Milyen szépek vagyunk: száraz díszvirágok –
előttünk-mögöttünk
vakut villant a Nap.
A világ már lehúzta a redőnyt,
az idő a számlapon maradt,
bárányfelhővé foszlott a ház.
Mit ért hát a jóslat?
Isten tisztogat. Porlepte vásznait
remegő ujjakkal hasítja szét,
fonja és fűzi légkörét, de
elévül minden szentbeszéd,
mindig másra eszmél időtlen idejében.

Milyen szépek a repedt harangok,
a torony beteges dőlésszöge.
Milyen szép a hangszálak szökdellése,
a szembogár röpte,
szépek a hangtalan torkok,
a fordított irány,
a félbeszakadt dolgok,
az elmaradt nyitány.

2013. március 3.

1. Marianna:
   2013. március 3. 09:21

   Lenyűgöző!