Gergely Tamás
(Naplójegyzetek)

”MEGFIGYELTÉK A HOLTAKAT IS”
Január 20.

Tegnap veszem észre, bár mint a maszol.ro időmérője mutatja, már egy hónapja publikálták: Bátyuska interjúját egy Marius Dobrescu nevű úriemberrel, aki Ismael Kadarét fordítja románra. Albánból mást is, de a beszélgetésben a hangsúly Kadare Spiritus (magyarul talán Spiritusz címre fog hallgatni) című regénye.
Mely állítólag a diktatúra természetrajzát írja le, Bátyuska (az olvasó számára: Zsehránszky István) párhuzamot von Hodzsa Albániája, Kimék Észak-Koreája meg Ceausescu Romániája között, ám Dobrescu helyesbít:  szerinte Ceausescu már készen kapta a diktatúrát, Gheorghiu-Dej elvégezte a piszkos munkát. Nocsak! Hát akkor hogyan is állunk Gheorghiu-Dej-zsel, Menyhárt bácsi? Aki szerint Dej volt az igazi kommunista? Nem Ceausescu… Ezek szerint az a könyörtelen durva világ volt az igazi kommunizmus?
Gábor Áron Az embertől keletre című könyvét olvasom, Gulág, Szibéria, betévedek az egyik Szolzsenyicin-címszóra a neten, mi áll ott? Idemásolom:  „A kommunistánál kártékonyabb és veszélyesebb embertípust még nem produkált a történelem. Cinizmusuk, szemtelenségük, hataloméhségük, gátlástalanságuk, rombolási hajlamuk, kultúra- és szellemellenességük elképzelhetetlen minden más, normális, azaz nem kommunista ember számára. A kommunista nem ismeri a szégyent, az emberi méltóságot, és fogalma sincs arról, amit a keresztény etika így nevez: lelkiismeret.”
Mit mond Dobrescu? ”Albániában kegyetlen diktatúra volt elejétől végig, tömeges kivégzésekkel, egészen 1985-ig, Enver Hodzsa haláláig. Ott akár két szóért is letartóztattak az utcán bárkit, és a börtön fenekén tölthette az életét. De a letartóztatáshoz elég volt az is, ha külföldi zenét hallgatott vagy külföldi filmet nézett, nem is beszélve arról, ha pisszenni mert amiatt, hogy nem lehetett élelmiszert kapni. Ismerek olyan albánokat, akik húsz évet ültek ilyesmiért. Vagyis bűnnek aligha nevezhető dologért… Ezért mondom, hogy durvább volt, mint a romániai. Sőt, mi több, ott ha valakit letartóztattak, annak munkatáborba hurcolták, kényszermunkára vitték az egész családját: apját, anyját, nagyanyját, gyerekét… Úgy mint Észak-Koreában. S a gyermekeik többé nem tanulhattak, nem mehettek iskolába, egyetemre, páriákká váltak.
S ekkor jön be a Kadare könyvének különös története, hogy a halott ruhájából nem vették ki a ”csipogót”, a lehallgató készüléket, hanem regisztrálták a koporsóból érkező hangokat. Én magam nem értem, hogy miért, de hátborzongatónak tartom a jelenetet.

A SÖLLNER-METÓDUS
ugyanakkor

Az interjúban szó esik még egy albán költőről, aki poharazgatás közben olyat mond, amiért hét évet kap. A börtönbe bevitték neki az egyik Kadare-könyvet, nem azért, hogy ne unatkozzon, hanem hogy ”fordítsa le” nekik, mert ugyanúgy gondolkoznak ők, a rend ellenségei.
Nem ők voltak, ugye, az elmúlt hetek hordaléka is ezt bizonyítja, az egyedüliek, a szekunak is voltak hasonló megbízásai, Szőcs István, Veress Zoltán neve került elő, pár évvel korábban a német Werner Söllner esete kavart port – felkérésre elemezte a híres bánsági írócsoport tagjainak, vagyis a barátainak a műveit. Hogyan volt jobb: ha ismerték belülről, vagy ha nem ismerték ezeket a költői világokat, ki mondja meg? Söllner elismerte, amit tett, ők akkor úgy oldották meg, hogy találozóra gyűltek össze, hogy kibeszéljék, mi történt. Szőcsék esetében a sajtóban folyik a duma, sajnos, nem tudjuk a besúgás részleteit, kár, mert állást foglalni is nehezebb így. Hogy az albán költő esetében a beszámolás miképpen történt, nem tudom…
*

GEOMETRIKUS SZABADSÁG
Gábor Áron nyomán

Az emlíettet Az embertől keletre című könyv egyik különös figurája: tizenöt év Szibériát kap, bár Sztálin lelkes híve, logikai matematikával levezeti azt, amit Sztálin a gyakorlatban többek közt a Gulággal csinál. Többszörösíti az egyetemen, és sikerül egy példányt elküldenie Sztálinnak. Aki el is olvassa, meg is dicséri, hogy érdekes, de amiért engedély nélkül másolta, tizenöt évet kap. Huszonötöt kapna, állítja az illető, de mivel Sztálin érdekesnek tartotta a szöveeget, azért nem büntethetik, marad tehát a tizenöt.
Amikor a szerzőnek elmeséli, már beteg, tíz napra rá meg is hal, Bátyuska zárja le a szemét, és Isten nevében megbocsát. Az utolsó pillanatig a geometriai szabadságot magyarázza, már nem is világos, hogy kinek.
Egy másik Bátyuska, egy másik világban, mely mégis olyan közeli. Mennyi, hetven év telt el csak azóta, Gábor Áron – a székely ágyúöntő rokona – 1960-ban szabadul. Gheorghiu Dej ugyanabban a periódusban építteti a Duna – Fekete-tenger csatornát, Kimék nem számolták még fel a lágereket Észak-Koreában…