MEZEY KATALIN

Apám

Etettem volna, mint egy gyereket.
De nem evett. De nem evett.
Ajka közé csípte a falatot,
és hallgatott. És hallgatott.

Ápoltam volna, amíg lábra áll.
De a halál, de a halál
leoltotta benne a tudatot.
És elaludt. És elaludt.

Álom

Sose tudtad, hogy kihez imádkozzál –
mondta álmomban az apám.
Ha meleg volt, a napnak panaszkodtál,
a szélnek, hogyha szállt a pendelyed,
a késnek sírtad el, ha megvágtad magad
és köveken kerestél fekhelyet.
Oktalan voltál kiskorodban is,
hiába óvtalak: baj ér, ha nem vigyázol.
A lelked, mint a kenetlen kerék,
rí a fülembe folyton odaátról.

Szentivánéji álom

Nyomorúságos girhesmcska-lét.
Mentül bujább,
annál éhesebb.

Az esti harmat lakoma neki.
Sovány ínye
a szomjtól szabadul.

Jóllakásról már nem is álmodik.
Nem fut egér
a forró éjen át.

Öregség

bent matat inkább a szobában
mintsem leskedő öregnek nézzék
aztán egyszercsak mégis odakint
és újra ott a kerítés mögött
kezében ásó, locsoló
mégsem hiszik el
hogy kertészkedik

Mezey Katalin 1943-ban született Budapesten. 1963 óta közöl szépirodalmat. Kötetei közül: Amíg a buszra várunk (1963), Anyagtanulmány (1977), Zöld vadon (elbeszélések, 1978), Csutka Jutka meséi (mesék, 1981), Élőfilm (regény, 1984), Újra meg újra (1985), Lyukak az osztálykönyvben (ifjúsági regény, 1988), Kivala Palkó Nemlehet-országban (meseregény, 1987), Levelek haza (ifjúsági regény, 1989)…

OLÁH JÁNOS

Este

Merőleges fehér csíkok a vizen és a vízben,
itt zuhantak le az árnyak.
Látod, már este van.

Az út hideg testéből kiszakadtam,
betérek hozzád egy szürkefényű házba.

Városkép

Aki megpróbált
legalább egy fészert
fölépíteni életében,
és előbb-utóbb
csaknem mindenki eljut eddig,
annak igazán el kéne képednie,
látva e várost,
mire nem képes,
mit föl nem épít,
mit le nem rombol az ember.

Önvédelem

Éveken át tanultam,
hogyan kell védekezni
kés, rúgás, ütés ellen,
s nem lett szükség e tudományra.
A barátot támadónak véltem,
s a támadót barátnak,
mindig valami másra vártam.

Életed ára

Ülni a földre
csüggesztett szemmel,
nem lótni-futni
kenyérért-pénzért
már senkihez.

Nem nézni cirkuszt,
színházat-mozit,
ölbe tett kézzel,
leoltott ésszel
várni, mi lesz.

Nem húzol ujjat
ördögi renddel,
törvényét rajtad
bevégzi úgyis,
bármit tehetsz.

Oláh János 1942-ben született a Somogy megyei Nagyberkiben. Művei közül: Fordulópont (versek, 1971), Közel (regény, 1977), Visszatérés (regény, 1979), Kenyérpusztítók (színmű, 1979), Jel (versek, 1981), Az őrült (regény, 1983), Az Örvényes partján (elbeszélések, 1988). .

Mindkét költő irodalmi pályájának kezdetét az Elérhetetlen föld című antológiában (1969) való részvétel jelenti. [2000] November közepén, a marosvásárhelyi nemzetközi könyvvásár alkalmából erdélyi körutat ejtettek meg, közönségtalálkozót tartva több városban (Nagyenyed, Székelyudvarhely, Csíkszereda, Sepsiszentgyörgy). A szentgyörgyi találkozó után verses autogramot kértünk a két szerzőtől az RMSZ olvasói számára, akiknek ezennel alkotásaik révén is bemutatjuk a magyarországi szépirodalomban jelentős helyet elfoglaló Mezey Katalint és Oláh Jánost…(Sz. Sz.)

(Szabad szombat-antológia, Romániai Magyar Szó, 2000/47. sz.)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ