Játék a múlttal

Színhely a tándleráj, Kristóf újságot olvas, fél szeme az utcán, Helina söpri az utcát, kisfiú könyvet olvas. Kadisa úrral lezajlik a kiabálós játék. Feketeruhás termetes asszonyság, Juliska, vált pár szó Helinával, aki az üzletbe irányítja.
KRISTÓF
Jónapot. Mivel szolgálhatok?
JULISKA
Kristóf, Kristóf! Nekem meghalt az uram! Egyedül maradtam a világban!
KRISTÓF
Egyszerre felismeri Juliska, Juliska! Rövid pantomim, hogyan is illik ilyenkor viselkedni, aztán a föltörő zokogás összeborítja őket, és felszabadultan sírnak összeölelkezve.
HELINA
Kristóf, wer ist Sie?
KRISTÓF
A Juliska! Ezer éve nem láttuk egymást… Most halt meg az ura…
HELINA
Sind Sie Verwandte?
KRISTÓF
Nem tud németül… Nem, nem rokon! Több annál! … Mintha a testvérem lenne!
JULISKA
A feleséged, ugye? Még nem találkoztunk. Kristóf annál a családnál volt inas, ahol én szolgáló. Kiscseléd. Mi voltunk ott az utolsók, nagyon össze kellett tartani. Két szolga, két gyerek. Sokat sírtunk együtt…
KRISTÓF
Hány éve annak?
JULISKA
Sok. Én voltam tizenkét-tizenhárom éves, te meg eggyel-kettővel öregebb…
KRISTÓF
Én mindig aludtam volna. Erre emlékszem inaskoromból a legjobban, hogy sosem aludhattam ki magam. Nem is tudom, te hogyan bírtad! Takarítás, konyha, gyerekek! Nekem csak a boltot kellett rendben tartanom, neked egy egész házat!
JULISKA
Amikor fölgyújtottad az üzletet!
KRISTÓF
Nem fölgyújtottam, csak kiszedtem este a kályhából a salakot, és bekészítettem a tüzelőt, hogy hajnalban könnyebben és gyorsabban tudjak begyújtani… A salakban még élő parázs volt, és amíg kimentem gyújtósért, meggyulladt a padló… Egy percen múlott, hogy nem égett ki az egész bolt.
JULISKA
Reggelig súroltunk meg meszeltünk, hogy eltüntessük a nyomokat.
KISFIÚ
Nem vettek semmit észre… az urak?
KRISTÓF
Valószínű nem voltak hülyék! Az urak! De nem szóltak semmit
HELINA
Jöjjön, Juliska, szedje rendbe magát!
KISFIÚ
Ez a Manó bácsiéknál volt?
KRISTÓF
Nem, előtte. A Manóéknál én már segéd voltam.
KISFIÚ
Verték is az inasokat?
KRISTÓF Háát… De engem sehol nem bántottak! Meg is szöktem volna!
Manó jön cekkerrel a kezében, a többi szereplő nyári öltözetéhez képest melegen, rétegesen öltözködve, mintha öregedett volna az első részhez képest, Kristóf átadja a helyét.
MANÓ
Kriszgott . Wie gehts, wie gehts?
KRISTÓF
Szar gut. Und so weiter. Hol jársz, Manó?
MANÓ
Voltam a boltban egy kis döglött húsért…A kisfiú beavatottan mosolyog, Manó másik viccet vesz elő Útközben nem letojta egy madár a kalapomat! Törölgeti a kalapját, eljátssza: Mondtam is neki: a gojoknak meg énekelsz, mi?
KISFIÚ
Mi az a goj?
KRISTÓF
Aki nem zsidó.
KISFIÚ
Én is.
MANÓ
Nüná, hogy te is! Néhány cetlit talál a pulton, forgatja, nézegeti: Géóer… Százhúsz. Az én numerációmat használod?
KRISTÓF
Ezt szoktam meg. A véremben van.
KISFIÚ
Mi az a numeráció?
MANÓ
Apád beavathatott volna már! Ide nézz! A vastag tintaceruzával fölírja a falra:
GOT HELF MIR
KISFIÚ
Ezt nem így kell írni.
MANÓ
Élvezettel magyaráz. Nüná, hogy mi is tudjuk. Nem véletlenül írtam így! Apád minden ruhára meg cipőre ráírja, hogy mennyiért vette. Mert elfelejtené. A sok mesügének ezt nem kell tudni. Titkos számírás. Ehhez kell egy értelmes mondat, ami pont tíz eltérő betűből áll. Számold meg a betűket!
KISFIÚ
Tíz.
MANÓ
Na most: a gé az egyes, az ó a kettes, a té a hármas és így tovább, az err a nulla.
KISFIÚ
Értem. Lehet másik ilyen mondatot is csinálni.
MANÓ
Persze, csak ez ki van próbálva, és garantáltan szerencsét hoz!
KRISTÓF
Be van véve az Isten a seftbe.
MANÓ
Csendestárs.
Sokác népviseletbe öltözött asszony lép az üzletbe. Bütykös harisnya, szélesen ringó sok szoknya, fején kendő két szarvacskával. Manó és Kristóf szeme összevillan, a sokác menyecske a játék végéig sem sejti, hogy mibe csöppent bele.
HELINA
Csak a fejét dugja be az ajtón, Elkísérem Juliskát a temetőbe. Negyed óra…
KRISTÓF
Jónapot. Mivel szogálhatok? Mit parancsol a kedves vevő?
MENYECSKE
Nem is tudom igazán, inkább csak benéztem, benézek, ugye…
KRISTÓF
A toheszomba, mi , Manó? Benéz, csak benéz!
MANÓ
A kereskedő mindig udvarias, készséges, jómodorú.
MENYECSKE
Talán cihát néznék…
KRISTÓF
Cihát nézne a kedves vevő. Rövid nekifutással esetlenül átlendül a pulton, de sikerül, és diadalmasan néz Manóra. Jaj, de mísz! Tréfli az egész! Párnára vagy dunyhára szeretné a cihát?
MENYECSKE
Dunyhára.
KRISTÓF
Három- vagy négyszeles?
MENYECSKE
Azt nem is tudom. Látni kellene, hogy mekkora.
KRISTÓF
Az csak természetes. Mindent a kuncsaftért! Manó segítesz? Sürögnek, pörögnek, hajtják szét az erősen pihéző ágyneműket, láthatóan arra törekednek: minél rosszabb, annál jobb.
MENYECSKE
Nem lett volna jobb kimenni az utcára?
KRISTÓF
De, jobb lett volna! De most már mindegy! Hátha elered közben az eső, és megázik a kedves kuncsaft! Nálunk minden a vevőért van! Igaz, Manó?
MANÓ
Mozdulataiban húsz évet fiatalodott Nézd, Kristóf! Ez valami ritkaság, itt van benne az eredeti angol cégjegyzés: Mark and Brown. Hogyan került ez egyáltalán hozzád? Angol árut én már egy évtizede nem láttam. Ilyent sehol nem látni!
KRISTÓF
Egy öreg grófné hordja hozzám apránként a kelengyéjét. Ebből él.
MENYECSKE
Teljesen összepihézünk mindent!
KRISTÓF
Sose törődjön vele! Itt még tudják, mi az a kiszolgálás! Igaz, Manó?
MANÓ
Ahogy a főnök úr mondja! A főnök úr még a régi világban tanulta a kereskedést! A főnök úr még a régi nagy mesügék egyike!
Némajáték: Kristóf hajtogatja szét és össze az ágyneműket, néha rápaskol, ilyenkor pihefelhő kerekedik körülöttük, ingerülten söpri le ruhájából, hajtja el arca elől. Minden mozdulatán látszik, hogy most lovalja bele magát a sértettségbe. A menyecske érzékel valamit, bűntudata van a szállongó pihék miatt, elfordul, megemeli a legfölső szoknyát, az alsószoknya zsebéből kendőbe csavart papírpénzt vesz elő, megszámolja, minden jel arra mutat, hogy komolyan vásárolni akar. Eközben Manó óvatos léptekkel becserkészi, hátulról megközelíti, s óvatosan megmozgatja a “szarvacskákat”, aztán fapofát vágva várja a hatást. A hatás azonban elmarad, a menyecskét leköti a pénzszámolás, tétován a feje felé nyúl, de félúton megáll a mozdulat, visszatér a számolás kétkezes műveletéhez. Manó újra próbálkozik, lábujjhegyen emelkedik a kendő fölé, rákacsint Kristófra meg a kisfiúra, aztán majdnem elesik, mert a menyecske hirtelen visszafordul. A menyecskében kell megkapaszkodnia, különben elesne.
MENYECSKE
Aztán mennyit kér azért a két anginért?
KRISTÓF
Az angol gyártmány érdekli, ugye! Van szeme kiválasztani a legjobbat, mi?!
Különrakja a két darabot, a többit komótosan pakolja vissza a polcra, amikor Manó tesz még egy eleve reménytelen kísérletet, de a menyecske a kisfiú szeméből látja, hogy valami készül a háta mögött, hirtelen fordul, Manó legyint, és leroskad a fotelba, nagyon elfáradt.
KRISTÓF
Komolyan meg akarja venni? Félek, drágállani fogja. Pedig esküszöm a családomra, hogy a hideg vizet nem keresem meg rajta. Manó, mi is a neve annak az angol cégnek, amelyik ezt gyártja?
MANÓ
A Simon és Matthews, az egy fogalom! A megbízhatóság és a minőség!
MENYECSKE
Mégis, mennyiért adja? Majd én eldöntöm, hogy drága-e nekem!
KRISTÓF
Száz forint darabja…. Ugye, nem akarja elhinni?! A felébe se kerül, mint az államiban! És micsoda különbség, a minőségben! Szinte ingyen! Vadonatúj! Ezt még nem használta senki! Még mosva sem volt! Ennek olyan a szövése, hogy ezen nem bújik át a toll! Ezt nem tudja elnyűni, ha kétszáz évig él, akkor se! Tegnap behozott egy öregasszony, egy olyan úrinő, egy koffer ágyneműt, hogy kétszázért adná darabját, megmutattam neki, hogy milyeneket adok én százért, azt mondta, tegyem bolonddá az öregapámat! Összecsomagolt és itt hagyott.
MENYECSKE
És mennyit enged a száz forintból?
KRISTÓF ÉS MANÓ
Ajvé! – megmondtam én, hogy nem komoly vevő! Nézni akart! Komolytalan! Szegény Helina egy hétig takaríthat, mire itt rend lesz!
MENYECSKE
Adok hetvenet darabjáért, ebben a pillanatban…
KRISTÓF
Gyere vissza, Rákosi! Ez nem igaz! Ugye, csak viccel velem! Nem gondolta komolyan! Hetven forintot adna egy valódi Grün és Stein damasztminőségért! Komolyan nem mondhatta! Manóhoz: Ist schon tein!
MENYECSKE
Az nem lehet, hogy semmit nem enged! Mondja meg, mi az utolsó ára! Én komolyan meg akarom venni…
KRISTÓF
Megmondom. De csak azért, hogy ne mondhassa, semmit nem engedtem. Az utolsó ára, kilencven forint. Ezzel már rá is fizetek! Nekem többe van! Patikaszeren vegyem be, amit ezen keresek! Itt folyjon ki a két szemem, ne lássam többé a családom, ha nekem nincs többe.
MENYECSKE
Magának se legyen igaza, meg nekem se! felezzük meg! Legyen nyolcvan, és már fizetek is!
KRISTÓF
Látod, Manó, ennyire nem megy a bolt! Legyen! Csak azért, hogy pénzt lássak nyolcvan forintért potyázom a valódi Weiss és Manfréd féle damasztot! Ebbe megyek tönkre!
Becsomagolja az árut Használják egészséggel! Megemeli a menyecske karját, a hóna alá csapja a csomagot, majd teljesen nyíltan megfogja a “szarvacskát”. Bocsánat, csak kíváncsiság.
Stocker Hanzi érkezik.
HANZI
Szervusztok. Helina itthon van?
KRISTÓF
Éppen nincs, de perceken belül megjön
HANZI
Sajnos, nem tudom megvárni, nagyon sietek. Szóval, meghoztam a tartozásomat. Nem baj, ha csak kukoricában tudom megadni a tartozást?
KRISTÓF
Hogyhogy kukoricában?
HANZI
Negyven mázsa első osztályú morzsolt kukorica. Ezt valahogy nem tudtam eladni. Piaci áron számolva pont ennyivel tartozom… Te olyan vérbeli kereskedő vagy, hogy biztosan pénzzé tudod tenni. talán még nyersz is rajta! Helina mikor jön meg?
KRISTÓF
Nemsokára.
HANZI
Nem nyitnátok ki a kaput? Az emberek behordják a kukoricát… Le is mázsálhatjátok, dekára megvan. Nekem rohannom kell… Ott a fedett verandán el is fér nálatok!
KRISTÓF
Menj, kisfiam, nyisd ki a bácsiknak a kaput. Hogy én mit fogok kapni Helinától! Meg kellene várnod, Hanzi! Egy-két perc mindössze.
HANZI
Halaszthatatlan dolgom van! Szervusztok. Elviharzik.
MANÓ
Helina főparancsnok most egy pillantással főbelőné!
HELINA
Szinte el se tűnt még Hanzi, amikor megjelenik. Mi ez a sürgés az udvarban?
KRISTÓF
Hordják be a kukoricát.
HELINA
Vettél kukoricát?
KRISTÓF
Nem. Kicsit másról van szó… A Hanzi hozta… Momentán nincs neki készpénze, és ezzel adja meg a tartozását. Mondtam neki, hogy veled kellene megbeszélnie, de elrohant…
HELINA
A hülye Hanzi! Ezt még egyszer agyonverik! Határozottan jókedvű, még ennyire sem számított. Képzelem, mennyi kukorica maradt a nyakán. Kiírjuk az ablakba, morzsolt kukorica eladó, sokan járnak erre. Amit meg nem tudunk eladni, megetetjük az állatokkal.
Hanzi nem is járt itt?
KRISTÓF
Dehogynem. Folyton azt kérdezgette, Helina itthon van, Helina mikor jön meg?
Igaz, Manó?

Manó bólogat, s a szatírjáték következik, amelyben Manó és Kristóf néma gesztusokkal előadják a “Hanzi és a tartozás megadása” című játékot.

(Folytatjuk)