Zsémbes ember volt a patkókovács. Nem a lovakkal, az emberekkel volt zsémbes. Ha valaki patkolni lovat hozott, s látta, hogy neki várakoznia kell, rend szerint kifejezte nemtetszését a várakozás miatt. Volt, aki azt mondta, a macska rúgja meg. Volt, aki a betyár mindenségét emlegette ennek az életnek, hogy az embernek mindenütt várakoznia kell. Ilyenkor abbahagyta a munkát a  zsémbes patkókovács, félretette a forró vasakat és nyelvleckét tartott a klienseknek. -Miféle beszéd, az, hogy a macska rúgja meg ? Rendes embert a lova sem rúgja meg, hát akkor egy gyönge, jámbor macska ? És az mit jelentsen, hogy manapság sehol egy betyár, mégis őt emlegetik, mégpedig a mindenséggel egyetemben ?  De ez még semmi. Mert van, aki úgy állít be a kovácsműhely udvarára, hogy szinte elkiáltja, azt a teringettét ! Hát kit akar a más udvarán egy lovas gazda teringetni ? Csak teringessen otthon, a maga portáján, ne itt, nálam !

Azért legjobban az hozta ki sodrából a zsémbes patkókovácsot, ha valaki olyan szavakat ejtett el az ő udvarán, hogy azt a teremburáját ! Vagy azt a nemjóját ! Ezeket az értelmetlen kifejezéseket ki nem állhatta. Sem azt, hogy esti fény, vagy valaki menjen a manóba, s ha nem megy, akkor a térde kalácsa. Valahányszor kifejtette nyelvészeti nézeteit ez a zsémbes patkókovács, azonnal meg is bánta. Attól tartott, még a végén valaki megsértődik, s nem jön többé errefelé a lovával. Ilyenkor azért nem kért bocsánatot senkitől, hanem oda hajolt a segédjéhez és  azt kérdezte tőle, jól mondom-e, te, Leborult Szivarvég ? Ez a Leborult Szivarvég sem volt különb a teremburánál, de arra jó volt, hogy porhanyítsa a kemény, otromba szavakat, amelyeket odavetett a vendégeinek. Azért, hogy tanuljanak helyesen beszélni.  Egyszer egy lovas gazda azt mondta a zsémbes patkókovácsnak, őt helyesen beszélni ne tanítsa senki, különösképpen olyan ember ne, aki a saját segédjét Leborult Szivarvégnek titulálja. Mert ez a név rajta marad a segédjén, az idők végezetéig.

Aztán az évek kiforogták, mennyire igaza volt ennek a lovas gazdának. Mert a faluban Pétert, a zsémbes patkókovács segédjét valamennyi idő elteltével csakugyan Leborult Szivarvégnek szólították. Még a legszentebb helyen, a kocsmában is. Leborult Szivarvég egy napon azt kérdezte a zsémbes patkókovácstól, hogy ő most már mi tévő legyen a nevét illetően. Mert így szólítják meg  a kocsmában is és ő ezt megsokallta, már kezdi szégyelleni a reáragasztott nevet. – Az nem baj, ha így szólítanak meg, Péter, mondta a zsémbes patkókovács. Az lenne baj, ha emiatt nem adnának néked pálinkát. Erre Leborult Szivarvég azt akarta válaszolni, hogy a mester jobban tenné, ha nem nyelvészkedne, hanem beérné a patkolással. De nem mondott semmit, mert gyönge, vézna ember lévén, nem neki találták ki a lópatkolást. Naponta el kellett viselnie olyan megjegyzéseket, hogy hányszor mondjam néked, nem jól fogod meg a ló lábát. Fogd fordítva, Leborult Szivarvég ! És hányszor mondjam néked, fogd erősebben, mert ha a ló lába nedves, akkor csúszik ! Szóval, Leborult Szivarvég semmit nem válaszolt, inkább engedélyt kért arra, hogy életében legalább egyszer legyen szabad néki is nyelvészkedni. – Felőlem nyelvészkedjél, de csak röviden, mondta a zsémbes patkókovács. Leborult Szivarvég azt mondta, csak éppen meg ne sértődjék, mester. Dehogy sértődöm, hát mondd már, amit akarsz, Leborult Szivarvég, – biztatta Pétert a zsémbes patkókovács. –Sokszor hallom magától, hogy ha a ló lába nedves, akkor csúszik. Ilyenkor arra gondolok, az enyém is. De nem a lábam, mester ! A magáé nem csúszik, ha nedves ?- kérdezte bátortalanul Leborult Szivarvég. Ezt hallván, a zsémbes patkókovács szó nélkül ott hagyott minden sorára várakozó lovas embert és elment a kocsmába. Leborult Szivarvég megszámolta a patkolni való lovakat, s egy kockás fűzetbe fölírta őket, érkezésük sorrendjében. Hogy legalább ne álljon tétlenül a zsémbes patkókovács udvarán.

Péter nyelvészkedését többen hallhatták a lovas gazdák közül, mert valamennyi idő elteltével, egy vasárnap, amikor a kugligolyó kiesett egy legény kezéből, valaki azt mondta rá, kiesett, mert csúszik, mint a zsémbes patkókovácsé. És mintha végiggurult volna a falun a kugligolyó, valamennyi idő elteltével mindenre azt mondták a faluban, ami nedves volt, vagy csúszott, olyan, mint a zsémbes patkókovácsé. Ma már se ló, se kovácsműhely nincs ebben a faluban. Azt is kevesen tudják, ki volt Leborult Szivarvég és ki a zsémbes patkókovács. Még a kuglipálya is elvásott az évek során. De ha valakinek az élete megcsúszik valamiért, arra is azt mondják, úgy járt, mint a zsémbes patkókovács.

1. Cseke Gábor:
   2010. július 4. 17:00

   Tudjátok meg, hogy nagy igazsága van a patkókovácsnak. Az hogy zsémbes, az most mellékes. Az a nagy baj, hogy midez csak emlék. Erre már illik a „teringettét!”

2. Rozek Enikô:
   2010. július 4. 20:05

   Valóban így van,hiszen már divatossá vált a csúnya szavak használata és az is,hogy valakit valamilyen gúnynévvel illesenek.Nem leszek álszent,mert amikor én mérges vagyok,jómagam sem válogatom meg a szavaimat,pedig tudom,hogy nem helyes,de akkor nem gondolok erre.Természetesen nem a divatot akarom követni ekkor,valamint a vétkeim alól sem ment fel az,hogy ezt most elismerem nyílvánosan,hanem ilyen vagyok olykor,ez vagyok én!Ami a szívemen,a számon.
   Valamikor engem is „Picuri”-nak szólítottak,mivel alacsony voltam(vagyok) és valahogyan rajtam maradt e megszólítás,nagyon sokan még mind a mai napig így szólítanak meg ,ha meglátnak valahol.

3. elekes ferenc:
   2010. július 5. 02:55

   Tudjátok meg, hogy nagy igazsága van Cseke Gábornak. Mint általában. Valamennyi idő elteltével mindenből csak az lesz : emlék. Azt a leborult szivarvégét !

   Picuri drága,
   te pedig még mindig alacsony vagy ? Ezt hogy csinálod ?

4. Rozek Enikô:
   2010. július 5. 12:42

   Igen,még mindig alacsony vagyok és valószínûleg már nem leszek magasabb soha,sôt az idô elôrehaladtával talán még jobban összemegyek,ahogyan néha egy ruha szokott a mosás után.:-)
   Nem tudom,hogy én hogyan csinálom,inkább az lenne a kérdés,hogy: a szüleim mit csináltak?Bár az is igaz,hogy édesanyám sem túl magas és az apu sem volt az,de én még tôlük is alacsonyabbnak sikeredtem valahogyan.:-)

5. Art úr:
   2010. július 6. 05:27

   Ezek után a kommentek után még elalvás előtt elolvaslak, Frici bácsi :)