Pénteki játék

Péntek a hetivásár napja a kisvárosban, az üzlet folyamatosan tömve, nagyüzemi a működés, a család minden tagja be van fogva. Kristóf, mint hal a vízben, vesz, elad, alkuszik , kiabál, biztos érzékkel foglalkozik a komoly vevőkkel, s ejti a komolytalanokat. Helinára hárul az összes többi gond, ügyelni arra, hogy minden családtag egyen, be kell szerezni a napi szükségletet, aprót váltani, időnként kimenteni a kasszából a felgyülemlett pénzt, foglalkozni azokkal, akiket Kristóf ejtett, ápolni a szomszédi, baráti kapcsolatokat, ha azok közül valaki betévedne. A nagylány a kassza közelében helyezkedik, ügyel, szemmel tartja a vevőket, a kisfiú a ládán üldögél, nagyon unja, térdén könyv, néha belepislant, de gyakran találkozik Helina rosszalló pillantásával, akinek erre is van gondja.
A boltot megtöltő tömeg fele cigány, de akad egy-két sokác, sváb, ormánysági asszony is, népviseletben. Ezeknek az embereknek életformájukhoz tartozik a hetivásár napja, amikor bejönnek a városba, ez az az alkalom, amikor ruhára, tartós fogyasztási cikkre költenek, ez a “luxus” meg a szórakozás is. Visznek a hónuk alatt tükröt, szentképet, fazekat, vasalót, a gyerekek kezében fagylalt vagy nyalóka. Rég látott ismerősök köszönnek egymásra. Ebbe a boltba azért jönnek szívesen, mert a vásárlás, a csere ősi rítusa, kapcsolatteremtő képessége még érintetlen. Kristóf személye és energiája pörgeti ezt a szédítő kavargást. A függöny fölemelkedésekor teli a bolt, egy fiatalember cipőt próbál, Helina csipkét mér méterre, bajszos parasztember a fény felé tartja egy nadrág ülepét, az ajtóban gusztálják a kiakasztott árut, mindenki mozog, hangoskodik, Kristóf hangja emelkedik ki, harsog túl mindenkit.
KRISTÓF
A cipőt próbálóhoz Próbálja meg a másikat is! Lépjen benne egyet-kettőt! A bajszoshoz Ezt aztán nézheti, akár ókulával is! Zsebéből nagy ollót ránt elő, s úgy rakja az ember szeme elé, mintha szemüveg lenne. Közderültség. Na ugye, hogy nem lát semmit!
Betódul egy család, férj, feleség, két gyerek.
FÉRJ
Négyszemközt szeretnék a Schrempf úrral beszélni.
KRISTÓF
Nem a legalkalmasabb a pillanat… Nem hagyhatom itt a vevőimet!
FÉRJ
Így meg nem lehet. Még meghallja valaki, akinek nem kéne.
FELESÉGE
Ugyan már! Arról van szó, hogy a csomagban a férjem munkaruhája van. Kapta a vállalattól, de még az előzőt se nyűtte el. Bakancs, csizma, munkaruha, pufajka. De inkább egy öltönyre lenne szüksége.
KRISTÓF
Értem. beviszem a raktárba, megnézem, aztán megegyezünk. Milyen öltönyt szeretne?
FÉRJ
Sötétet.
KRISTÓF
Menjen már! Nem vénember maga! De majd hozok sötétet is, másmilyent is, majd eldöntik. Megy a csomaggal a raktárba, egy pillanatra megáll, a cipőt próbálóval vált szót: Kényelmes? – Mintha itt, oldalt szorítana… – Mindkettő? – Nem, csak a bal. – A bal lába mindenkinek egy kicsit erősebb. De a bőr idővel enged. Egy-két nap viselés után hozzáalakul a lábához. De…maga érzi. Fordul, és már hozza is a két öltönyt, segíti föl a férfira, s közben egy asszonyt igazít el Ágyneműt ott az asszonyság mutat majd magának. Helina, a szépasszonynak mutasd meg az ágyneműt!
FÉRJ
A sportos, fiatalos zakó nagyon jól áll a fiatalemberen Mit szólsz hozzá, anya?
FELESÉGE
Ez igen!
KRISTÓF
Nem akar esetleg megpróbálni egy sötétkéket? Ha már úgyis azt akart eredetileg? Nézze meg a tükörben! Mintha magára szabták volna! Ha szabóval varratja, az nem találja el így! Mintha magára öntötték volna! Közben egy cigányember karját kapja el Megvan-e még a bandátok, Jóska?
JÓSKA
Állandó helyünk van a Kismadár csárdában. Ha eljön , főnök, elmuzsikáljuk a nótáját.
KRISTÓF
Isten bizony, egyszer elmegyek. Cipőshöz Adjak másikat?
CIPŐS
Mintha már most se szorítana annyira…
KRISTÓF
Megmondtam én magának. Neked mi kéne, Pista?
PISTA
Azt a piros női ruhát szeretném megvenni, ami kinn lóg az ajtón…
KRISTÓF
Női ruhához el kell hozni az asszonyt… ahogy nézem, a méret kapcsol…. szóval ajándék lesz, meglepetés. Helina, csomagold be a piros ruhát a Pistának té er er . Az öltönyt próbáló férfiról közben lesegítette az előző zakót, rásegítette a másikat, a sötétkék korántsem áll olyan jól… Ez is csodálatosan áll! Még a végén féltékeny lesz az asszonyka, és nem engedi megvenni…
FELESÉG
Felőlem mehet, ha jobbat talál! De vissza ne jöjjön! Kristóf bácsi, mennyit kér az öltönyért?
KRISTÓF
szívéhez kap Most eltalált. Egy ilyen csinos fiatalasszony, és lebácsizott! Hát olyan öreg vagyok én?! Az asszonyka nem tudja, mit csináljon zavarában, Kristóf belenyúl a zakó zsebébe, megveregeti a férj vállát: Háromszázötven. De csak neked, gyerek, mert ilyen talpraesett feleséged van.
FELESÉG
Azt mondta, Schrempf úr, hogy megegyezünk arra a csomagra, amit bevitt a raktárba.
KRISTÓF
Ja, az a csomag, azt még nem volt időm megnézni! Egy pillanat! Menet közben egy ruhát próbáló hölgyhöz Ha ebben a ruhában elmegy az Anna-bálba, én előre megmondom, ki lesz a szépségkirálynő!
HÖLGY
A barátnőihöz Ti látjátok, nem túl passzentos?
BARÁTNŐK
De! Éppen ilyen kell neked! Nem azért van a melled meg a feneked, hogy elrejtsed! A vénember is hogy megnézett, láttad?
KRISTÓF
A házaspárhoz Megnéztem, sajnos nincs szükségem rá… Mostanában minden melóst felöltöztet a vállalata. Nincs kereslet az ilyesmire…
FÉRJ
Halkabban!
FELESÉG
Mégis, mennyit adna érte?
KRISTÓF
Meg tudom mutatni maguknak a raktáramat, ilyesmivel vagyok tele. A környék összes részeges alakja idejön, amikor kifogy a pénzből, és hozza a munkásruháját. És senki nem veszi! Már nem lehet bemenni a raktárba! A vége az lesz, hogy rakok egy nagy tüzet, és elégetem az összes rongyot!
FELESÉG
Csak tud mondani valami összeget! Valami keveset…
KRISTÓF
Inkább nem mondok semmit. Nem akarok én senkit megsérteni. Éppen tegnap hozott egy férfi ugyanilyen munkásruhát, ő kért egy összeget, akkor kevesebben voltak az üzletben, és megmutattam neki a raktárban, hogy nálam ennél olcsóbban bármelyiket megveheti, mint ahogy ő akarta adni. Azt mondta, hogy tegyem bolonddá az öregapámat.
FELESÉG
Akkor azt mondja meg, hogy maga mennyiért adja!
KRISTÓF
Nézze, önök behoztak valamit eladásra, én megnéztem, és azt mondtam, hogy ilyesmire nincs szükségem – és megmarad a barátság. Ha mondok valami összeget, akkor még azt hiszik, hogy ez a vén kapitalista burzsuj kulák a maguk zsírján akar élősködni… Így pedig jó barátok maradunk… Nekem ez fontos! Egy cipőt próbálóhoz Megfelelő?
CIPŐS
Elvinném, de tartok tőle, hogy egy hét múlva is szorítani fog. Akkor visszahozhatom?
KRISTÓF
Nem. Nálunk visszahozás nincs. Nem tudom fejben tartani. Ha arra emlékeznék is, hogy egy hete vett itt egy pár cipőt, abban nem lehetnék biztos, hogy ugyanazt kapom vissza…
Nem vagyok a magam ellensége…
FELESÉG
Schrempf úr, nem egyezhetnénk meg úgy, hogy itt hagyjuk azt a csomagot az öltönyért? Gondolja meg, vadonatúj minden, a gumicsizma, a pufajka, a ruha… Ha ezt új árban összeadjuk, háromszor annyi, mint az öltöny!
KRISTÓF
Akkor próbálják meg eladni újnak… Én nem tudom eladni fél áron, pedig ez a szakmám. De lehet, hogy maguk ügyesebbek.
FÉRJ
Ezen egy felnőtt ember nem sértődik meg. Maga azt mondja, hogy iksz forint, mi meg azt mondjuk, hogy annyiért nem adjuk, vagy azt, hogy annyiért nem adjuk. Kész. Igaz?
KRISTÓF
Bemegy a raktárba, s kihozza a csomagot, a férfi kezébe nyomja Kész. Iksz forint, és maguk kevesellték.
FÉRJ
Mondjon egy összeget!
KRISTÓF
Kétszáz forint.
FELESÉG
Még az öltöny ára se!
KRISTÓF
Ugye mondtam, hogy meg fognak sértődni! Felnőtt emberek…
FÉRJ
Dehogy sértődünk. Hazavisszük, és elhordom én.
FELESÉG
Egész életedben melósban akarsz járni? Mint egy utolsó prosztó…
KRISTÓF
Kiabál A cipő százötven és a ruha is annyi! A két hosszú cippzárat nem kapja meg ennyiért! Most biztos nem – mert hiánycikk.
CIPŐS, A RUHÁT PRÓBÁLÓ HÖLGY ÉS A HÁZASPÁR
Mennyit enged? Ez a végső ár? Itt, ugye, lehet alkudni? Mi a végső ára a cipőnek?
KRISTÓF
Lehet alkudni. Lehet. Azt hiszik én vagyok a jótékonysági egylet, meg a zálogház! Idehordják a levetett holmijukat, mert rögtön készpénz lesz belőle. Lehet alkudni, amikor úgyis ráfizetéssel adok mindent. A családom szájából alkudják ki a falatokat. Patikaszeren vegyem be, amit ezen a bolton keresek! Elsejéig csinálom, akkor bezárok! Kész, vége, fájront! Szétszedik az idegeimet! Hová tettem az eszemet, amikor boltot nyitottam! Veszek négy bikát, reggel meg este megetetem őket, napközben kaszálgatok… Nem vagyok én normális!… Mennyit adna a cipőért?
CIPŐS
Százat…
KRISTÓF
Vegye le, annyiért nem eladó!
HÖLGY
Százhúszért adja a ruhát?
KRISTÓF
Szó se lehet róla! Általános tiráda Idejárnak szórakozni! Olcsóbb mint a cirkusz. Itt ez a vén bolond, komolyan veszi őket, azt hiszi, hogy venni akarnak…Bezárok elsején! Nekem is van önérzetem! Kell ez nekem?! Rakok egy nagy tüzet a rongyból…
FELESÉG
Enged egy ötvenest abból az öltönyből?
KRISTÓF
Háromszázötvenet mondtam? Jó! Legyen! De csak azért, mert olyan jól áll a férjén, mintha ráöntötték volna! A szabó mérték után nem csinálja meg jobban!
HÖLGY
Közben újabb ruhát próbál És ez mennyi?
KRISTÓF
Ez is százötven. Az alsó sor mind százötven.
CIPŐS
Százhúszat adok a cipőért…
KRISTÓF
Százharminc, és viheti!
FELESÉG
És nem egyezhetnénk meg, hogy azért a csomagért egy kicsit többet adna?! Mondjuk háromszázat…
KRISTÓF
Elgondolkodik Kettőszázat mondtam, egy ötvenest ráteszek, csak azért, hogy megmaradjon a barátság…
FELESÉG
Csak egy kicsivel többet!
KRISTÓF
Mint aki most kapcsolt Na, ez jól bolonddá tett! Csak elérte azt, amit akart! Fogja azt az öltönyt, és ne is lássam magukat! Micsoda rafinált menyecske! Nem is rafinált – rafinírozott. Mímelt haraggal kizargatja őket az üzletből.
Folyamatosan érkeznek és távoznak vevők, bámészkodók, egy cigánycsalád letelepszik a földre, s ebédelnek, némelyek csak bámészkodnak, a vásárlók egymást is köszöntik, kibontva a csomagokat megmutogatják, mit vásároltak másutt… Schneiderics elvtárs érkezik Á, Schneiderics elvtárs! Minek köszönhetjük a megtiszteltetést?
SCHNEIDERICS
Csak éppen erre jártam, mondom benézek ide, Schrempfékhez, mindig hall az ember valami újságot… Ne értse félre, hogy éppen ebédidőben toppantam be, így jött ki a lépés. A magamfajta elfoglalt emberek sokszor azt sem tudják mi az az ebédidő!
KRISTÓF
Foglaljon ide helyet. Elnézését kérem, csak kiszolgálom ezt a néhány vevőt. Egyik sem komoly, csak ilyenkor, hetipiac idején bejönnek a városba bámészkodni egy kicsit. Helinához Ennek ebédet kell adni!
HELINA
Tudod, hogy nem volt időm főzni! Mi is maradékot eszünk!
KRISTÓF
Akkor átmész a boltba! De igyekezz!
Helina perceken belül tálcát helyez Schneiderics elvtárs elé, felvágott, szardínia, péksütemény, paprika, paradicsom, fröccs. Szabadkozik: Pénteken mi is mindig csak hideget eszünk, sajnos nincs időm főzni. Schneiderics elvtárs még formálisan sem szabadkozik, a pult végén tempósan, jóízűen megebédel, mint egy vendéglőben, körülötte kavarog a perzsavásár. Munkáskülsejű férfi érkezik.
MUNKÁS
Munkásruhára lenne szükségem.
KRISTÓF
Nem ad a vállalat?
MUNKÁS
Csak azoknak, akik már legalább egy éve ott vannak, én meg most léptem be.
KRISTÓF
Mutatok magának valamit hozza a raktárból az előbbi csomagot Ezt nézze meg! Ez annyira új, hogy még a cédula is rajta van. Ezt még nem viselte senki! Komplett garnitúra, amit egy vállalat a munkásainak szokott adni. Pont a maga mérete. Minden gyári új! Nézze meg ezt a bakancsot…
JAMPEC
Dzsekit próbál, Kristóf szinte nem is foglalkozik vele, mellékesen hadar néhányat az ismert mondatokból, ez az utolsó darab, a jövő héten kapok újabb szállítmányt stb…
Mennyibe kerül a dzseki?
KRISTÓF
Egyezerkettőszáz.
JAMPEC
Fenébe! Nincs nálam annyi! Kétszázzal kevesebb… Tudna egy fél órát várni, addig fölhajtok valahol kétszáz forintot.
KRISTÓF
Rendben. De csak azért, mert valahonnan ismerem…
JAMPEC
A Mihélisznek a fia vagyok, ismeri az öregemet…
KRISTÓF
Persze, rendben. Juhászember érkezik nagy családdal. Aggyonisten, de szép nagy családja van! Mind a magáé?
JUHÁSZ
Az asszonyt kérdezze!
ASSZONY
Menjen már, bolond!
KRISTÓF
Nem kell azt kérdezni. Úgy hasonlítanak, mint egyik bestemp a másikra. Hogy mondhat ilyet erre a derék asszonyra!
JUHÁSZ
Nem mondtam én semmi rosszat! Csak az anya a biztos!
KRISTÓF
Hadd találjam ki, mire van szükségük! A gyerekeknek kell cipő meg ruha, hogy elmehessenek iskolába, a bátyámnak egy jó esőkabát meg gumicsizma, meg a szépasszonynak is kell valami ruhanemű. Nálam mindent megkapnak. Helina, mutasd meg az asszonyságnak a gyerekholmit!
JUHÁSZ
De mértékkel! Mert első az élés! És azt még nem vettünk. Az asszony kapott a vásárban egy kendőt. Úgy megtetszett neki! Hát megvettem.
KRISTÓF
És mennyibe került ez a kendő?
JUHÁSZ
Húsz forint. De nem sajnáltam. Valódi nilon! Megveszett érte. Jó dolgos asszony. Megvettem neki.
KRISTÓF
Nálam hármat kapott volna húsz forintért. Mindegy!
HÖLGY
Már végigpróbálta az összes női ruhát Ezt megveszem, ha százért odaadja.
KRISTÓF
Vigye. Kassza, száz marad!
HELINA
Azt hiszem, hogy egy ruhát eldugott a szoknyája alá… Nem vagyok benne egészen biztos.
KRISTÓF
Menjen a fenébe!
JUHÁSZNÉ
Ágyneműje van-e?
KRISTÓF
Itt mindent lehet kapni. Még apró zsidógyerekeket is. Közben esőkabátot és gumicsizmát próbáltat a juhászemberrel Ha ezt fölveszi a gumicsizma fölé, akkor még az özönvíz is megjöhet…
MUNKÁS
Megpróbálta már a bakancsot, a munkásruhát, a pufajkára nincs szüksége
Menyibe számolja ezt a kettőt?
KRISTÓF
Kapaszkodjon meg, mert el fog ájulni! Ilyen olcsón a világon máshol nem kapja meg ezeket. A munkásruha meg a bakancs, a kettő együtt: hatszáz forint! Ugye nem akar hinni a fülének!… Kedves egészségére Schneiderics elvtárs!
SCHNEIDERICS
Köszönöm, minden nagyon finom volt. Még azt akartam mondani, jut eszembe, hogy ezért jöttem, a lánya miatt nem kell aggódni, fölveszik a kereskedelmi iskolába. Az igazgatójával együtt jártam a szakosítóra, szóltam egy-két jó szót a lánya érdekébe…
KRISTÓF
Nem is tudom hogyan köszönhetném meg..
SCHNEIDERICS
Ugyan már. Barátok között. Ez nem téma. Az embernek vannak barátai. Részemről ez nem elvtelenség. Én meg vagyok győződve, hogy a maga lányának ott a helye.
KRISTÓF
Nem leszek hálátlan, meglátja. Bátyám, gumicsizmát nem próbál? Duplán vulkanizált német gyártmányú gumicsizmák érkeztek…
JUHÁSZ
Próbálnék én… a juhok után ott mindent elszaggatok, csak attól félek, elsokallunk! Az asszony is nagyon válogat, aztán nem marad kenyérre. Pedig az az első.
KRISTÓF
Ne féljen semmitől, bátyám, amíg engem lát! Majd úgy számolunk, hogy jusson is meg maradjon is! Én vagyok a legolcsóbb kereskedő három vármegyében.
JAMPEC
Érkezik nagykabáttal a karján. Arra gondoltam, ha megvenné ezt a nagykabátot, én a télen úgyis bőrdzsekiben fogok járni… Nem kell a kabát…
KRISTÓF
Apád, anyád tud róla?
JAMPEC
Nem voltak otthon…
KRISTÓF
Helina, mit szólsz?
HELINA
Was sagts? Schtingede…
SCHNEIDERICS
Ha megengedik… A bizalom nagyon fontos, talán a legfontosabb ebben a mi társadalmunkban. A fiatalember családját én is ismerem. Megbízható munkásemberek. Azoknak a gyereke is lépést akar tartani a divattal… Még ha mi nem is értünk egyet ezzel a dekadens amerikai formával. Én azt mondom, legyen ennek a fiatalembernek is rendes ruhája, majd én megkeresem a szüleit…
JAMPEC
Csak azt ne! A szüleim csak a sötéttel jönnek meg a kukoricaföldről. Olyankor nagyon fáradtak… Este nem is szokott hozzánk jönni senki…
KRISTÓF
Elterelő hadműveletbe kezd Nem erről van szó! Ki vesz nyáron nagykabátot? Én a jövő hó elsején bezárom a boltot. Abbahagyom. Visszaadom az iparengedélyt. Téli holmit már egyáltalán nem veszek. Szőlőt fogok termelni, kapálgatok, metszegetek, és nyugodtan fogok aludni. A Jampec nagykabátostul elmenekül. Helina és a Juhászné ezalatt összeraktak egy nagy halom cipőt, ruhát a gyerekeknek.
JUHÁSZ
Olvassa meg ezt a sok mindent, aztán eldöntjük, hogy mit tudunk belőle megvenni.
KRISTÓF
Azonnal. Új vevőkkel foglalkozik, a Munkással megegyezik rövid alku után az árban, egy ágyneműt válogató asszonnyal közli, hogy valódi angol damaszt a Weiss-Manfréd cégtől, kezel egy cigányférfival, megdicséri a feleségét, s mellékesen egyenként megemeli a Juhászné által kiválogatott ruhákat, egy halomba dobálja, majd erőszakkal megfogja a szabódó Juhász jobbját. Ennek a halomnak az értéke, szűken számolva, négyezer forint. A Juhász rántaná vissza a jobbját, mint aki megégette. De magának, mivel mindig nálam vásárolnak, kettőezer az egész! Na?!
JUHÁSZ
Boldog Hallod, asszony! Vehetsz ágybavalót is.
JUHÁSZNÉ
Takaró meg párna kell.
KRISTÓF
Ide nézzenek! Halom paplannal, párnával tér vissza Minden darab száz forint. Ilyen nem lesz többet!
JUHÁSZNÉ
Legalább öt kell! A Lajinak, a Pirinek, a Katinak, az Öcsinek, Ferikének meg Huginak… Az hat.
KRISTÓF
Helinához Baj van! Ha ez a hülye csak összeadja, hogy mi ment itt be a kasszába egy óra alatt, akkor végünk van!
HELINA
Butább ez annál, ne félj!… Ezt a három párnát választotta? Darabja ötven, összesen százötven. Csomagolhatom? Nem, nem tudom százharmincért odaadni…
KRISTÓF
Még ebből akar alkudni! Így is ingyen van. Itt vakuljak meg, ha rá nem fizetek! Patikaszeren vegyem be, amit ezen keresek! Tönkre akarnak tenni! Adjon száznegyvenet a háromért, aztán ne is lássam! Juhászéknak két hatalmas pakkot csomagol, ők tényleg fölöltöztek, fizetnek, s elégedetten távoznak, Kristóf az ajtóig kíséri őket, még utánuk kiabál
Legyen máskor is szerencsénk! Ha erre járnak, ne kerüljék el a házamat! Áldja meg magukat a dohánytermelő Jóisten! Lassan ürül az üzlet.
SCHNEIDERICS
Még egy jó hírt szeretnék önökkel közölni. Tudom, hogy a kisfiuk jóeszű gyermek, és most hogy belefolytam egy kicsit az iskolaügyekbe, tudomásomra jutott, hogy indul egy olyan iskola, ahová a tehetséges, nagyon tehetséges munkásgyerekeket iskolázzák be. Kollégium, teljes ellátás, ruházzák is őket, kész főnyeremény a tehetséges gyermekeknek.
Kristóf és Helina csak néznek össze! A legújabb kutatások kimutatták, hogy a polgári és értelmiségi származású gyermekek nem tehetségesebbek a munkások gyermekeinél, csak ennyit számít a szellemi környezet, az otthoni könyvtár satöbbi. Ez egy hatalmas kísérlet, amelyben ez a rendszer létrehozza a saját értelmiségét
HELINA
Én nem adom intézetbe a gyermekemet!
KRISTÓF
Schneiderics elvtárs csak jót akar.
HELINA
Mondd meg ennek a marhának, hogy etetjük, adózunk neki, megkap tőlünk mindent, de ez azért van, hogy hagyjon békén.
KRISTÓF
Bist frukt!… Tudja, Schneiderics elvtárs, a feleségem ezt a kései, véletlen gyereket nem engedi ki a kezéből… Kicsit váratlanul jött nekünk ez a lehetőség…
KISFIÚ
És ott csak tanulni kell a gyerekeknek?
SCHNEIDERICS
Tanulnak meg könyveket olvasnak, meg természetesen játszhatnak is.
HELINA
Teljesen összezavarja ezt a gyereket…. Fölkapja a tálcát a maradékkal, viszi ki, maga előtt tereli a kisfiút.
KRISTÓF
Majd megbeszéljük legközelebb, Schneiderics elvtárs. Tudja, pénteken tele a bolt nézelődőkkel, kilopják a szemünket, ilyenkor nagyon idegesek vagyunk mind.
SCHNEIDERICS
Adja át üdvözletemet a kedves feleségének, nagyon finom volt az ebéd…
A leánya pedig föl van véve az iskolába… A fröccs is nagyon ízletes volt… Gondolom, az nem a felesége érdeme… Olyan jó savanykás fröccsbor, étkezés után ez oltja igazán a szomjat….
KRISTÓF
Majd valamelyik nap küldök belőle egy demizsonnal, ha meg nem sértem…
Schneiderics távozik, rendőr százados érkezik.
RENDŐRSZÁZADOS
Jónapot, a szokásos ellenőrzés… A lapokért jöttem a vásárlási füzetből…
KRISTÓF
Foglaljon helyet, százados elvtárs, azonnal adom. Húzkodja, csattogtatja a fiókokat. Hol a fenében van?! Itt szokott lenni a második fiókba! Egy pillanat. Kirohan a raktárba, halljuk a kiabálását, visszajön Azonnal odaadom, csak a feleségem valahová elrakta. Azonnal itt lesz...
SZÁZADOS
Nem annyira sürgős…Nem is tudtam, hogy ön olyan vérmes Dózsa-drukker…
KRISTÓF
A hazai meccseken a bíró csak fölnéz a Bé szektorba, és ha én nem ülök a helyemen, akkor nem kezdődik el a meccs… De az utóbbi tizenöt évben erre nem volt példa
SZÁZADOS
Csak azért hozom szóba, mert jómagam is fodbaloztam valamikor… Inkább csak a kettőben, egyszer-kétszer voltam kezdőember az egyben…
KRISTÓF
Egy pillanat… Ne segítsen! Molnár a neve, ugye? Megvan! 53-54-ben maga volt a Molnár II?
SZÁZADOS
Igen.
KRISTÓF Várjon csak… Ne segítsen! Már nem a régi a memóriám, de erőltetem… Balbekket játszott… Aztán volt valami sérülése…
SZÁZADOS
Igen. Pontosabban minden poszton játszottam a baloldalon, közben Helina érkezik, egyetlen mozdulattal, oda se nézve, belenyúl a második fiókba, és kihúzza a könyvecskét. Kezét csókolom. Köszönöm…. Szóval, erősen jobblábas vagyok, a balra csak támaszkodom, ahogy a focisták mondják…Bámulatos az ön memóriája! Valóban, 54 tavaszán volt egy izomszakadásom, és utána már nem tudtam bekerülni a csapatba.
KRISTÓF
Akkor tulajdonképpen mi régi jó ismerősök vagyunk… Lehetnénk… A meccsekre kijár még?
SZÁZADOS
Ahogy a szolgálat engedi… Rájöhettünk volna mi magunktól is, hogy ismerjük egymást…
KRISTÓF
Bennem nincs rosszindulat…Érthetően megijedtem…Amit én eddig átéltem!… Nem akartam kellemetlenséget magának…
SZÁZADOS
Tépkedi a másodlati lapokat a füzetből. Majdnem kitörte a nyakamat… Az előző beosztásomból azért kerültem ide, mert túl nagy vadat találtam megcélozni… Országos botrány lett volna… Hát engem állítottak félre mocskos rágalmakkal…
KRISTÓF
Jöjjön el egyszer, százados úr, amikor nem lesz szolgálatban, elbeszélgetünk egy pohár bor mellett az 53-54-es bajnokságról!
SZÁZADOS
Nem lenne célszerű…Viszontlátásra.
HELINA
Kristóf, mehetsz ebédelni… A távozó százados után Úgy látom, megszelídült az elvtárs.
KRISTÓF
A fodbalban ezt úgy mondják, lesre futott. Dévac úrék leintették… Többet nem fut lesre…. Ettől lett veszélyes.
HELINA
Ráijesztettek?
KRISTÓF
Túlságosan. A mi hibánk. Már annyira félünk mindentől, hogy ha valaki csúnyán néz ránk, azt már megveretjük… Veszélyesek vagyunk.
HELINA
Amin mi átmentünk…
CIGÁNYEMBER
Barátom, azt mondd meg, mi van oda a falra írva!
KRISTÓF
Nem tudsz olvasni, komám?
CIGÁNY Egy kicsit tudok, de ezt nem.
KRISTÓF
Külföldi nyelven van, Gott helf Mír. Azt jelenti, hogy vagy én nem leszek, vagy te nem leszel!

VÉGE