Kávéscsészé[i]m (8): Dancs Artur

Drága Barátaim,
amikor ezeket a sorokat írom, távol az otthonról is távoli otthonomtól, a trópusokon vagyok épp (és primitív, amatőr módon, mint még soha, alaposan leégtem, és sajog mindenem) és alig várom, hazamenjek, és főzzek magamnak egy JÓ kávét. De mivel nekem mindenről és mindenkiről akad kéznél egy fotó, válaszolni tudok a megkeresésre, és meg tudom mutatni kedvenc bögrémet. a képen ketten vannak, s milyen jó, hogy mindketten! A kicsi az, amelyikről elsősorban szólnék. Az volt ugyanis első vásárfiám, amikor ide kikerültem, és arra gondolván, hogy egy jó kávénál fontosabb nincs is az ember életében, hogy bármerre is elinduljon, hamar megvettem a dollárosboltban. azóta is abból iszom a reggeli egyszeri erős feketét. A másikat Laci barátom karácsonyra küldte, s nem véletlenül ezt. Mi ugyanis évekkel ezelőtt eldöntöttük, hogy öregkorunkra mi leszünk a Muppet Show két zsörtös kolontos öregje. Ez a bögre meg a hosszú, amerikai, nyalakodnivaló kávézásaimhoz kell.
Minden jókat!
Art
Pusztai Péter rajza