Valamikor, a kilencvenes évek elején Kányádi Sándor és Farkas Árpád közös író-olvasótalálkozón járt Farkaslakán. Az esemény után, szakadó esőben várták az autóbuszt, s várakozás közben Farkas a mellette álló kislánynak sebtében könyvet is dedikált. Az eseményt lencsevégre kapta az RMSZ akkori fotósa, Székely Sándor. A dokumentumértékű fotókhoz jól illik most Farkas Árpád Kányádinak ajánlott verse…

Farkas Árpád: Kányádi Sándornak

A Nyikó vizén, Küküllőn, Maroson és Olton
dagasztóteknőbe ülnek,
mosóteknőbs szállnak
a gyermekek,
s egyikük eljut az Óceánig.

Felségvizeinken hajók süllyednek olykor,
a patkányok hagyják el mindenekelőtt
a fedélzetet.

Nem vagyunk mi hejdehej-legények,
másodtisztek sem vagyunk,
nem vagyunk derék kapitányok.
Volnánk csak jámbor hegedősök
kórémuzsikával,
pici furulyával,
szorongó torokkal,
elkékülő szájjal,
görcsbe-rándultan is
fújjuk, ugye, Bátyám,
végső pillanatig,
miként ama zenekar
a Titanic
fedélzetén.

(Forrás: Farkas Árpád – Alagutak a hóban. Versek, Kriterion, 1981)