Aki nem látott még földet, annak fogalma sincs arról, hogy mákot szilveszterkor kell vetni, a hóra. A bánatkertész DC 13-as morfiummákot választott.” Az íze végett”, mondta a hevenyészett házkutatáson. A faluban befogadták, közvetlen volt, segítőkész, irtózott a nagyképűségtől, és mindenkin segített. Eleinte Whiskys Rabló volt a neve, ami a kemény téli borozások után „Tomi-ra” változott. Ez úgy esett, hogy Toddy, a másik szomszéd kapott Erdélyből hétfőn két liter pálinkát. Csütörtökön tudott legelőször felkelni, de akkor is epét hányt. A bánatkertész átment hozzá, tudta, hogy délután Toddynak dolgoznia kell, és volt egy orosz varázsszere másnaposság ellen.. Vett egy vizespoharat, beletöltött három evőkanál durva sót, egy kanál meleg vizet, felkavarta és beleöntött egy deci vodkát. Odament az ágyon haldokló Toddyhoz, bal kezével befogta az orrát a fekvő, magatehetetlen embernek és jobb kezével egyetlen határozott mozdulattal leöntötte a torkán a zavaros kotyvalékot. Toddy úgy tett, mintha agyvérzés érte volna, hánykolódott, hányingere lett, szeme kidülledt, levegőért kapkodott, de aztán, úgy egy perc múlván vonásai kezdtek kisimulni, levegővétele normális lett, arcszíne visszatért, és egy cigaretta után halkan azt mondta, „Most már jobb.”. A faluban mindenki ivott, mint homok, már, aki nem volt beteg, és a gyógyírt házról-házra adták, mint csodaszert. Evvel végleg bevágódott a bánatkertész.

Aztán egy reggelre megjött a tél. Még meglocsolom langyos vízzel-utoljára a málnatöveket-aztán hadd jöjjön. Vettem egy almafa-különlegességet. A prospektus azt állítja róla, hogy nemcsak kívül, de belülről is piros lesz a gyümölcse. Adrienne a neve, a kert közepében áll. Itt én megérkezésem óta mindenféle földeket vettem, béreltem. Általában senki nem szeret dolgozni. Illetve elvétve látok a házak melletti veteményekben öreg nénikéket hajladozni, 80 és a halál közt, de szerintem ezeket pont ez tartja életben. Én vagyok a faluban az egyetlen, aki kijárt az erdőbe nyáron gyújtós gyűjteni. Mindenfélét termesztek, amihez a föld enged. Brokkoli pl. nem. Kabakosoknak jó. A fő csapásirány a dohány és málnatermesztés lesz. De abból elegem van, hogy egy darab paprika egy százas, és még ezután jöhet egy élelmiszerár-robbanás. A dohány a burnóthoz lesz. A nikotinnak mindegy, hogy hol szívódik fel. a 18.században aranyeret úgy műtöttek, hogy benedvesítettek egy szivart és feldugták a paciens fenekébe, ott a nikotin elzsibbasztotta az idegsejteket és jöhetett a szike. A burnót illatos dohánypor, orron keresztül szívják fel. Olyan, mint egy jól sikerült balhorog: megszédülsz tőle-kellemesen. Na, én a száraz dohányt rummal fermentálom és jöhet a burnót, a hátam közepére meg a jövedéki törvény. Ma meghívásom van: pálinkakóstolás. A volt kocsmáros hívott meg, aki egyébként ebéddel lát el. Én csak akkor főzök, ha vendégem jön. A pálinkakóstolás önmagában nem vonz, de az igen, hogy a pasasnak van Erdélyből hozott áfonyapálinkája. Az döfi. Elvileg kökényből én is főzhetnék, de a kökény nagyon szaporátlan, egy nagy mag az egész, és egy vékony héj. No, abból leszedni egy mázsát, az már babramunka. Csipkebogyólikőrt terveztünk csinálni a szomszéddal, de közbejött az agyvérzés. Én egészséges vagyok, a korosztályomra jellemző típushibák (magasvérnyomás, magas vércukorszint, prosztatabántalmak stb.) engem elkerülnek. De más viszont nem. Itt a hegyek közt szakállat növesztettem, s míg a hajam megmaradt feketének, a szakállam már majdnem teljesen ősz. Ok, elkerülöm a templomot és a temetőt. Tényleg veszélyes helyek.
Ma állítólag jön a bordatörött szomszédom és megcsinálja a központi fűtést, belekerül egy demizson boromba. Itt ez pénzügyi fogalom és mértékegység is.(A bánatkertész lapszéli jegyzete.)

A bánatkertész derülten nézett a másfélmilliós kifizetendő csekkre, annál jobban örült Pádár, aki csak 100-ig tudott számolni, (10-ig osztott és szorzott, de azzal vége) és örült a sok nullának, mert azt hitte nekik jár az összeg. A bánatkertész, aki 24 sikertelen öngyilkossági kísérletével a szolnok Megyei Ideggondozóban 15 évig vezette a pszichiátriai ranglistát, alapjában optimista volt, jártában-keltében még az évi 15 köbméter bort megívó szolnoki neurológusok is elismerően csettintettek, ha látták az utcán. Nem esett kétségbe. Abban az időben a szolnok megyei önkormányzat kabinetfőnöke volt és a nemzetvédelmi államtitkár első embere. A közigazgatási hivatalok felállításáig a szolnoki Nemzetvédelmi Hivatal is az önkormányzathoz tartozott. A bánatkertész fogta telefonját, felhívott egy számot és kért egy szívességet. A szakik azonnal munkához láttak. Kikérték az eredeti okmányokat, a széndioxid-szénmonoxid szintről, melyről tévesen hitte a balga alkoholbeteg szomszéd, hogy okozta, s odébb tettek néhány tizedesvesszőt az eredeti okmányban, aztán a lap alján hivatalból tettek néhány formai kifogást és visszavitték az aktát. Aztán fölhívták telefonon a rangidős parancsnokot és megmondták neki diszkréten, hogyha nem állítja le az eljárást, akkor a felesége tudtára hozzák, hogy csütörtök délután túlórában szopatja Vörös Gizit, a titkárnőjét. A szolnoki szakik visszatelefonáltak a bánatkertésznek, mint Adolf Eichmann, akinek a jeruzsálemi bíróságon szintén az volt a védelme az ellene felhozott vádakra, hogy „egy aktát el kell intézni”, mire a bánatkertész vidorászva kitöltött egy újabb csekket a katasztrófavédelem főparancsnoka címére, csak megtoldotta egy nullával, de szigorúan ráírta, hogy „nyolc napon belül fizetendő” és nekilátott, hogy elmerüljön a dohánytermesztés titkaiba.

(Folytatjuk)

1. Marianna:
   2013. január 30. 16:44

   Ó, ha minden kívánságom ilyen gyorsan teljesülne. :P

   Nem illik A bánatkertészt hasonlítgatni más írásokhoz, mert kifejezetten különleges és teljesen egyedi, de elárulom, Rejtő könyvei óta nem szórakoztam ilyen jól. :)