúban, naná hogy elfogadta az ajándékokat, az a generáció akkoriban kezdte jólétre váltani az érdemeit. Nem tudott sokáig védeni, hamar bealkonyult a Titó-partizánoknak. Börtönbe vonulása előtt még adott egy használható tanácsot, végül is megszolgált a fizetségért, azt mondta, költözzek el arról a vidékről ahol ismernek, mert ott mindig eszébe jut valakinek, hogy mekkora vagyonom volt… Így kerültem Komlóra, és vettem ki részemet a szocialista iparváros fölépítéséből.
ÖRDÖGH
Schrempf Kristóf, a szocialista építőmunka hőse. Ti ezt tudtátok?
DR NAGY
Mi ott ismertük meg egymást. Hősi helyszín volt. Minden deklasszált elem gyűjtőhelye.
LEITNER
Fehér foltok az életrajzban! Két földvári, aki Komlón ismerkedik össze! Ilyen csak a mesében történik! Meséljetek!
DR NAGY
Ezek nem olyan mulatságos történetek, mint a Radics úrról szólók, sőt bizonyos értelemben unalmas történelmi erők fantáziátlan működéséről van szó.
KRISTÓF
Nagy Miklós doktor megyei főjegyző volt korábban, és javító nevelő munka céljából jelölték ki számára Komlót mint kényszerlakhelyet. Túl korán, de ezzel csak jól járt, mert elkerülte a Hortobágyot…
DR NAGY
Schrempf Kristóf pedig saját elhatározásából költözött Komlóra, ő is egy kicsit túl korán, mert ezzel elkerülte a kuláklistát, amelyre pedig minden esélye megvolt fölkerülni.
LEITNER
Én azt hallottam a Szabad Európán, hogy a világ egyik legveszélyesebb bányaüzeme a komlói.
DR NAGY
Ez így van. Nem véletlen, hogy a bányászoknak olyan szép a fizetésük, lakást kapnak, kedvezményeket…
KRISTÓF
Én nem irigylem tőlük!
DR NAGY
Megpróbáltad a sorsukat?
KRISTÓF
Én meg! Egy egész napot voltam lenn! Emlékszem, számoltam a másodperceket, négy percig ereszkedett velünk a lift. Négy perc. Annyi idő alatt kétszer meg lehet fulladni. Ilyen messze vagy a napfénytől és a levegőtől. Végig imádkoztam. Csak egyszer jussak föl innen!
LEITNER
És Nagy doktor hányszor volt lenn?
DR NAGY
Egy hónapig voltam vájaton. Annyi a különbség, hogy én huszonötször éltem át ugyanezt. De én fenékig akartam üríteni a keserűség poharát…
LEITNER
Voltak lehetőségek?
DR NAGY
Hogy egy közös ismerősünket idézzem: ajvé! Én csak azért mentem le annyiszor, mert meg akartam halni. Ki akartam élvezni az igazságtalanságot. Pedig már egy hét után a fülembe jutott, hogy keresnek az irodára olyan embereket, akik függőleges és vízszintes táblázatba foglalt adatokon el tudnak igazodni. Csak jelentkeznem kellett, amit három hét késéssel tettem meg…
LEITNER
És te, Kristóf?
KRISTÓF
Én vettem egy pár lovat, és elkezdtem fuvarozni. Az egész város egyetlen építkezés volt. A bányánál jobb volt.
ÖRDÖGH
Hogyan ismerkedtetek össze?
DR NAGY
Na ez végre adoma! A bánya meghirdetett a fuvarosok számára egy lehetőséget. Rendszeresen érkezett vasúton a bányafa… Nekem kellett a jelentkező fuvarosok közül kiválasztani a bánya számára megfelelőt. Ott álltak sorban a fuvarosok, én meg elléptem előttük, mint a tábornok a díszszemlén. És akkor ez a Kristóf, mint egy szemérmetlen kurva, rámkacsint. Ott a többi fuvaros szemeláttára. Mintha nem lennék úriember! Nekitámadtam, minek néz engem, mit képzel maga. Ő meg csak vigyorgott, amúgy sem egy intellektuális kinézet, és ez a vigyor azt mondta, hogy ő olyat ajánl, amivel mindketten jól járunk. Az a pimasz vigyor kétségbe vonta a belémvert kétezer éves keresztény etikát, ami abban a szituációban, mint a szocializmus érdekvédelme részemről, meglehetősen nevetséges volt.
KRISTÓF
Nekem meg tele volt a gatyám. De már nem lehetett abbahagyni, néztem derűsen, mint aki nem érti pontosan, mi a baja a másiknak. Hogy pont egy ilyen becsületbajnokkal kellett összefutnom!
DR NAGY
Én meg éreztem, ahogy lassan nevetségessé válok az úri jogérzékemmel meg a becsületszavammal. Behívtam az irodába, és ott megmondtam neki, hogy most az egyszer még nem csinálok cirkuszt, de lehetőleg ne kerüljön többé a szemem elé. Aztán indultam vissza az udvarra, hogy kiválasszam a fuvarost.
KRISTÓF
De a “mérnök” úr már nem talált az udvaron senkit! A kollégák ismertek már annyira, hogy ha én kettesben tárgyalok, akkor az enyém a győzelem.
DR NAGY
És másnap még beállított hálásan egy demizson borral! Egy köztisztviselő ne legyen korrumpálható! Ha úgyis enyém a fuvar, mondta Kristóf, akkor nyugodtan elfogadhatja, nem változik semmi, és ebben is igaza volt. És még azt is mondta, hogy abban a demizsonban nem az a műrostos szar van, amit a boltban árulnak, ez olyan bor, amit saját fogyasztásra készített… Csak kóstoljam meg! Letelepedtünk az asztal mellé, megkóstoltuk, beszélgettünk.
KRISTÓF
Ebből máig tartó rendszeresség lett.
DR NAGY
Azért volt néhány év szünet…
ÖRDÖGH
Megint meg akart vesztegetni?
DR NAGY
Nem. Ezúttal történelem őnagysága…
LEITNER
Ötvenhat?
DR NAGY
De erről inkább nem mesélnék!
LEITNER
Te megúsztad, Kristóf?
KRISTÓF
Éppenhogy. Elkezdtem üzletelni. Itt Földváron megvolt a szőlő, a lovakhoz már alkalmazottam volt, így én napokra eltűnhettem szőlőt művelni. Visszafelé hoztam ötven-hatvan liter bort, egy marmonkanna a hátamon, mindkét kezemben egy, bírtam. Helina ezt eladogatta, már vevőkörünk volt. A szocialista iparvárosban nem törődtek egymás múltjával az emberek. Jöttünk egyenesbe. Akkor született ez a véletlen gyerek. Október vége volt, már meg nem mondanám, hogy hányadika, préseltem meg hordóba tettem a fehéret, szép termés volt. A hegyen villany nincs, újságért nem gyalogoltam három kilométert. A pécsi állomáson ébredtem föl… Szállok ki a vonatból, egy életnagyságú Rákosi kép a falon, és a szájába belefestett valaki egy darab szart. Nem akartam hinni a szememnek! Az újságosnál vettem egy halom lapot, és mire Komlóra értem, nagyjából sejtettem, mi a helyzet. Rohantam Mátyáshoz, de ő már Pécsett volt, szervezték a megyét… Csak üzenetet hagyott, hogy keressem meg , szükség van ügyes, talpraesett emberekre.
ÖRDÖGH
Mentél?
KRISTÓF
Nem. Mit kerestem volna köztük a két polgárimmal!
LEITNER
Semmibe nem keveredtél bele?
KRISTÓF
Semmibe.
DR NAGY
A szerénysége mentette meg, különben őt is leültették volna…
ÖRDÖGH
Neked muszáj volt leülnöd? Nyitva voltak a határok…
DR NAGY
Énekel Mert én itt születtem, ez a hazám…
Radics úr érkezik, jellegzetesen hintázó sántajárással, egyik karján nadrágok és zakók. Kristóffal félrehúzódik megbeszélni a hivatalos ügyeket, az asztalnál addig folyik a kártyázás, beszélgetés.
RADICS
Egyenként, részletesen bemutatja a ruhadarabokat. Mindegyiket gőzzel átvasaltam, ezen a zakón két helyen is le volt szakadva a bélés, kézzel kellett visszaöltenem, mert azokhoz a helyekhez nem lehet géppel odaférni. Ez a nadrág rendkívül pecsétes volt, bár kétségkívül jó anyagból készült és alig viseltes, de másfél deci benzin ráment, mire minden foltot kivettem… Erről a zakóról meg jobb ha nem beszélünk! Tisztességes úriszabó nem csinál olyant, amit maga kért tőlem! Levágtam az ujjából a kopott részeket! Megcsináltam, nézze meg!
KRISTÓF
Azt mondja meg, Radics úr, hogy mivel tartozom!
RADICS
Hát ugye, a másfél deci benzin, meg a kézivarrás , plusz a gőzölés satöbbi… beláthatja Schrempf úr, hogy nem keveset dolgoztam rajta. Ha órabérben számolok, akkor reáment ezekre egy egész munkanap.
KRISTÓF
Már többször megbeszéltük, Radics úr, hogy nekem ne úgy dolgozzon, mintha nekem csinálná, hanem a boltom számára tegye eladhatóvá minél olcsóbban.
RADICS
Éppen erről van szó, Schrempf úr, az én munkámban nem lehet csalni. Egy zakó vagy tisztességesen ki van vasalva, vagy gyűrött, mint a rongy.
KRISTÓF
Tudja mit, most mondjon egy árat, kifizetem, aztán eldöntöm, hogy kell-e még egyszer nekem tisztességesen kigőzölt zakó vagy eladom gyűrött rongynak.
RADICS
Én nem azt mondom, Schrempf úr, hogy sokat akarok kérni, én csak megpróbálom elmagyarázni, hogy a munkám természete szerint,… hogy én nem akárhogy… hogy egye meg a fene, miért nem hiszi el, hogy sok munkám van benne?!
KRISTÓF
Én is azt mondom, hogy nem értjük egymást! Már ezerszer elmondtam magának, hogy csak olyant vállaljon tőlem, amit olcsón és gyorsan meg tud csinálni. A többit ne! Maga meg szépen elvállalja, hogy ez gyerekjáték, aztán amikor kész, akkor benyújtja a számlát. Mert ilyen egy úriszabó!
RADICS
De még nem is mondtam, hogy mennyit kérek!
KRISTÓF
Hagyjon nekem békét! Helina, fizesd ki Radics urat!
HELINA
Mennyi pénzt hozzak?
KRISTÓF
Tudja a rosseb, majd Radics úr megmondja!
HELINA
Radics úr, mennyivel tartozunk?
RADICS
Nyolcvan forint, kedves Helina.
Helina és Radics úr intézik a pénzügyeket, Radics úr Helinának is előadja előbbi monológját, foszlányokat hallunk belőle: “egy asszony talán jobban föl tudja fogni, hogy micsoda fizikai munkát jelent ezeket a darabokat átgőzölni! És ennek most olyan éle van, hogy kenyeret lehet vele szelni! Amit én kiadok a kezemből, azt újnak lehet eladni! Csak erre az egyetlen nadrágra másfél deci benzint használtam el! Tudja, Helina, mennyire egészségtelen a benzingőz! A magamfajta gyenge egészségű embernek nem is volna szabad benzingőzt belélegezni. Az asztalnál

LEITNER Innia se volna szabad! És Helina is bizonyára tisztában van azzal, hogy az elnyúlott, szakadt bélést apró öltésekkel visszaigazítani, az nagyon aprólékos időigényes munka!
ÖRDÖGH
Leitnerhez Ez az a figura, akiről az előbb beszéltél?
LEITNER
Ő az.
KRISTÓF
Újabban este szállít, mert ilyenkor megkínálom egy-két fröccsel.
A szobából a rádió szünetszignálja, majd a pontos időjelzés, fokozatosan fölerősödik, híreket mondanak, a szereplők játéka némajátékká válik. Radicsot odavonják az asztalhoz, többször egymás után teletöltik a poharát, Radics behúzza, hátba veregetik, nagyokat röhögnek.

(Folytatjuk)