Ma éjjel lidérc leszel,
lobogó, hideg tüzedben
csontomról húst eszel.
Vérem rézedényben,
ott fogod fel,
hold alatt, mocsártól távol,
kéj a fájdalommal, ahogy összevilágol,
idegen kutyák árulnak el.

1. András Gyárfás:
   2013. január 30. 05:21

   Biztos,hogy lidérc volt?
   A Lidércnek ugyanis a különböző babonák és hiedelmek egészét tekintve, három tulajdonsága emelhető ki: a tüzes, vagy láng-alakban való megjelenés, a szexuális jelleg, valamint a segítőszellem-feladatkör.
   De csontról hús evő?!!

2. Keszthelyi György:
   2013. január 30. 15:03

   Egyetlen szó más és más gondolatsort kelthet életre abban, aki verset ír. A vers nem tudományos tanulmány, mert ha az lenne, rengeteg felelősségrevonással járna a költészet.

3. András Gyárfás:
   2013. január 31. 05:04

   Bocs.én csak érdeklődtem, istenments,hogy egy költőt vagy képviselőt én felelősségre vonjak!!!Ugye a költőt aki ír nem érdekli,hogy az olvasóban aki olvas, milyen gondolatsort kelt életre?!Érti nem érti, eszi nem eszi mást nem kap!

4. Keszthelyi György:
   2013. január 31. 08:04

   Ezt a kommentárt nem gyóntató vagy bűnbánatra késztető szándékkal tettem oda, ahol olvasható. A költőt természetesen érdekli az olvasóban leszűrődő hatás, viszont ott is érvényes a jó békebeli „embere válogatja”. Mindenki találkozhatott ugyanazon vers vagy egyéb mű más és más értelmezésével. Mit rejt mondjuk Mona Lisa mosolya? Millió a válasz. Miért lehet az ugató kutya egyesek szemében ijesztő, másokében panaszkodó, megint másokéban barátságos, sőt továbbmegyek, emberi? A versek varázsa (szerintem) abban rejlik, hogy tartalmukban létezik valamiféle titok, elvontság, ami elgondolkoztat, ha már rászánod magad olvasására. Annál inkább, ha ezt szívesen teszed és lelkileg közeledni próbálsz hozzá, akár kérdőjelekkel is.

5. András Gyárfás:
   2013. február 4. 05:03

   Több lidérces éjszaka után még mindig nem tudom,hogy ha már rászántam magam egy vers elolvasására akkor az attól azonnal és kötelezően megtelik titokkal,elvontsággal?Elgondolkoztatni,elgondolkoztat az biztos, vers is és kommentár is ,most versenyeztetem őket,hogy melyik jobban?!Olyan”békebeli embere válogatja”módra tenném sőt a „jó” fajtábúl de ezt sem tudom mi az, ki az?!
   Az ilyen ember ne olvasson verseket, amúgy is olyan túltermelés van ezen a téren,hogy képtelenség azt a sok titkot,varázst,elvontságot megemészteni…

6. Keszthelyi György:
   2013. február 4. 17:16

   Nekem tök mindegy, kedves András Gyárfás.

7. András Gyárfás:
   2013. február 5. 09:19

   Kedves vagyok Kedves lettem újra játszadozok fűzfasípot fújva…Köszönöm Köszönöm Köszönöm ismeretlen Keszthelyi György

8. Cseke Gábor:
   2013. február 5. 09:32

   Kimondottan élvezem, amikor valaki azt hozza nyilvánosságra (lehetőleg nem is egyszer), hogy nem szereti a verseket, őt csak a próza vagy a film érdekli. (Persze, az itt vitázók nem tartoznak közéjük… Jelenlévők mindig kivételek. És mégis…) Nohát – azért létezik a választás szabadsága, hogy mindenki azt szemelgesse ki a vályúból, ami neki éppen klappol. Terítve van, tessék választani a svédasztalról. Ha valamit nem szeret, ugorjon tovább! Ez a Káfé (főnix) stratégiája is, ezért igyekszik napi 5-6-10 menűponttal kielégíteni a betűre-képre éhes társaságot. És ebben nincsen egyedül. Tehát, van aki írja a verset, van aki olvassa, s van, aki messze elkerüli. Mindegyik jó ember – a maga módján. Salve!

9. Keszthelyi György:
   2013. február 5. 11:25

   Helyes és áttekintést nyújtó a Káfé bárki számára érthető rövid jellemzése, Cseke Gábor.
   Van, aki a jó szót becsmérelve hegyet próbál mászni, bár fél a magasságtól, vagy kártyázik a sakktábla szabályai szerint. Én ezt nem élvezem, de végignézem, végighallgatom, jobb vagy rosszabb szájízzel elfogadom. Netán emberek vagyunk.

10. Keszthelyi György:
    2013. február 5. 11:37

    Külön hozzászólást igényel az, hogy Szuhay-Havas Marianna verseit összességükben jónak, szabadon szálló érzelmi-gondolati műveknek találom, valamint az, hogy hála a fennvaló Úristennek, elfogadhatóan békés hangulatban vagyok.

11. András Gyárfás:
    2013. február 6. 05:13

    És van olyan,hogy valaki nagyon szereti a verseket és mer olyant állítani,hogy nem minden vers,vers és egy érthetetlen,emészthetetlen alkotmány még nem jellemzi az alkotóját, a Himalájában is vannak kisebb csúcsok s mégis a világ legmagasabb hegye marad.Tudom,hogy költő a költőnek nem vájja ki a szemét de az olvasót se vakítsa.Ámen.