49 / SZÁMSZERÍJ

Most ugrik a szamovár a vízbe
Lehet-e lőni a szamovárral..? Amikor mindenki hozta (más híján) a testvéri és nagy Szovjetunióból a búvárszivattyú mellé a nikkelezett villanyszamovárt, legtöbbször kidobásra is került azonnal, ugyanis nem lehetett vele teát főzni (kávét mégannyira sem). Csak melegítette a vizet, rengeteg áramot fogyasztva (az emberek nem tudták, hogy eredetileg is erre szolgált, a forró vízzel aztán az oroszok leforrázták a teafüvet). Mégis, a szamovárt a legtöbben ismerik, legalább hírből, míg a többi szamo- előtagú szóösszetételt nem. A szamo – a visszaható névmásból kialakult értelmező – jelentése nagyjából az, hogy valaki vagy valami a (vele igeként párosított) tevékenységet önmagától, külső segítség nélkül képes elvégezni. A var-tő főzést, forralást jelent (oroszul valamelyest tudóknak még rémlik a varity – főzni vagy a varényije – lekvár) – vagyis a szamovár olyan szerkezet, amely magától képes (a vizet) felforralni. (Lomonoszov óta tudjuk, hiogy nem magától: most az áramtól, régebben az izzó faszéntől.) De mi köze ennek a lövéshez? Hát, most ugrik a szamovár a vízbe: a sztrel-tő lövést jelent (ilyen lövők voltak azok a lázadó sztrelecek is, akiket Nagy Péter cár kivégeztetett – a kivégzés reggelét pedig később Szurikov megfestette); tehát a szamosztrel olyan szerkezet, amely önmagától lő. Vagyishát, nem magától: előtte föl kell húzni (ajzani, merthogy nyílpuskáról van szó), utána már valóban csak a ravaszt (kakast) kell meghúzni, és lő. Ezen fegyver neve az oroszoknál (és más szlávoknál is) szamosztrel volt.

Mivel a fegyvert is tőlük vettük át, részben a szakkifejezést is: számszeríj. Már kiskoromban törtem a fejem, mi lehet az a számszer; az íjat még csak értettem (bár gyerekként a kilövő szerszámot nyílnak neveztük, a lövedékét nyílvesszőnek, a furcsa nevű szerkentyűt meg nyílpuskának). Ez a félelmetes erejű „hideglőfegyver” (katonásan ez jelenti azt, hogy nem tűzfegyver, azaz nem robbanással működik) egészen a puskaporos lőeszközök feltalálásáig a csataterek ura volt; ráadásul a használatához nem kellett se nagy erő, se nagy gyakorlottság. Angol neve, a crossbow elsősorban arra utal, hogy az íj keresztben helyezkedik el a tusához képest. A szaracénok a keresztesektől tanulták el alkalmazását – úgy is nevezték, hogy a frankok nyila (quaws ferengi). A görögök (bizánciak) a hasnak támasztott tusájú felajzásról gasztrafétesznek hívták (gyomorlövő), a rómaiak arcuballista-ja az íjjal és a lövéssel kapcsolatos szóösszetétel, a spanyol ballesta és az olasz balestra is belőle jön. Érdekesség: a világ egyetlen nyílpuskás „hadereje” San Marinóban van: a miniköztársaság számszeríjászai sorra nyerik az ősi fegyverrel rendezett céllövő bajnokságokat… Akkor most térjünk vissza a kiinduláshoz: honnan jött végülis a számszer? Fentebb írtam, hogy a fegyvert és nevét a déli szlávoktól vettük át, mint szamosztrelt, de ennek kiejtése – és megértése – már az elején gondot okozott. Az értelmezés segítésére beletettük ősi – bizonytalan eredetű de mindenki által jól ismert – íj szavunkat, a szláv nevet meg kicsit értelmesebbé alakítottuk számszer formában (talán a szerszám hatására, a bonyolult felhúzó-elsütő szerkezet miatt talán a szerszámot is beleértve), s megszületett a számszeríj (némely forrásban szerszámíj). Mint említettem, a szláv szamo– értelmező visszaható névmással számtalan szót alkottak; vegyünk néhány orosz példát. A szamovar, mint mondtuk: önmagától főz, forral. De van egy különleges főzés-forralás, mikor erjesztett cefréből főznek pálinkát (azaz: szeszt) – ennek az igéje oroszul a gon-, a szamogon pedig a házi főzésű szeszes ital neve. A hod-tő járást, menést, mozgást jelent – a szamohod egy önjáró szerkezet (pl. önjáró löveg vagy a lunohod, a holdjáró). Az ucs-tő a tanulást rejti (ötven fölött még mindenki tudja idézni Lenint: ucsícca a köbön…) – a szamoúcska pedig szép magyar szóval autodidakta: olyan ember, aki nem iskolákban kapott képzést, hanem önmagát művelte, önmagát képezte (ld. még: önképző kör). De a szamo- benne van a finnugor rokonságunkhoz közel álló szamojéd népnévben is (az oroszok adták e csúfnevet a feltételezésük szerint kannibalizmust is gyakorló szibériai vadászoknak: a név „önmagát evőt” jelent). Még a hibásan ’szomorodni’-nak ejtett (tokaji) szamorodniban is (a szó eredeti, lengyel értelme ’eredeti’, ’nem más fajtából született’). Ahogyan a nép értelmetlen értelmet adott a szláv szónak, az „elszomorodni” igét érezve bele – így adhatott értelmet a szamosztrelnek is, mikor számszeríjjá magyarította.

A jelenséget a nyelvészek népetimológiának nevezik: a beszélők ösztönösen „értelmessé” alakítják az idegenből átvett szót. Már esett róla szó bőven eddigi szófejtéseimben is (példának okáért a tuberosa-tubarózsa, kenesi-kéneső, capitulum – káptalan, vagy a halogén tök kapcsán). A nép ajkán átformált (értelmesített, magyarrá tett) szó később önálló életet kezd, sokszor eredeti értelmétől is elszakadva (ilyen a postumusból még latinabbá alakított poszthumusz, a Durchdefektből kihangosított durrdefekt, a fufejkából átpolitizált pufajka, a csaló jelentésű cigány hohano-ból a hóhányó, vagy az (ausztriai) Enns folyón túli vidéket jelölő ober (ob der) Enns-ből meséinkbe átkerült Óperencia). Nem ugyanilyen nyelvi jelenség a tudatos (és sokszor játékos, humoros) ferdítés, de hasonlókképpen működik: emil (az E-mail helyett), záporjózsi a Zaporozsecből, ugrómókus az agronómus népiesen, díszpancser a diszpécser beosztotti nyelven. Ugyancsak a népetimológia jelenségéhez köthető az is, hogy a beszélő hibásnak érez egy alakot, és „kijavítja” (a szláv „hrisztyjányin’ – Krisztushívő – eredeti átvételekor keresztyén volt – a reformátusok mindmáig őrzik e ty-s alakot), de később beleértették a magyar kereszt szót és keresztényre javították. Más nyelvekben is előfordul bőven a népi átetimologizálás, nemzetközivé lett pl. a latin vagamundus (világcsavargó) vagabundussá alakítása (a világ kiküszöbölésével…). Végső soron az angol female is ilyen népi beleérzés: a meglévő male (hím, a masculinus leszármazottja, mint a macsó) szót erőltették bele a femeninusból származott francia femelle-be. És itt véget is vetek a hatlövetű szamovárról szóló mesémnek.

(Folytatjuk)

Következik: 50 / BÖLÖMBIKA

(Forrás: nyelvmájszter)