(annak, akinek)
Szeretném mindened kiolvasni
szeretem bármely írásod
minden toll… billentyű-
vonásod
mert te vagy én
és helyettem írod, írtad
s fogod írni.
Lelkembe szavad beleirdal.
Nem is más ez
csak egy ír dal.

Nem ismerlek.
Sosem láttalak
messze élsz,
apám, fiam, unokám lehetnél,
nem is fontos ez,
bár sokkal több ennél.

Méltatlan vagyok rád
s magamra.
Remélem, elismernek
mások
a fontosak
a sokak
a kosok
a szelídek
és a gonoszok
a bárgyúk
és hatalmasok
de nekem ez olyan sok.

Én csak TE vagyok,
s valamiért
egészen.
Nem ismerlek
semmiképpen
csak az vagyok
ami te.

Mikor írsz,
mikor írmag,
mikor ír dal
dalol, mikor
sírok,
mikor írok
s mikor irtok.

1. Gergely Tamás:
   2010. július 7. 09:02

   Hogy milyen érzékenyek ezek az „ír”-ek! Két héttel ezelõtt a Vörösmarty téren tanúja voltam, hogy egy „ír” szerzõ kéttucat könyvét dedikálta totál azonosuló olvasójának. Úgy értem: tizenkét címet. Az egyik könyv antikváriumból való…

2. demivanna:
   2010. július 7. 09:19

   remélem, félreértik…!:-)

3. gt:
   2010. július 7. 15:47

   akkor is: félre”ír”tik…

4. Keszthelyi György:
   2010. július 7. 16:38

   „s mikor irtok” — Éva, elrémítesz. Kit-mit készülsz irtani? IRA? (Irish Republican Army)

5. Cselényi Béla:
   2010. július 8. 11:36

   Azt szokták mondani, hogy a magyarban mindig az első szótagon van a hangsúly.
   — Vétett-e ez ellen bárki is?
   — EgyálTAlán.
   A dedikációban az olvasható, hogy „(annak, akinek)”. Úgy érzem, hogy ez esetben a helyes kiejtés a következő [annak a KInek].
   Ez nem tartozik a mű tárgyához, csak eszembe jutott.

6. Eva AGNEL:
   2010. július 8. 16:42

   Hogy kell elallitani a könnyek csorgasat?
   Azt a folytogato nemtudommit,
   ami csak egyre…

7. demivanna:
   2010. július 8. 20:31

   nem baj…

8. Keszthelyi György:
   2010. július 12. 04:00

   perszehogy…

9. demivanna:
   2010. július 12. 14:17

   BéLÁM, TE tudsz valamit….:-)