Kései reszketés

Kacskaringózó, láncos szederindák
a napba ájult rét ölében
azúr vérét csak szívják, egyre szívják,
míg kifakul az ég egészen

Tucatnyi settenkedő lélek
lesi az éretlen gyümölcsöt,
mely mára fejedelmivé lett
szűz lepedőin telítődött

S valami kései reszketésben
Akár a rossz hírek e tájon,
fakuló arany fénytöréssel
elúszó ismerős a távol.

Kolozsvár felé

Bárhonnan érkezel,
Kolozsvár ugyanaz a vár,
Ahol azt hiszed, győztél –
Felhúzhatod a sátrad
A város szívében.

A pimaszságért megfizetünk,
Mikor nem is gyanítjuk,
S a hazugság se marad bűntetlen,
Bár még soká elélhet
Mint beteg ember
Ki a halállal dacol

És mégis, egyesek gyökeret
vertek a szigorú Várban.
De hát ez a világ:
minden oly nyilvánvaló, mégis
te vagy a győztes,
míg a város hites lakója
tovasodródik szüntelen

Cseke Gábor fordításai

(Szabad szombat-antológia * Romániai Magyar Szó, 2000/40. szám)