46 / MAJA

Rögzült szabályok félreértéséből
Vannak rosszul „rögzült” szóhasználatok, mind ejtésben, mind értelmezésben; ezek ellen legfeljebb szélmalomharcot vívhatunk. Nem is kell harcolni az efféle jelenségek ellen. Zsörtölődni azonban szabad – hogy legalább legyünk tudatában bocsánatos hibáinknak… Ilyen hiba a régebbi nemzedékeknél tévesen rögzült „szabályok” miatti félre-beszélés és félre-írás (…úgymond, a latinban az ae mindig é, tehát a görög aero is éró, különösen az aerobikban; hiába a németes ájer és az oroszok is hiába írják-ejtik aeroflotnak a légitársaságukat, nálunk az is éróflott; még jó, hogy a poeta nem pőta; ugyanígy téves, hogy a latin –tio mindig –ció, tehát a suggestio is szuggeszció… vagy: mivel a németben az –sch – mindig s, függetlenül az eredeti görög –szk-től, a latinban is így lesz; tehát az ülőideg, az ischiaticus : isiátikusz – zsábája meg isiász lett; a legtöbb orvos a görög schyzofren-t is sizofrénnak mondja… és: élő tévhit, hogy az oroszban minden magánhangzó lágyíthat mássalhangzót, tehát az Osztapenko nálunk kiejtve Osztyapenkó… de lehetne folytatni a végtelenségig). Közrejátszik még a műveltség fölös fitogtatása (az óberhóhemkedés: mikor a nyelvet anyanyelvként beszélőknél-íróknál is jobban tudjuk, illetve tudni véljük): a Don Quijote: ’don kisott’ – minden bizonnyal francia hatásra (ők ugyanis a régebbi spanyolos írásmódot, a ’quixote’-t franciásítottát „quichotte”-ra); az orosz Gercen is Herzen lett „magyarul”, függetlenül átírási szabályainktól; a még bonyolultabb átírásokról ne is szóljunk (Peking-Beijing vagy Kadhafi-Gheddafi). Pedig csak a magunk alkotta előírásainkhoz meg a kialakult hagyományainkhoz kellene tartanunk magunkat (Párizs – nem pedig Paris, Peking – nem Beijing, Grúzia – és nem Georgia). Cicero is szebb nekünk ugyanígy – hagyományosan – ejtve, mintha olaszosan csicseróként vagy – neadjisten – jenki módra szájszöróúként mondanánk… Ugyanígy – a megfelelő (szak)műveltség hiánya okán – lett a ’Malói szigetek’ értelmű Islas Malvinas-ból Malvin-szigetek.

Goya csodálatos festménypárján a szegény felöltözött és levetkőzött ’maja’ is operettes Maya lett; kicsit talán a latin termékenység-istennő, Maia is belejátszott (az ő nevét őrzi a május hónap), netán az újvilági maja kultúra is. (A ’majo, maja’ spanyol melléknév és a belőle alakult főnév kültelki vagányt, laza erkölcsű vidám népséget, huncut embert jelöl; kiejtése kb. „macha” – erős h-val, mint a Don Quijote-ban is). Ide tartozik az idegen nevek önkényes átalakítása is: Gabriel García Márquez-t az egész világon mindenki lemárquez-ezi (kivéve honfitársait: ők Gabonak hívják kedveskedve, ez a Gabinak felel meg) – nehéz lenne és fölösleges is magyarázgatni, hogy a spanyol névalkotásban jelen lévő anyai családnév (adott esetben a Márquez) – nem őrződik tovább a „nemzetségben” – a spanyoloknál is a patroním, az atyai családnév öröklődik (ez pedig a García; azaz, a Nobel-díjas író esetleges gyermeke nevében a Márquez helyén saját anyja családi neve szerepelne a García mellett). Ugyanígy rögzült – anyai néven – egy mésik híres García is: Federico García Lorca (az egész világon mindenki Lorca-ként ismeri). Fidel Castro Ruz-t vagy Ernesto „Che” Guevara de la Sernát azonban senki sem emlegette a hátsó, anyai néven…
Gond lehet a kiejtés is: például az ’ismeretlen eredetű’ Auchan hipermarket-cégnév (a kis madárkával) átalakult angolos „ósön”-ná (ocean). (A cégnév eredetére eddig azt a – francia – magyarázatot találtam legelfogadhatóbbnak, mely szerint az alapítók a székhely környékét jelölő „haut champs”-ból torzították ki a fantázianevet, vagyis se madárhoz, se óceánhoz nincs köze – kiejtése pedig – nagyjából – osan -…) Olyan is van, amikor kitalálunk egy nyelvileg
lehetetlen formulát, és az rögzül (málenkij robot – vagy a torreádor; az eredeti spanyol „torero’, a bikaviador olaszosítása, némi operai segédlettel). Van, mikor népetimologikusan magyarítunk – de legalábbis magyaros hangzásúvá teszünk – egy idegen szót: ilyen a macsó (a spanyolok „macho” – azaz: hím alapjelentésű, de „hímsoviniszta” felhanggal világkarriert befutott szava). Van, amikor ránk akarnak kényszeríteni rögeszméket: az évszázadok óta magyarul Grúziának mondott ország legyen Georgia. Van, mikor mi akarunk rákényszeríteni valamire más nevet: az Akadémiánk által elfogadott országnév, a Moldovai Köztársaság legyen Moldávia (már volt, a szovjet időkben). Már említett örök kedvencem a Malvin-szigetek. Angolul semmi probléma: a Falkland nem téveszthető, nem érthető félre. De a Saint Maló kikötőjéből még a XVIII. század közepén indult francia tengerészek – az első felfedezők – városukról Malói-nak nevezték el a déltengeri szigetcsoportot (Isles Malouines). A francia elnevezést vették át a spanyolok (eleinte Islas Maluinas, majd az –u- v-re váltásával Islas Malvinas lett az íráskép). Argentínában (és a spanyol nyelvterületen) senki sem gondol bele ebbe női nevet, még ha nem is tudja pontosan a történelmi előzményeket. A magyarok viszont beleértik Malvin nagynénit (ahogy az egykori egykori világsláger olasz számot, a Tanti auguri-t is Auguri nagynéninek fordította egy bősz rádióműsor-készítő; holott az olasz kifejezés nagyjából ennyit jelent: kívánok minden jót).
Csupán érdekességnek jegyzem meg, hogy a francia városnak majd a szigeteknek is nevet adó védőszent, Maló apát (latinul: Maclovius) ugyanúgy brit és ugyanúgy férfi (macsó) volt, mint Falkland vicomte, a brit gyarmatosítók sziget-névadója…

(Folytatjuk)

Következik: 47 / FARKAS

(Forrás: nyelvmájszter)