Sokszor belégondolkozok,
földi élet,
tudja a jó Isten,
hát hitünk szerint, valamibe kell hinni,
gazdája kell mindennek legyen,
ennek a sárgolyónak is gazdája valaki,
hát hitünk szerint az Isten, úgy nevezzük,
példát mutató s életre megbízott embert ki állított ide,
hát Jézus Krisztust állította ide,
ő megszületett,
üldöztetve volt,
példa volt azért, hogy a nép,
aki hátramaradt, az kövesse
a példáját annak, akit úgy küldött el,
mint felszabadító megváltót.

Ez a földi élet így van beosztva.
Elgondolom, úgy van ez, hogy a fa se nő az égig.
S nincsen olyan hosszú létra, hogy ne legyen utolsó foka.
Hát valahol, egy ember is, egy állat is,
meg van szabva egy bizonyos idő, s azon felül nincs.
S ha egyszer az ideje elmúlt,
akkor az porrá válik, odalesz, semmi,
az lehet vas, lehet érc, lehet bármi.
Ez a föld mindent megemészt.
Ez adja a kenyeret, ez ad mindent.
A föld nemcsak az embernek,
hanem az állatoknak is, mindennek az alapja.

S ezt el kell fogadni.
El kell fogadni, ennek ilyen a törvénye.

Elmondta Balogh Pál
(született 1931, Jobbágyfalva),
leírta, sorokra tördelte, elküldi Gagyi József

Egy élet – és egy közösség, egy életmód, a mezőségi sors – tanulságairól mesél a szerzőnek Balogh Pál Jobbágyfalván. A Mentor kiadásában nemrég megjelent, hömpölygő sodrú, olvasmányos élettörténetnek folyttása következik…