Molnár Attila archív fotója

Ki toppan be a ház magányába? Ki nyitja rám az ajtót? – töpreng a kályhasutban ülő.

A fényképész már bent van, ő nem számít. Végzi a dolgát. Csöndben van, azt mondja, érdekli minden ebből a házból. Ahogyan boldogulok. Ahogyan élek.

Igaz, nem éppen filmezni való, de hát ő tudja… Ha neki ez az érdekes… A viaszosvászon. A kicsi ablak. A félhomály… Mindjárt lámpát is gyújtunk, de addig még van egy kicsi…

Minek az a nagy fény? Lassan vége a napnak. Nemsoká tüzet rakok, megfőzni a moslékot. S mellette, a plattenen egy kicsi puliszkát is…

Cseke Gábor

(Forrás: fotótanú)

1. Hajdú Mónika:
   2013. február 17. 19:32

   Ez annyira szép, mint szomorú.
   Gazdag, mégis szegény.
   Sötét is de világos.
   Édes és keserű.
   Fekete, fehér.

   Jin és jang.