Ez a kis, Chaplin-szerű alak, bögrével a kezében a dédnagyapám. Legalább is, azt mondják. Én hiszem. De már nem nagyon van ki igazolja, mert akik látták őt életében vagy ismerték, azok már nincsenek.

Csak ez a családi fénykép létezik még utána.

Áll brassói otthonának udvarán, és eteti a galambokat. Túl van már ekkor élete delén, talán már nyugalomba is vonult a vasúttól, ahol dolgozott.

Képzelem, hogy vasárnap volt, amikor kiöltözött, templomba menés előtt. S amíg az asszonyok elkészültek, ő megetette a galambokat. Valakinek nagyon megtetszett ez a gesztus és lefényképezte. De biztosan nem olyan lesipuskás módra, ahogy manapság könnyen lekapják az embert. Észre se veszi, úgy rákattannak.

Dédnagyapámnak alkalmat adtak felkészülni:  a kép elkészítéséhez némi idő kellett. Amúgy nem látszik rajta, hogy különösebben izgatta volna magát. A galambetetés teljesen kitöltötte életének AZT a pillanatát. Ó, békeidők idillje!

Cseke Gábor

(Forrás: fotótanú)

1. Keszthelyi György:
   2013. február 17. 07:17

   Ó, mekkora igazság: békeidők… a kép nyugalmat sugároz, az arcvonásokban Rád emlékeztet valami, tehát (szerintem) nagyon valószínű, hogy tényleg a dédnagyapáról van szó.

2. Bárány István:
   2014. február 6. 14:13

   Számomra, mint székesfehérvári bukó galamb tenyésztő számára nagy öröm, hogy a képen a német pajzsos sirályka mellett kedvenceimet is felismerhetem.
   Igazi ereklye így e kép.
   Köszönöm közzétételét!