Simonfy József két verse
mire
mire odajutottam
az erdőből
nem maradt semmi
mire odajutottam
a mezőből
nem maradt semmi
mire odajutottam
a madarakhoz
nem maradt semmi
mire odajutottam
az emberekhez
egyedül álltam az utakon
nem jött hogy nevessek
nem jött hogy sírjak
meghúzódnék
félek azt mondani
hogy ottfelejtett
szeg vagyok
az ég csont-
kék aljába ütve
meghúzódnék
egy levélben
mely nemcsak
nappalaimba
éjszakámba is belehullik
(Szabad szombat-antológia * RMSZ, 2000/44. szám)
Pusztai Péter rajza