Tulajdonképpen banális ügyről van szó. Csak – szintén tulajdonképpen – közérdekű. Tulajdonképpen minket folyamatosan átvernek, mi meg továbbadjuk, és egymást verjük át. Most már mindenki haragszik mindenkire, holott a lánc végén alig pár svihák állhat, akik most a markukba röhögnek és számolgatják a reklámbevételt.

Szóval, üzenet jött, e-mailen, nem is akárkitől. Okos, művelt, tehetséges ember küldte, akit ereje és képességei miatt is nagyon tisztelek. Mit akarhat? Biztos valami rendes ügy, hiszen ő – többek között – arról is ismert, hogy hathatós segítséget nyújt minden rászorulónak, főként önkéntes munkája révén. Nyissuk meg.

De miért a Twoo-n küldi? És egyáltalán: mi az a Twoo? Biztos egy közösségi oldal, amiből már annyi van, hogy meg sem érdemes jegyezni. Na, nézzük meg.

Hát, nem közösségi oldal. Párkereső. Az üzenet üres volt – valószínűleg a feladó sem írt nekem semmit, ő is csak megnyithatott egy hasonló e-mailt, a megnyitás beléptette, de nemcsak őt, hanem az összes ismerősének is levelet küldött. Most meg az én ismerősein jártak így. Borzalmas. Mind át vagyunk verve. Ha mindez Facebookon keresztül történik, még istenes lenne, ott le lehet tiltani az alkalmazást, de itt komoly hókuszpókuszra lesz szükség. És kérem: nem, nem keresek párt, főleg a Twoo-n keresztül nem, mely cég feltehetőleg így növeli a reklámfelületeit megtekintők számát.

Ügyes. Idegesebb ember már a beléptetője fülébe zúgná átkait, mint egy walesi lakoma – és nem lenne igaza. Okos ember megérti, hogy mást is átverhetnek, nem csak őt. Nem érdemes egymásnak esnünk, nincs rá okunk. Csak a helyzet kissé faramuci…

No, de először járunk mi így? Üzennek valamit, belenézünk, meghallgatjuk, meghívnak valahova, gyanútlanul odamegyünk, tapsolunk vagy kettőt és akaratunkon kívül olyan csapatban találjuk magunkat, ahova sohasem kérezkedtünk és minden vágyunk onnét megszabadulni. De már mindenki látta, hogy ott voltunk, és a rendes emberek gyanakodva néznek ránk… meg azok is, akik máshova kaptak meghívót, vagy egy másik csapatba hívták meg őket.

Igaz, az alapvető üzenetek egyértelműek. Nem voltam vevő a „Kisebbséggyűlölet 1.0″ közösségi oldalra, nem is nyitottam meg. Nem keveredtem a korpa közé. Mást érdekelt, megnyitotta, nem is bír szabadulni tőle. Nem voltam vevő a „Magyar tündérmese” gazdasági tippjeire, nem is kerültem be a rajongói közé, más kíváncsi volt, ott is ragadt. Nem vagyok vevő a „Gonosz ellenzék” közösség propagandájára, elutasítottam a felkérésüket, volt, aki nem tette, és most is ott rázza a rácsokat, nem bír szabadulni.

Látjuk egymást, látjuk, a másik hova tartozik, vagy hova került, és rondákat írunk egymás posztjaira a Facebookon. Pont ezt is akarják tőlünk. Hogy veszekedjünk. Mert amíg a párkeresők, viccoldalak csak a hirdetési felületükkel kereskednek, azért kell nekik minél több tag és kedvelő, addig a politikai reklám a voksainkkal. A véleményünkkel.

Az igazán bolondok azok, akik elhiszik a vezető menedzserek naponta változó dumáit, és hajlandóak akár harcba, csatába, vitába is szállni értük. Hol ezért, hol azért, az ideológia napról napra változik. Főleg, mivel a Vezérigazgató nem tudja, mit is akar. Illetve tudja: igazgatni, igázgatni, élete végéig. Azon kívül nem sok programja van. Hát, sajnálom azt, aki emiatt képes haragot tartani, gyűlölködni – holott ő maga is tévedésből került a Vezér csapatába. Persze, aki meggyőződésből vagy anyagi érdekből van ott, azzal nincs mit kezdeni.

Nekünk azt mondta egy cég, hogy ők közösségi oldalt üzemeltetnek, holott az valójában párkereső. Minket átvertek.

Nekünk azt mondta egy csapat, hogy ők politikusok és segíteni fognak a bajainkon, holott valójában nem azok, és csak rontanak a helyzeten. Minket megint átvertek.

És mi egymással torzsalkodunk. Balekok, vegyük már észre, hogy palira vettek, hogy a belépésért, regisztrációért nem jár semmi, vagy ha mégis, azért külön kell fizetni. Pénzzel, szóval, tettel, vokssal.

Magyar balekok, ébredjetek, világ palimadarai, egyesüljetek! Oszlassuk el a félreértéseket, míg nem késő.

Míg végleg össze nem veszünk.

Csak egy kis türelem, csak egy kis gondolkodás kéne hozzá.

Nem lesz, egyik sem.

Business, as usual.

Szele Tamás

(Forrás: gépnarancs.hu)

Név (kötelező megadni)

E-mail (nem lesz nyilvános) (kötelező megadni)

Weboldal

Δ