Ezzel a képpel jó pár évtízede találkoztam először a Brassaï „Beszélgetések Picassoval” című
könyvében. Érdekes véleménycsere volt kettőjük között a pont szerepéről a képben, miszerint
egy kompozicióban a legerősebb figyemet vonzó elemek egyike. Én is Így vagyok az emberi szemmel – két pontocska amely alárendel minden mást, kivéve a mellbimbókat. Ez a kép mesteri súrlófényben készült (magyar fénynek is szokták nevezni. Dulovits Jenő volt aki gyakran használta az ellenfénnyel együtt) Hiába a sok falkarc, a néző dialógusa a szemekkel kezdődik. A dülledt szemű Picasso talán saját arcát fedezhette fel…