Miért nem olyan a repülő, mint a harckocsi? Utóbbi miért képes haladni a sűrű sivatagi porban is, előbbi pedig miért áll le az igencsak ritkás vulkáni hamufelhőben? Emil Boc miniszterelnököt ez a kérdés foglalkoztatja Románia gazdasági válságának körülményei között, amely egyébként következetesen mélyül, éppen a kormány tevékenység nyomán (lám, valamennyi következetességet azért a kabinet is fel tud mutatni).

A probléma nem csak kormányfőnket gondolkodtatta el, a honvédelmi tárcavezető is szakértőkhöz fordult az ügyben. Mint bevallotta, eredetileg úgy vélte, a rossz látási viszonyok miatt nem szállhat át a repülő a hamufelhőn. Nyilván arra gondolt, hogy a pilóta így nem látja a zebrát, a stoplámpa színét, a légiútjelző táblákat, a sebességkorlátozásokat (ami főleg akkor fontos, amikor lakott települések fölött halad át), a légiforgalmi rendőrről már nem is beszélve, aki kék egyenruhájában amúgy is szinte beleolvad az égi tájba.

A kérdés valóban fontos, hiszen ha megtalálnánk rá a választ, akkor Románia fedezhetné fel a repülő tankot és/vagy a sivatagi repülőt. Hazai gyártásuk, vagy a licencek eladása annyi pénzt hozna az országba, hogy Románia vígan kilábalna a válságból (amire egyelőre más módszert nem is igen tudna kínálni a kormány), szükség esetén pedig meghitelezhetné még a Nemzetközi Valutaalapot is. A fennmaradó, szintén nem csekély összeget pedig további tudományos kutatásokra fordíthatnánk, és így nagy eséllyel jönnénk rá mondjuk a sivatagi hajó – és ennek mintegy tengeri megfelelője: a vízi teve – gyártási titkára is.

Ötletek akadnának. Nem tudom például, kormányfőnk fejében megfordult-e már a gondolat, hogy vajon a házépítést miért nem a legfelső emelettől kezdik. Fentről lefelé haladva ugyanis, a gravitációs erőt kihasználva, sokkal energiatakarékosabb lenne a munka, mint lentről fölfelé mozgatni az építőanyagokat, botor módon szembeszegülve a köztudomásúlag lefelé ható földvonzással.

A miniszterelnök reméli, hogy csakhamar megoldódik majd a vulkánhamu-repülés problematikája. Derűlátását megerősíteném egy-két ötlettel: így például hatalmas porszívókat szerelhetnének a repülők orrára, esetleg a szemcséken megtapadó finom vasport lövellhetnénk a vulkáni felhőbe, amelyet aztán a szárnyak végén elhelyezett erős mágnesek távolítanának el a gép útjából.

Persze, az igazi megoldást megint csak a zseniális Karinthy találta meg, akinek nem repülő repülője egycsapásra megoldhatná a problémát; annál is inkább, mert ez a gép teljesen biztonságos: ha elromlik, akkor sem repül.