Szeptemberi vasárnap.
A mezőny tizenegykor indul, negyvennyolcan vágnak neki a félmaratonnak keresztelt 21,5 kilométeres távnak.
Indulás és érkezés 673 méter tengerszint fölötti magasságban, közben az út 1100 méterig kanyarog fölfelé, majd visszatér.
A futók elszaladnak a krumpliföld mellett, azután eltűnnek az erdőben.
Négyen szedik a krumplit, két zsák már tele.
A szebb napokat látott tó mellett halászok. Békétlenkednek a mindent benövő sással és hínárral. Valakinek ki kellene takarítani. A víz, a föld tulajdonjogát vitatják.
Az erdő mellett tovább szedik a krumplit. Hat zsák már tele.
A futók öt kilométerenként kellene hogy kapjanak borvizet és kockacukrot. Az első állomás után nem kapnak. A szekeres, akinek gondjaira bízták a borvíz lerakását, az egészet hazavitte a családjának.
Az erdő mellett tovább szedik a krumplit. Nyolc zsák már tele.
Fél kettő. Jön az első befutó. A Segítő Mária Katolikus Gimnázium növendékei osztogatják az érkezőknek a sorszámokat. A tömbházak közé beékelt új csíkszeredai katolikus templomban most kerülnek helyükre a harangok.
Az erdő mellett tovább szedik a krumplit. Tíz zsák már tele.
Barátjával kézen fogva fut be az első lány. Mindketten hosszú hajúak. A fogadók lánynak nézik mindkettőjüket.
Érkezik az aligazgató, a zenetudományok doktora. Nemrég tért vissza a csíki kórussal Svájcból.
Befut az ismert tájfutó család több tagja. Ez az első komoly verseny a lettországi vagy litvániai, de mindenképpen baltikumi Európa Bajnokság után.
Itt az ügyvéd. Nem is érzi a távot. Nem csoda, hiszen néhány hónappal ezelőtt Dél-Amerika egyik nevezetes hegycsúcsát mászta meg. Az erdő mellett már szántanak. A ló és gazdája ott lépeget hétszáz méter tengerszint fölötti magasságban.
A mentők a legjobb kinézésű futót viszik el. A tekwandóst. Aki már egy hete fogyasztani akart, de most hiányzott a víz és a cukor. Néhányan eltévednek, de visszatalálnak. Az erdő mellett tovább szántanak.
Megérkezik a legidősebb résztvevő. Hetvenkét éves. Nagyszebeni. Mindig, mindenhol, minden versenyen jelen van. Gyorsabban akar szaladni saját éveinél.
Tévékamerák előtt, a futók közül Miss Maratont választanak. A lányok nem lelkesednek a nyilvánosságért. Az erdő mellett tovább szántanak.
Négy kerékmeghajtású csodaautó kanyarodna fel az erdő melletti villához, de a tömeg miatt nem tud.
Szuperkutyákat vezetnek szuperfiúk és szuperlányok. Csipkebogyót gyűjtenek a hegyoldalban.
A halászok nem fogtak semmit.
A díjakat a polgármester adná át, ha itt lenne, de Marosvásárhelyen, a nagy előd házában éppen nemzetiségi jogokról politizálnak.
Az erdő melletti krumpliszedők indulásra készen: a zsákokat felrakják a szekérre.
A megígért bográcsgulyásban kevés a hús, de sok a krumpli. A lányok készülnek az esti diszkóra.
A tévé csomagol, a lelkes szervező elégedetlenkedik. Reggel túlságosan is hideg volt, a városban kisállatvásár van, azért jöttek kevesebben.
Ott, lent egy japán liba négyszázezer lej. Egy strucc, fényképen, négyszáz euró. Egy pár díszgalamb két milló. Már Németországból és Belgiumból is hoznak.
Itt, fent különdíjakat, függőágyakat, bélelt szélkabátokat osztogatnak. Helyi gyártmány, exportról visszamaradt.
A szekér nekilódul, a krumpliszedők a nyomában.
Este szabadtéri mozi várja a futókat. Amennyiben a szeptember végi hidegben lesz egyáltalán közönség.
Ha nem: marad otthon a tévé. És egy rövid riport a Székelyföldről. A Magyarországra kitelepedett bemondó szerint itt valamennyien egyformák vagyunk, egyazon politikai akaratban. Székely kapu és omladozó csűr előtt ápoljuk a hagyományokat, nagyon konokul és nagyon elszántan. És soha nem adjuk meg magunkat.
Ő csak tudja.

(2003. szeptember 28. A maraton folytatódik. Nem csupán Csíkban…)

* A jeles erdélyi publicista szerkesztés alatt álló  e-könyvéből