A hazát szeretni vagy az embereit?
Közép-európai viszonylatban jól feladta a leckét sokunknak Lucian Măndruţă televíziós újságíró, aki jó ideje próbál normális hangot megütni, valahányszor etnikai értelmezés-gyanús jelenségek, problémák kerülnek napirendre.
Mint amilyen most hirtelen a székely zászló esete. Hogy ki lehet-e tűzni, szabadon, az ember szíve szerint, vagy sem. Egy biztos: a nemzeti szimbólumok használatát szabályozó törvény nem tér ki rá. (Ez a törvény is olyan hézagos, mint annyi más; se szeri, se száma kibúvónak, kiskapunak…) Viszont az utóbbi húsz valahány évben általában tolerált gyakorlat. Most valamiért mintha mindenkinek a legfontosabb gondja lenne: lobogjon vagy ne lobogjon?
Lucian Măndruţă a maga részéről megoldotta a helyzetet: Facebook oldalán, feltűnő helyen, tegnap délután elhelyezte a székely zászlót.

Amit aztán röviden meg is kommentált. Merthogy nem megy a fejébe, mi a baj a székely zászlóval. Szerinte ez a botránykeltés csak a szélsőség malmára hajtja a vizet, mindkét oldalon. És ahelyett, hogy beindulnának a gazdaság motorjai, a gyűlölet energiái szabadulnak el.
„Kedves magyarok – fejezi be Măndruţă -, mivel román állampolgárok vagytok, akár csak én, a ti történelmi szimbólumaitok az enyémek is. Az nem lehet, hogy a teutonok – és nem Nea Ion – emelte törcsvári kastéllyal büszkélkedjünk, s közben ne vonjuk le ebből az ésszerű következtetést. Ma én is székely vagyok. Az első Arges vidékéről!”
Ám Măndruţănak ez nem volt elég: pár óra múlva újabb bejegyzésben hívta fel nemzettársai figyelmét, hogy szerinte miben áll a valódi hazaszeretet. A szerda esti bejegyzést magyarul az Új Magyar Szó közölte, onnan emeljük át:
„A hazaszeretet nem azt jelenti, hogy bunkó módon viselkedsz azokkal, akiknek a neve nem végződik „escu”-ban.
A hazaszeretet nem azt jelenti, hogy az országban csak a tieid jóléte érdekeljen.
A hazaszeretet nem azt jelenti, hogy korlátozod a melletted élők szabadságjogait csak azért, mert e jogokat más nyelven és más módon kérik.
Az a valódi hazaszeretet, ha a más nemzetiségűek és kulturájúak tisztelnek azért, amit ÉRTÜK és nem ellenük teszel!
A hazaszeretet, kedves román testvérem, úriemberi viselkedést jelent.
Úremberi magatartást a magyarokkal, a zsidókkal, a cigányokkal, a bolgárokkal, a németekkel, a törökökkel és a tatárokkal szemben.
Úriember elfogadja azt, hogy a mellette élők identitásának éppen annyi joga van megnyilvánulni, mint az övének. Minden körülmények között. Még akkor is, ha ez ellentétes a hiteddel, dogmáiddal és azokkal a mesékkel, amelyekkel teletömték a fejed történelemórán.
A hazaszeretet azt jelenti, hogy az országodban lakó embereket szereted, nem a mezőket, erdőket, hegyeket és völgyeket.
És a valódi román az, aki nap mint nap küzd azért, hogy országát a többiek is szeressék, nem csak a sajátjai.
Ion egyenlő Istvánnal, egyenlő Johannal, egyenlő Iosiffal, egyenlő…
Annak a nevét írd ide, aki szeretnéd, ha tisztelne.
De mindenekelőtt tiszteld őket, ha mindenáron ura akarsz lenni ennek a földnek!”
Mindez annyira tömör, világos és egyértelmű, hogy csak egyetérteni lehet vele. Akár úgy is, hogy nem csak a románok hazaszeretetére gondolunk, hanem mindannyiunkéra. Măndruţă receptje kölcsönösen univerzális, az illő árnyalatbeli átfordításokkal. Péternek is értenie kell, amit Petrunak mondtak…
Cseke Gábor
Pusztai Péter rajza
2013. február 7. 16:04
Érdekes írás, örülök, hogy olvashattam.
2013. február 8. 07:34
De a mezőket,az erdőket, a hegyeket, a folyókat …is szeretni kell. Ez is hozzátartozik a hazaszeretethez.
2013. február 8. 11:09
Igen, mindkettő fontos: az emberek is és a hegyek is.
Nekünk, kik magyarok vagyunk, hazánkban, de nem Magyarországon, fontosak a részletek.
A hazát tisztelni kell, és magyarságunktól sem válunk meg, míg élünk.
Jó, ha mellénk állnak románok, szlovákok, ez tiszteletre méltó.
De ezt az állapotot, csak mi értjük, érezzük igazán.
De azt mondom: szép, ez az állapot, mert nem vagyunk elveszettek.
2013. február 8. 13:29
Ilyen gondolkodásmód és sok-sok ilyen írás kell(ene). Hozzásegíthetnek Mindnyájunkat a közép- és kelet-európai térség problémái megismerésének, a kölcsönös(!) hazaszeretet, a más népek-nemezetek megérteni akarása és tisztelete, – idővel elfogadása – hepehupás útján. Enélkül mit sem értünk a 21. század és a jövő parancsából.
Köszönöm, hogy elolvashattam.
2013. február 9. 05:11
„De mindenekelőtt tiszteld őket, ha mindenáron ura akarsz lenni ennek a földnek!”
Jó lesz erre felfigyelni!Urai akarnak lenni e földnek,nem társbérlői!A többi ködösítés!