A medve harapott, a média meg ráharapott.
Csíkbánkfalváról egyetlen nap alatt körbejárta az országot, hogy egy állatkerti medve átharapta a három éves kisfiú karját, a súlyos roncsolás miatt azt le is kellett vágni, nem is akárhogyan, hanem protézis-képesen.
Természetszerető emberként az állatkerteket ki nem állhatom, néhány héttel ezelőtt azonban véletlenül mégis betévedtem a szóban forgó állatkertbe, a „mini-zoo”-ba, ahogyan a tábla írta.
Egy közelben felépített svájci létesítmény megtekintése után néztünk be az egykori kollektív istállókba, az állatkert színhelyére és már az első lépések megtétele után nyugat-európai barátom felszisszent: itt baj lesz, mert nem tartják be az állatok jogait!
Csak úgy magamban csendesen elmosolyodtam, hiszen amikor az emberi jogok betartásában is jó néhány évtizedet kell behoznunk, akkor hol vannak még az állati jogok, de ő csak mondta tovább a magáét: a medvének ennyi meg annyi négyzetméter szükséges, a farkasnak meg a tigrisnek emennyi.
Nem volt biológus, nem volt zoológus, nem volt jogász, nem volt állatkerti szakértő.
Hanem matematika tanár.
Viszont ismerte a törvényeket. Pontosabban tisztában volt azzal, amit a legtöbb nyugat-európai a szüleitől már a bölcsőben örökölt: a törvényeket nem azért hozzák, hogy az embereket kordában tartsák, hanem azért, hogy biztosítsák a társadalom működését. A jól működő társadalom pedig tiszteletben tartja magát az embert. Vagy éppen az állatot, az Úrnak vagy az életnek egy másik teremtményét.
Csíkbánkfalván alighanem tudtak a Romániában is érvényes állatkerti törvényekről, mert valami ilyesféle táblák csüngtek az épületeken: az állatkert rendezés alatt. Ezek a táblák már hónapok óta mentették a látszatot.
A látszatot – ismétlem, mert mifelénk ezzel van baj.
Szép számmal akadnak olyan törvényeink, amelyeket látszatként, tessék-lássék módjára betartanak.
A mozgáskorlátozottak számára például olyan felüljárókat készítenek egy-egy közintézmény elé, hogy azokon még az egészséges sem tud felkapaszkodni.
A roma közösségek számára igen jól hangzó stratégiai programokat dolgoznak ki, a prefektúrák mellett működő törvényes intézményhálózatot hoznak létre, de azokkal azután senki sem törődik.
Az iskolák, a kórházak működését elméletben közegészségügyi törvények védik, de a gyakorlatban azok betartása nélkül is működhetnek.
Az erdők kiirtása ellen szigorú törvényeket hoztak, de a valóságban továbbra is majd mindenki úgy vágja a fát, ahogyan akarja.
A természet és a környezet védelmét szigorú törvények támasztják alá, csakhogy azokat gazdasági megfontolásokból jónéhány vállalkozás egész egyszerűen kijátssza.
Nem emlékszem pontosan, de az egyik nagynevű cég vezetőjének irodájában éveken át valamiféle ilyen jelmondat díszítette a falat: a törvények csak arra jók, hogy a gyávák átbújjanak alatta, a bátrak viszont átugorják.
Egy jogállamban viszont a törvények arra jók, hogy betartsák őket. Mindenekelőtt nem rendőri felügyelettel, hanem azzal a belső meggyőződéssel, hogy adott helyzetben nekem is segítenek.
Ez a szemléletváltás nem lesz egyszerű. A csíkbánkfalvi állatkertet alighanem bezárják. Akár munkabalesetek után a bánya- vagy gyár-részlegeket.
De miért mindig utána ? (2006. november 9.)

Farkas a csíkbánkfalvi zooban. Fotó Daczó Dénes

*Részletek egy szerkesztés alatt álló e-könyvből

1. András Gyárfás:
   2013. január 17. 10:29

   Valószínű azért utána, mert előtte nem lehet!
   Bocs.Értem persze,hogy értem a kérdés feltevést de ha Ro-ról van szó akkor valahogy minden elmegy az abszurd szférába s a normális intézkedések lennének az érthetetlenek!Miért ezt zárják be s miért nem a másik izét miért ezt először mikor a másik … s miért most..s egyáltalán miért tartanák a be az emberek a törvényeket mikor az állam se tesz eleget az elemi kötelezettségeinek se….és így tovább s most már melyik kezdje el a polgár vagy az állam?Mert amelyik elkezdi biztos veszít….!!!!