Úgy néz ki, hogy – talán kellő érdeklődés hiányában – megint elmaradt a világvége. Persze utólag majd mindenki azt mondja, hogy ő tudta, biztos volt benne, hogy hülyeség az egész. Azok is, akik a kijelöltnek híresztelt helyekre gyülekeztek, azok is, akik túlélőcsomagokat vásároltak, és azok is, akik bunkerekben ücsörögtek egész nap. Ja, és pláne azok, akik ebből a lassan menetrendszerűnek, vagyis állandónak mondható megsemmisülés-félelemből üzletet csináltak.
A szociálpszichológia tartozik nekünk egy alapos vizsgálattal, és egy közérthető, afféle tanácsadós tanulmánnyal arról, hogy mi az oka ennek a jelenségnek, és mit tegyünk azokkal, akik a környezetünkben kissé beborulnak.
Na, ennek most a cirkusznak egy-két évre vége, lehet hamar szaladni karácsonyfáért – kéretik környezet-tudatosan, mert a világvége elmaradásának az a súlyos következménye, hogy óvnunk kell a világot. Aki merő óvatosságból elhalasztotta az ajándékvásárlást, annak van még egy napja. És ne feledkezzünk meg legalább egy pillantást, egy esemest, mégis inkább legalább telefonon egy pár jó szót vetni azokra, akikről tudjuk, hogy nehezen élik majd túl a következő napokat.
Nem azt mondom, hogy a karácsonyra való tekintettel mindenkit szeressünk, de legalább figyeljünk egy kicsit azokra, akiket akár szerethetnénk is.

(Forrás: Andrassew Iván távoli naplója)

1. Marianna:
   2012. december 22. 18:47

   Csodálatos írás! Köszönöm, hogy olvashattam!