Archív felvétel

Ezt valahogy úgy kell elképzelni, mint az itt a piros, hol a piros? játékot. A politikusok időnként jól elvitatkoznak rajta, gyalázzák miatta egymást, gondolatban tán még pofozkodnak is, nagymellényű kijelentéseket tesznek, táborban és ellentáborban egyaránt, még diplomáciai összeröffenésekre is sor kerül – dalolva szép, ugye, az élet! -, mi pedig azon csodálkozunk, hogy mi ez már megint, hiszen mi tudjuk hogy létezett autonómia, s ma is létezik a világon, csak amikor a politikusok körmére nézünk emiatt, kiderül, hogy a piros nincs sehol. Még egy árva mandzsettába dugva sem…

A fotográfia azonban nem ismer játékot; legfeljebb trükköket. De amit itt bemutatok, az nem trükk. Az létezett valamikor. Nem is olyan rég. Méghozzá Erdélyben. Cirka fél évszázaddal ezelőtt. Itt rá a tanúság. Barátaim juttatták el hozzám ezt az idő tépázott emlékképet, jó szívvel, mementóul. Igaz, a képen látható felirat arról már nem számol be, hogy az az autonómia milyen volt, hogy hagyott-e kívánnivalót maga után, de mi tudjuk, hogy ezek már részletkérdések. A lényeg: hogy ne lehessen letagadni…

Cseke Gábor

(Forrás: Fotótanú)

1. Deák-Sárosi László:
   2013. március 7. 12:46

   Kedves kollégák és Káfé-olvasók!
   Sikerült kiderítenünk a fotó forrását és részben a tartalmát. Ugyanennek a képnek egy másik példánya, kicsit még jobb állapotú is, a parajdi Szász család tulajdonában van, akik engedélyezték a közzétételét. A felvétel az 1950-es évek derekán készült Parajd egyik helynévtáblájánál. A képen a Szász család tagjai és hozzájuk látogató rokonok láthatók. A reprodukció megjelent Parajd helytörténeti képeskönyvében is, amelynek címe „Annakidején”. Státus Kiadó, 2009., szerkesztette Cseresnyés Attila.
   Üdvözlettel,
   DSL