Mi fán terem a borvíz?
Savanyú víz? Szejkés víz? Büdös víz? Sós víz? Ásványvíz?
Borvíz!
Ebbe bele lehet zavarodni. De csak addig, amíg nem hörpintünk fel valamelyikből egy pohárnyit. Akkor aztán tudhatjuk, hogy a Székelyföldön járunk. Mert a címben felsoroltak mind-mind más vegyi összetételű és tulajdonságú vizet jelölnek, amelyek közösek abban, hogy forrásaik bőven csordogálnak még a Keleti Kárpátok vidékén.
Mindezeket a nemrég megjelent Székelydöld borvizei c. kiadványból tudjuk, melynek szerzői – Jánosi Csaba, Berszán József és Péter Eva – bevezető tanulmányukban felsorolják a székely ember által megkülönböztetett ásványvizeket:
„Szénsavas ásványvizet, savanyúvizet vagy borvizet, szejkés vizet, kénes vagy büdös vizet és sósvizet.”
A borvíz a pezsgő, szénsavas, savanyú ízű víz neve. Az elnevezés eredetére többféle elmélet van, mindegyik érdekes, de erőteljesen poétikus; így elégedjünk meg a tényekkel.
A szejkés víznek a fehéres, kéntejes vizet mondják, de azt is ide sorolják, amely kevés széndioxidot tartalmaz.
A büdösvizek a nagyfokú kénhidrogén záptojás szaga miatt kerültek külön családba, száraz mofetták körül törnek elő.
Az Erdélyi-medencében nagyszámú nátriumklorid-tartalmú forrást nevezi a helyi lakosság sós víznek.
Megkülönböztetünk ugyanakkor még gyógyvizet is, ami szintén ásványvíz, s abban jeleskedik, hogy ásványi összetétele ráadásul gyógyhatású is. A gyógyvizek forrásai mellett legtöbbször gyógyfürdőt is kiépítettek a leleményes helyiek, azok lajstromba szedését és leírását egy korábbi székelyföldi monográfia tartalmazza (Székelyföldi fürdők, gyógyhelyek, 2005. Szerkesztők: Jánosi Csaba, Péter Éva, Herczeg Ágnes, Takács Edvárd)
Egy-egy borvízforráshoz, -fürdőhöz a helyi néphumor csipkelődő versikéket is költött, azokból is ízelítőt kapunk.
Tusnádfürdő és Verebes között, az Olt jobbján bejövő Holló-patak tövénél lévő mofettát a verebesi származású dr. Kovács Károly építette ki, az ő alakját őrzik a csufondáros versikék:
Kovácsnak a büdös lika
A rehomát meggyógyítja.
Ha nem gyógyulsz ki belőle
Simulj le a fenekére
S nem kell kenyér jövőre
Kovács doktor büdös lyuka
Meggyógyít ha beteg vagy
Feküdj le a fenekére
S nem kell kenyér jövőre.
Kovács Károly büdös lika
Mit adhatna egyebet,
Hajolj le a fenekére
S nem eszel több kenyeret.
Hasonló szellemű a málnásfürdői Lobogó-forrásnál (mely a Hercules-fürdőt táplálta) található fürdőkabin-feliratos versike:
Csöppet se tanakodj azon, hogy mit csinálsz,
Ha gyötri testedet csúz vagy ischiász,
Itt van a Herkules, ucu! Ugorj bele!
Bár a hidegtől megeszen a fene.
Végül Bereckhez érve, Mátyás-legendát idéz fel a könyv, Jókai Mórra hivatkozva, aki szerint az erre járó királyt (merre nem járt őkelme? – kérdezzük ma…) a berecki bíró lencsével traktálta, majd a lakoma végén polyáni borvízzel kínálta:
„Most igyunk rá egyet – mond Venetúr fennen.
– De fölséges ital! Áldassék a neve
Akinek szavára megeredt a leve!
Az italok között van talán kedvesebb is:
De annyi igaz, hogy egészségesebb nincs.
A király a borvízzel a lencsét lenyomtatta:
Gazda áldomását szépen visszaadta.”
Persze, amit fennebb elmondtunk a székelyföldi vizekről, nem univerzális szentírás, az ásványvizes országok, mint pl. Franciaország, de Magyarországot is említhetnénk, vagy az uniós normák más felosztást, osztályozást is ismernek; viszont e remek monográfia szerzői a székelyföldi borvizekre jellemző rendszert ismertetik. A székenként és helységenként részletesen bemutatott borvízforrások jellegzetességei és állapota mellett a könyvben találunk egy szaktanulmányt is (A székelyföldi ásványvizek lerakódásainak ásványi kiválásai. Szerzők: Szakáll Sándor, Kristály Ferenc, Jánosi Csaba) és egy ipartörténeti érdekességet is (A Székelyföldön palackozott ásványvizek címkéinek reklámgrafikai fejlődéstörténete – írta Ütő Gusztáv).
A könyv 2009-ben jelent meg Csíkszeredában, a Polgár-Társ Alapítvány és a Csíki természetjáró és Természetvédő Egyesület gondozásában, Jánosi Csaba színes fotóival.
Cseke Gábor
Néhány a sokszáz borvizes cimke közül…
Pusztai Péter rajza
2010. július 2. 18:48
Én imádom az ásványvizet,mindennap azt iszom. Mit meg nem adnék egy pohár friss székelyföldi borvizért?Csak büdös és sós ne legyen.:-)A többi mind jöhet.A versek egy kissé szellemesek.
2010. július 23. 11:43
Gratulálok kedves Cseke Gábor a cikkhez. Az itt bemutatott utolsó – 5 5 jelzésű – címke reprója viszont nem Csíkrákosi, hanem Felőrákosi palackozott borvíznek a címkéje. Amint az ábra mutatja. További szép nyarat, üdv.Sepsiszentgyörgyről, Ütő Gusztáv
2010. július 23. 20:57
Köszönöm Ütő Gusztávnak a diszkrét és jogos észrevételt. Felületes voltam, nem néztem meg kinagyított formában is a képet. Bocs…