45 / ENCIKLOPÉDIA

Tudásunk tárháza?
Az átfogó ismeretek tárai, az enciklopédiák meg a lexikonok, a különféle (értelmező, egy- két-és többnyelvű) szótárak, és ide veszem még az atlaszokat és a statisztikákat is – elengedhetetlen kézikönyvek szerény szó-fejtő táram készítéséhez. Nem hagyhatom ki tehát etimológiájukat. Kezdjük a korszakalkotó enciklopédiával (ld. Diderot, D’Alambert és a többi nagy francia enciklopédista, köztük Voltaire, Rousseau és Montesquieu). A Nagy Forradalom előestéjén megszületett hatalmas lexikon, az addig ismert tudás minden ismeretre kiterjedő tára divatot alkotott: a XIX. századtól egyre-másra születtek minden nyelven és minden témában az efféle tudományos kézikönyvek, melyek nélkül a tanulás, de a kutatás is, elképzelhetetlen lett volna. A görög szóösszetétel első része a kerek, átfogó, teljes és kör jelentésű „küklosz” szó (amely Homérosznál is előfordul az Odüsszeusz által megvakított egyszemű óriás, Küklopsz nevében); az ismétlődést is jelentő ciklus, ciklikus, valamint a – kör alakú – légáramlást jelölő ciklon is innen jön (beleértbe az átvitt értelmű rejtői szőke ciklont is).

Az összetétel második fele a nevelés, oktatás, tanítás célszemélyét jelölő paidosz (fiú, gyermek) szóból jött; további rokonok a pedagógus, a logopédus, a pediatra, de a pederaszta is. Ebből a kettőből fejlődött ki az iskolai oktatás alapanyagát jelölő „enkükliosz paideia”, az átfogó oktatás szakkifejezés (az ősi alaptantervre) – s ez vált később alapjául az ismereteket könyvben közreadó enciklopédiának. Hasonlóan két (természetesen görög) szó jelölte eredetileg az egyetemes vagy szakmai ismeretek betűrendes tárát: lexikon biblion – jelentése nagyjából: a szavak könyve, szó-tár. Első fele önállósult betűrendes tudástári jelentésben – második fele meg önállóan a Szentírás megnevezésére szolgál (Biblia). Az olvasással kapcsolatos lexis-ből származik többek között a lexika, a lexikális is. Ha hasonlít is elkészítésében és felhasználásában az enciklopédia meg a lexikon, nem mindenben „csereszabatosak”: más – mondjuk – az enciklopédikus tudás és más a lexikális. Abban viszont hasonlítanak kicsit, hogy egyiket sem használjuk (pedig tehetnénk!) a közismert mondásban: az én fejem nem káptalan… Amit használunk, latin átvétel: a capitulumból vettük, melynek egyik jelentése a (kolostori, püspökségi) irattár volt – vagyis szó sincs fosztóképzőről: a tő nem valami káp- volt, hanem a latin caput (fej, fejezet), melyből – többszörös francia áttétellel – a német kaputt is lett, melyet a Berlint elfoglaló szovjet katonák is megtanultak: Gitler kaput..! Még a kapucinus barátok névadó csuklyája is a caput folytatása, ahogyan a halványbarnás barátcsuha – a színe okán – tovább ment a monarchiabéli kapucínerbe (a mai kapucsínóba); és folytathatnók a káplárral (caporal a légióban), meg a káplánnal, a maffiás capoval és a haláltáboros kápóval – a szavak világában nem csak kalandozni lehet: elkalandozni is, de még mennyire! A statisztika – csakúgy, mint a stáció, a stabil, a statiszta, a statikus, a statárium, a statuál, a státusz, a status quo – az államot, állapotot, állást, rangot jelentő latin status rokona (tövében a stare – állni ige). A statisztika azért lehet tudástár, mert vele illetve benne a társadalmi viszonyokat próbálják leírni, összefoglalni számszerű összefüggésekkel, azok feldolgozásával és elemzésével. A népi bölcsesség szerint ez csupán szemfényvesztés: a számokkal bűvészkedve mindent be lehet bizonyítani – ha kell, az ellenkezőjét is. A statisztika – művelői szerint – olyan, mint a bikini: a lényeget ugyan nem tárja fel, de gondolatébresztésre jó. A statisztikai átlagolás pedig a népi humor kifogyhatatlan témája (pl.: „…ha Oroszország lakosságának egyik fele minden nap csak káposztát eszik, a másik fele meg csak húst, akkor az oroszok átlagban minden nap töltött káposztát fogyasztanak…”).

Földrajzi tudástár – azaz, egyfajta lexikon, enciklopédia – az atlasz is, amely az égboltot vállain tartó görög óriás titán, Atlasz nevét őrzi (csakúgy, mint a mondabeli elsüllyedt Atlantisz, a róla elnevezett Atlanti-óceánnal együtt). Tudástár természetesen minden szótár is – számos nyelvben a görög alapú glossarium (a nyelvet, beszédet jelentő görög glossza latinosítása), a latin vocabularium (vocabulum: szó, név) vagy a későbbi dictionarium (tövében a dicere – mondani, beszélni igével) tovább élő leszármazottai jelölik. Szófejtéseimhez leginkább az etimológiai szótárakat vettem igénybe, egyéb szótörténeti tárak és modern nyelvi szó-tárak mellett. Nem is olyan régen a(z általános) műveltség velejárója volt, hogy a könyvespolcon ott sorakoztak a többkötetes tudástárak : Pallas vagy Révai nagy lexikonjai, a szakosított „kislexikonok”, a Larousse és hasonló kiadványok, a nagy és kisebb szótárak.

Hely- és pénzhiány (valamint a számítógép) miatti elmaradásuk üresebbé tette lakásainkat. Pedig talán nincs nyugtatóbb tevékenység, mint a szótárak böngészése – amatőr nyelvészkedőknek is ajánlom, a lexikonok, enciklopédiák, atlaszok mellé. Akár elektronikusan is (Google és egyéb böngészők). Számomra azonban az ilyen – általában vaskos – gutenbergi adathordozók fizikai megérintése külön örömet okoz.

(Folytatjuk)

Következik: 46 / MAJA

(Forrás: nyelvmájszter)

1. Gergely Tamás:
   2012. december 6. 11:45

   Szeretném tudni a „bölömbika” szó etimológiáját…