Az Ipsos 15 és 25 év közötti korosztályt kérdezett olvasási szokásaikról. Egyértelműen kiderül, hogy mindössze 7 százalék olvas naponta, 16 pedig heti rendszerességgel. A havonta kötetet forgatók aránya sem magas (14 százalék), az ennél ritkábban olvasók 35 százalékot tesznek ki, és 28 százalék egyáltalán nem olvas könyvet.

Talán el kellene magyarázni nekik, hogy mit vesztenek. Hogy satnyább lesz a képzelőtehetségük. Hogy aki nem olvas, az nemigen tudja tökéletesen elsajátítani a nyelvet, a helyesírást. Márpedig a nyelv tökéletes – na jó: arra törekvő – ismeretének hiánya kiszolgáltatottá teszi az embert. Nem csak nevetségessé válhat, hanem az is előfordulhat, hogy egy információ hiánya miatt hatalmas veszteséget szenved. Hogy az irodalmi szövegek olvasása emberismeretet ad, vagyis fölkészít a konfliktusok megoldására. És akkor még semmit sem szóltunk a harmóniákról, amelyek nélkül széteshet a lelkünk.

A Klubrádióban a fölmérés ismertetője azt mondta: ez a generáció már nem szépíti a dolgot. Már nem sikk sznobok módjára műveltnek hazudni magukat.
Én még a hazug fajtából való vagyok. A kisgyerekem igényli – tízévesen is -, hogy esténként fölolvassak neki. Ugyanabból a könyvből, amit amúgy maga is olvas. Talán az ilyesmi segít a rászoktatásban.

Meg talán az, hogy nem győzöm sulykolni azt a hazugságot, miszerint aki olvas, az egy olyan titkos társaság tagja lesz, akik fölismerik egymást. (Ebben az a jó, hogy igaz hazugság. És erre a gyerek is rájött már.)

(Forrás: Andrassew Iván távoli naplója)