Amennyiben a romániai lakosság egy része még kitartóan fellapozza az egyre alacsonyabb példányszámokban megjelenő újságokat, akkor meglehetősen érdekes társadalmi jelenségre figyelhet fel. A lapokban és általában a médiában minél többet beszélnek a válságról, a fizetések csökkenéséről, a munkahelyek megszűnéséről, az árak emelkedéséről, a bukaresti és megyei tüntetésekről, a politikusok félelmet nem ismerő, vitézi tetteiről és így tovább, az országban egymást érik az ilyen vagy amolyan jellegű fesztiválok, a rövidebb vagy hosszabb idejű város- és falunapok, a különböző célzatú nyári-őszi táborok, ahol egy-két hétig mindenki azzal foglalkozik, amivel éppen akar. A múlt hét végén Parajdon újból megrendezték a töltött káposzta fesztivált, Brassó mellett, a törcsvári kastély körül a juhászok hazaengedték az eddig együtt legelő, békés négylábúakat, vagyis ezzel az ürüggyel megtartottak a sajt és a túró napjait. Pleşcoion, Udrea képviselő asszony Buzău-közeli szülőfalujában süldögélt az unióban márkaként egyedül elismert román kolbász, és hiába a sok eső miatt megcsappant szőlőtermés, nem csupán a bortermelő vidékeken, hanem a szőlőt csak a piacokon látott községekben-falvakban is egymást követik a szüreti bálok.
De hát ünnepeltük már a cseresznyét és a meggyet, a szilvát, a málnát, az áfonyát, és eljött vagy feljön még a különleges napja az almának, a körtének, a gyümölcslekvároknak, a gesztenyének, a somnak, a csipkebogyónak, a homoktövisnek, a galagonyának. És hogy a zöldségek se maradjanak ki, volt már hagyma- és krumpli-, lesz még murok valamint káposztafesztivál és megülik a kukorica napjait ugyanúgy mint a sütőtökét. De fesztiváloztak már a puliszka és a rétes bűvöletében, együtt örültek annak, hogy újból feldolgozzák a lent, a kendert és megint termesztik a kölest. Soha nem palackozható borvizek díszkíséretében jöttek rá újból arra, hogy bizony víz is kell a hígpalacsintába, és fesztiválok igazolják, hogy az akácos út nem csupán a szomorú szerelmeseknek, hanem a méheknek és a mézeknek is kedvez. Táborokban fúrnak-faragnak, nemezelnek, szőnek, hímeznek, gyöngyöt fűznek, mások együtt fényképeznek, filmeznek, rajzolnak, festenek, netán borvízfürdőket, székelykapukat és omladozó műemlék-épületeket újítanak fel. Találkoznak motorbiciklisek, trabantosok, más korabeli autók boldog tulajdonosai, huszárok, lovasok, szekeresek, fajkutyások, fajmacskások, gombászok, madármegfigyelők, turisztikai útjelzés festők, mindennemű és rangú természetjárók, együtt vonulnak fel fúvósok és népi táncosok, szívesen muzsikálnak azonos színtereken régizenészek és előszeretettel döngetik társaik páncéljait-pajzsait a középkori lovagok huszonegyedik századi utódai. És kizárólag csak fesztiválokon lehet látni rövid- és hosszú filmeket, egy-két és három felvonásos színdarabokat, mozgásszínházat, táncszínházat, kísérleti színházat és kísérteties előadókat. Könyvet sem otthon olvasunk, hanem felolvasnak számunkra tízen, százan, tizenkét, huszon nnégy, harminchat órában stafétában, váltásban, mert az az igazi. És akkor még nem is írtam az egymást követő rekordkísérletekről, hiszen nem mindegy, hogy kinek a nevéhez fűződik a legnagyobb palacsinta és kürtöskalács, a leghosszabb túrós puliszka vagy házi kolbász, ki kavargatja a legnagyobb bográcsban a legtöbb húskockát és krumplit, sőt az sem lehet közömbös, hogy a legrövidebb idő alatt kinek a torkán folyik le a legtöbb sör. Azaz, úgy tűnik, hogy másról fecseg a felszín és másról beszél a mély, mintha a helyi társadalmak így, ilyen játékos módon próbálnának védekezni mindazzal szemben, amit nap mint nap a politika és a média rájuk zúdít, mindegyre azt sulykolva a fejükbe, hogy nincs kiút, nincs menekülés, nincs fény sem az alagút elején, sem a végén és minden egyre csak rosszabb és rosszabb lesz. Alighanem ez a rengeteg fesztivál, városnap, falunap és csak a jó ég tudja, hogy milyen rendezvény, voltaképpen azt igazolja, hogy az ember, alapjában véve mégiscsak derűlátó lény. Éppen ezért a megcsappant jövedelmek és a növekvő költségek ellenére se reszkessünk a téltől, hiszen forró hangulatú hó- és jégünnepélyek következnek. (2010. október 13.)

* A jeles erdélyi publicista szerkesztés alatt álló e-könyvéből