Tilosvári képeslapok
Tilosvára Magyarországon fekszik, az egykori Magyar Köztársaság területén, és érdekessége, hogy egyszerre több helyen terül el, lévén, hogy mostanság számos település is kiérdemelte ezt a megtisztelő nevet, mely reményeink szerint előbb-utóbb a térképekre is rákerül. Hogy aztán a geográfusok hogyan fogják megoldani a névazonosság problémáját, legyen az ő dolguk, talán megszámozhatnák a Tilosvárákat, Tilosfalvákat, mert úgy szaporodnak, mint a nyulak.
Hogyan lesz egy korábban más névre hallgató településből Tilosvára? Úgy, hogy egyre több dolog tilos benne, leginkább értelmetlenül. Hát hiszen mondhatnánk, hogy ez az egész országra is igaz, de most önkormányzati hatáskörben kihirdetett tilalmakról vagyon szó, nem a törvényekben szabályozott dolgokról. A törvény mindenhol érvényes, ezek a szabályok hatályukat vesztik a településen kívül. Ugyanis korábban az Alkotmánybíróság megsemmisítette az önkormányzatok azon hatáskörét, melynek révén szabályozhattak vagy a közösségre veszélyesnek minősíthettek bizonyos magatartásokat, ám január elsejétől az új önkormányzati törvény megint lehetőséget ad erre. Hiába, nagy dolog a törvényhozás, és komoly munka is, nem ám matyóhímzés vagy levesszűrés, itt emberi sorsok dőlnek le, észnél kell hát lenni.
Észnél is lehetnek, például Hódmezővásárhelyen, ahol az önkormányzat ukázban tiltotta meg a nyilvános ruhateregetést, amint arról a Blikk nyomán beszámol. Tették pediglen ezt a városkép védelme céljából, amely valóban nagyon fontos, és mindannyian tisztában lehetünk vele: a tetszetős városkép a köznyugalom és a prosperitás kulcsa, mely a bölcs városatyák tarsolyában csikorog. Igaz, sem Rómában, sem Firenzében nem tilos ez a közösségellenes magatartás, pedig ezeken a kicsiny, mondhatni jelentéktelen itáliai településeken is igen fontos a városkép, már idegenforgalmi szempontból is, a turisták azonban vígan fotózgatják a hosszú köteleken száradó családi ruhatárat. Csoda, hogy össze nem dől szégyenletében a Colosseum, ki nem kelnek sírjaikból a Mediciek. No, de Hódmezővásárhelyen nem lesz mostantól teregetés, tiszta, pedáns város az. Elannyira, hogy a zöldterületeken, parkokban megtiltották a gördeszkázást, sőt, a labdázást is. Ami önmagában kissé elhamarkodott intézkedésnek tűnhet, bár a rend és a fegyelem mindennél fontosabb, de felvetődik az udvarias dilemma: mi lesz, ha egyszer a Videoton focicsapata a városba érkezik, hogy megvívjon a helyi csapattal? Ugyanis a városban van futballpálya, igaz, műfüves, de akkor is: zöldnek zöld, területnek is terület, tagadhatatlanul az. Ez esetben a játékosokra bírságot szabnak majd ki a város őrei? Vagy mondjuk a Videotonra nem, de bezzeg ha más csapat beteszi a lábát, nincs kegyelem? Netán minden mérkőzésre külön fermánban ad engedélyt a polgármesteri hivatal, mint annak idején a Magas Porta?
No, ezt oldja meg Vásárhely egymaga, bár jól teszi, ha jogászt fogad erre a feladatra, bezzeg Miskolcon a porrongy kirázása találtatott tilalmasnak, elannyira, hogy ötvenezer rénusi forintokat is fizethet, akit ezen a fokozottan közösségellenes cselekményen kapnak. Jó kérdés, hogy akkor mi történjék az elkoszolódott porrongyokkal, törlőruhákkal, de erre még a hét görög bölcs sem tudna felelni – talán az a megoldás, hogy minden takarítás után újat vesz a háziasszony, ilyetén módon előrébbmozdítva a honi ipar kátyúban hajózó szekerét. Labdázni Csörögön is tilalmas, azért, mert csak, Ózdon azonban nem tarthatja meg saját kutyája kölykeit a tulajdonos. Ami megint érdekes problémát vet fel, mert kitenni őket még tilosabb, elpusztítani meg nem pusztán aljasság, de törvénysértés is, amiért éveket lehet kapni, sajnos nem nehéz vasban, de ha rajtam állna, megismertetném az állatkínzókkal azt is. Csókolózni egész csomó település közterületein tilos, mindenhol, ahol csak a helyi hatóság eszébe jutott azt megtiltani.
No, de hogy születnek ezek a helyi szabályok, paragrafusok, tilalmak? Mint azt Göbl Vilmos, a hódmezővásárhelyi önkormányzat szóvivője a Blikkel közölte: többnyire a lakossági panaszok alapján. Tehát, ha Marcsa nénének, Jóska bátyónak nem tetszik, hogy a kislány a földszintről a porrongy kirázása után összecsókolózik futballista barátjával, aki addig is leteszi a labdát az udvar füvére, ír egy levelet az önkormányzatnak, és betiltatja ezt a bűnt. Hát, ez lenne az első eset magyar földön, hogy a kutyaugatás a mennyországba hallatszik. Vagy vegyük a szolnoki esetet: tegnap este jött a hír, hogy egy családot azért lakoltattak ki a helyi átmeneti otthonból, mert kamasz gyermekük a túrós palacsintát nem a közösségi étkezdében, hanem a lakóhelyiségben fogyasztotta el. Feltételezhető, hogy az átmeneti otthonba sem jókedvükből kerültek, oka lehetett annak, devizatartozás vagy bármi más adósság, amiből annyi nyomorítja manapság a magyar embert. Válhat hajléktalanná egy család egy túrós palacsinta miatt?
Tilosvárán igen. Egyre több az értelmetlen, jogtalan, hasztalan tilalom az országban, egyre több a Tilosvára, Tilosfalva, mintha nem sújtana minket eléggé az általános helyzet, magunk nehezítjük nyomorult kis életünket, választott hatóságaink útján.
És ha majd mindent betiltottunk, minden magyar településre kitettük a „Tilosvára” táblát, minden szép, tiszta, tüchtig és elviselhetetlen, az egész ország is felveheti majd az új nevét.
Tilosföldje. Nem is hangzik olyan rosszul.
Csak nagyon. De tessenek hozzászokni.
Szele Tamás
(Forrás: gépnarancs.hu)
Pusztai Péter rajza